A színpad volt az egyetlen, ami enyhítette Várkonyi Andrea fájdalmait

Harsányi Gábor beszél CSELEKVÉS gesztikulál Közéleti személyiség foglalkozása SZELLEMI TEVÉKENYSÉG SZEMÉLY színész
Budapest, 2017. október 4. Harsányi Gábor kétszeres Jászai Mari-díjas színész, író, drámaszerző, érdemes művész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A műsorban veszélyes filmjeleneteket, forgatási helyzeteket idéztek meg a meghívott vendégek. MTVA Fotó: Zih Zsolt
Vágólapra másolva!
A fiatalon meghalt győri színésznő, Várkonyi Andrea Harsányi Gábor darabjában játszott utoljára. Halála előtt egy hónappal is a színpadon állt, közben pedig küzdött a szörnyű betegséggel. Harsányi Gábor az Origónak mesélt a színésznőről.
Vágólapra másolva!

A fiatal színésznő, Várkonyi Andrea halála óta nagyon nehezen tud magához térni a szakma, főleg azok, akik ismerték, és játszottak vele. Felkerestük Harsányi Gábort, akinek darabjában a színésznő utoljára játszott, és megtudtuk tőle, hogy még halála előtt egy hónappal is színpadon állt Várkonyi Andrea.

Várkonyi Andrea és édesapja, Várkonyi András Forrás: Várkonyi Andrea

Harsányi Gábor azt mondta, „Andi az utolsó darabomban, a Nejem a neten-ben játszott utoljára, és sajnos láttuk a leépülését, miközben nagy szeretettel vettük körül. Én

a rettenetes betegség ellen, és a fiatal szervezete jól is bírta. Érezte is a szeretetünket, miközben mi megpróbáltuk vele nem éreztetni, hogy tudjuk, milyen szörnyűséges helyzetben van.”

Harsányi Gábor a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén 2017-ben Forrás: MTI/Zih Zsolt

Az utolsó beszélgetéseikről azt mondta, „együtt hülyéskedtünk a tájbuszon hazafelé, még mesélt is a terveiről, hogy mi mindent kellene még eljátszani. De hát közben ugye ott lebegett a betegség. Engem igen mélyen érintett az édesapjával, Várkonyi Andrissal való beszélgetésem, mikor a szinkronban találkoztunk Andi halála előtt talán egy héttel.

az arcán, amit természetesen át tudtam érezni, hiszen magam is nagycsaládos vagyok, három gyermekem van. És ugye az ember nem kérdez, de mondhatom, hogy elég régóta ismerjük egymást, és bizalmas dolgokat is megosztunk egymással, így elmondta, hogy sajnos minden pillanatban megtörténhet a legrosszabb. Én annyit kérdeztem, hogy hogyan tud így dolgozni, mire azt mondta, hogy csak dolgozni tud. A munka az egyetlen, ami valamilyen módon elviselhetőbbé teszi a fájdalmat. Én azt hiszem, hogy Andit örökre megőrizzük emlékünkben, és el kell tudnunk tőle búcsúzni, Isten nyugosztalja.”