Ezekért is szeretjük Tahi Tóth Lászlót

Tahi-Tóth László, interjú
Tahi-Tóth László
Vágólapra másolva!
Több mint 50 éven át, egészen haláláig játszott a Vígszínház társulatánál. Viszont az ország nagyobbik része valószínűleg a tévéből, a filmvászonról és a szinkronból ismerhette és szerethette meg Tahi Tóth Lászlót. Összeválogattunk a színművész munkásságából néhány filmet, amelyekért mi szeretjük. Öccse, Tahi József pedig elárult nekünk néhány érdekességet is közös pályájukról. 
Vágólapra másolva!

Egy hét telt el azóta, hogy meghalt Tahi Tóth László. A minap ismert lett temetésének időpontja is, és nyilván búcsúzni is kell, mi azonban még emlékezni szeretnénk. Ezért összegyűjtöttünk öt olyan filmet Tahi Tóth László munkásságából, amiket ilyen-olyan okokon túl éppen azért is szeretünk, mert ő játszik bennük. Öccse, Tahi József elmondta nekünk, hogy az ő személyes kedvencei bátyja filmes munkáiból a Szerelmes biciklisták és a Hatholdas rózsakert. Noha nem filmes téma, de mikor bátyja karrierjéről beszélgettünk, elmesélte, milyen nehéz szerepe volt szerda este a Pesti Magyar Színházban. A Naptárlányok-ban „egy rákos beteget játszottam tolókocsiban, aki közvetlenül utána meg is hal. Mondhatom,

De szerintem a Lacira való hasonlóságom miatt a közönség is, pedig vígjáték.”

Szerelmes biciklisták (1965)

Habkönnyű fiatalság, ahol a sokszor fiziológiai mélységekig hatoló problémák mégsem fájnak annyira. Legalábbis a néző biztosan nem érzi ezeket. Tahi Tóth László Káldy Nórával és Uri Istvánnal együtt főiskolai hallgatóként játszik a filmben, aminek főszerepe Orbán Tiboré, aki egy évvel volt idősebb Tahi Tóthnál, kettővel Urinál. Ő az a tehetség, aki a színészet után a rendezést is kitanulta, majd 40 évesen öngyilkos lett. A film egy, a

felelőtlen fiatalság és a felnőttkor határán meghúzódó nyarat mesél el.

Bacsó Péternek ez volt a harmadik filmrendezése, és a két évvel későbbi, 1967-es Nyár a hegyen-nél is hasonló témához nyúlt, hasonló fiatalokkal. Csak ott már hangot kapott a múlt, a történelem Mensáros László és Tomanek Nándor karekterein keresztül.

A Szerelmes biciklisták ennél jóval könnyedebb, még akkor is, ha

a fiatalok bemutatott problémái nem egyediek, hanem egy egész nemzedékre vonatkoztak.

Ezekben még nyoma sincs a Bacsóra jellemző szatirikus megoldásoknak, azonban a könnyedség tagadhatatlanul itt is jelen van. Ehhez pedig nagyban hozzájárult Tahi Tóth László és Uri István alakítása. Uri, a kissé kajla öcsöt adja, Tahi Tóth László pedig kicsit megmártózhatott a civil múltjában. Ugyanis apja festőművész és tanárember volt, ő maga képzőművészeti gimnáziumban tanult, a filmben pedig éppen fiatal festőt alakít. Aki rendszerint filozófiai és esztétikai irányból közelít a dolgokhoz, és marad közben nagyon szórakoztató.

A filmet többek között azért is választotta egyik kedencének Tahi József, hiszen ez volt bátyja dobbantója a filmes pályán, ez volt az első filmszerepe.

Aranysárkány (1966)

A Kosztolányi-regényből készült Aranysárkány a második a sorban, és van itt egy nagyobb ugrás Tahi Tóth karakterében. Ugyanis a böszmeség jön a képbe, amit fizikailag is támogattak a jelmezesek. Ruháit kitömködték, hogy nagyobb darab, sportosabb legyen, ezzel is a regénybeli Liszner Vilmoshoz akarták közelíteni. Aki ugyan az iskola futóbajnoka volt, azonban leginkább csak szekundákkal járt haza, és nagyon kevés esélye volt a sikeres érettségire.

Tahi Tóth pedig belevitte a szerepbe, amit tudott, és amit filmben addig nem kellett neki. Itt nem a kedves, mégis fanyar humorú alak van a vásznon, hanem az

aljas, kíméletlen, erős és sértődött srác,

aki bizony rendesen odavág a Kobakot alakító Mensáros Lászlónak.

Liszner alakja nem is egyszerű, nem csak arról van szó, hogy valaki megveri a tanárát, mert az egyszerű bosszúnál jóval több munkál benne. Igaz, Tahi Tóth Lászlónak nincs sok jelenete, de azok annál erősebbek. Van köztük egészen ijesztő is.

Fiúk a térről (1967)

Úgy alakult, hogy az első három kiválasztott film éppen Tahi Tóth László első három filmje, és ezek közül az 1967-ben készült Fiúk a térről volt a harmadik a sorban. A Szerelmes biciklisták könnyedsége után itt már komoly drámába csöppent, még ha a film nagyobbik részében ez nem érezehető is. A Lada (Bujtor István) által vezetett fiúk vígan élik munkás mindennapjaikat,

aztán átgázol életükön a mozgalom.

Legtöbbjük proli származású, van, aki dolgozik, van, aki lop, de a lényeg, hogy együtt vannak, és mindent megtesznek egymásért. Köztük van a Tahi Tóth László által megformált Bádel, és kifejezetten jól áll Tahi Tóthnak a vagányság. Ott van még Harsányi Gábor, Márton András, a fiatal Leisen Antal, Dózsa László és Huszti Péter is - természetesen neki jutott az arisztokrata srác alakja. Tahi Tóth Bádelja kapott egy kedves attribútumot a filmben. Folyamatosan a 20. század legeleje óta a piacon lévő, maláta alapú italport, az Ovomaltine-t reklámozó pólót viseli egészen addig, amíg nem kell bevonulnia.

A fiúk egytől egyig jó karakterek. A drámát okozó történelmi beágyazottság nélkül is bőven elvinnék hátukon a filmet. De ez már nem a Szerelmes biciklisták problémavilága. A srácok itt is nagyon hasonlók, csak a gondjaik jóval komolyabbak. És ez a távolság talán nem tett annyira jót a filmnek, de még így is bőven élvezhető. Nem utolsó sorban az említett karaktereknek köszönhetően.

A film egyik érdekessége, hogy Tahi József is játszik benne. „Laci elvitt a forgatásra, és én is szerepelhettem. A boxmérkőzéses jelenetben voltam néző”. Egy másik, kettejük közti kapocsa filmnek

Várkonyi Zoltán, aki a filmben a mozgalom egyik irányítóját játssza.

És azért kapocs, mert mindkettejüknek osztályfőnöke volt a Főiskolán. Egyébként a színészi pálya egyikük esetében sem indult olyan egyértelműen. Tahi Tóth László képzőművészeti középiskolában tanult, és csak egy barátot kísért el a felvételire, aztán őt vették fel. Tahi József pedig azt mondta az indulásáról, hogy„borászként rokonszakmával kezdtem, és idővel fellépegettem az iskolában. Leadtam a Kazal Tudományos borkóstoló-ját is egy szüreti mulatságon, és nagy sikerem volt. Aztán egyre jobban kapacitált a környezet, hogy jelentkezzek színésznek. Erre meg mindig azt mondtam, hogy

Aztán végül megpróbáltam, és felvettek szintén Várkonyihoz, aki ugye Lacinak is tanára és mestere volt. Ez pedig garancia volt nekem arra nézvést, hogy merészen elvállalhatom ezt a pályát, hiszen valószínűleg engem is tart annyira.”

Kattintson a folytatáshoz!