GermanLateNight, avagy valami változik II.

Vágólapra másolva!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/75. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Múltkor a kamaraopera másik univerzumát próbáltam összekapcsolni a kísérleti előadások világával, mindezzel pedig tenni kívántunk valami fontosat a maiak becsábításáért, jövendő értő közönségünk kineveléséért. És elakadtunk az elmúlt hét év helyszínproblémájánál. Innen folytatjuk.
Vágólapra másolva!

Visszatérve tehát a 2013 őszén megújulva, felszerelve kinyitott Solti-teremhez: a lassan sikeressé váló sorozatok dacára állandó naptárproblémával találtuk magunkat szembe. A Zeneakadémia presztízse óriásit emelkedett, a Solti-termet az egyetem vezetése előszeretettel adja ki, mivel kevésbé féltik és az ára is sokkal elérhetőbb a nagyteremnél, akusztikája pedig egy temploméval vetekszik, szívesen is veszik ki mások. Az Opera így nem tudhatta kvázi „saját" kamaraszínházának megszelídíteni a Solti-termet, és a Várkert Bazár méretre ugyan rendben lévő, de szcenikailag tudás nélküli terme sem lett volna az igazi, és pláne nem szabad, vihető.

És ekkor feltűnt a horizonton az igazi megoldás – ugyan meglehetősen unortodox: az épülő Eiffel Műhelyház Bánffy Terme. Elkészültéig szerettük volna használni kisebb darabok előadására az Uránia Nemzeti Filmszínházat (nem jött össze), nagyobb, de még mindig kamaratípusú művekhez pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadát, ahol valamekkora „zenekari árok" is található, és mint a Hindemith-est esetében is, a kiscelli múzeum romtemplomát. (A több korábbi vezetés által hosszan végzett kísérletről, a Thália Színház mint kamarajátszóhely bekapcsolásáról csak annyit jegyeznék meg, hogy kár volt az erőfeszítésekért, mert a Thália éppen inverz módon testesíti meg mindazt, amit egy efféle helyszíntől várunk: színpada és zenekari árka kicsi, nézőtere nagy, akusztikája zeneellenes, belvilága és fekvése túl pompás ahhoz, hogy alternatív játszóhely legyen egy másik, külsőségmentes, letisztultabb és eszköztelenebb világ számára. Viszont kényelmes volt a használata, hisz a Hajós utcai Üzemház alatt nyílik a gazdasági bejárat, de még a művészbejáró is csak pár méterre van az Operaházétól...)

Meggyőződésem tehát, hogy a Magyar Állami Operaház felnőtt kamara-előadásainak ideális helyet sok évtizeden át a Hungária-körútnál fekvő Eiffel Műhelyház adhat: hangulatában (abszolút „no-smoking", tehát akár farmeros viselet), eszköztelenségében, méretében (a zenekari árok és a színpadi teljes értékű, ugyanakkor a nézőtér max. 400-as) és repertoárjában (barokk opera, historikus tánc, klasszikus kamaraopera, XX. századi opera, kortárs opera és tánc, kísérleti projektek, prózai és vegyes műfajú kamara-előadások, modern balettek) különleges illeszkedést észlelünk majd.

Az Eiffel 2019-es elkészültével végleg kijövünk a Solti-teremből, az Ódry Színpadról, a kiscelli romtemplomból, mindenhonnan. Néném, én meg gondoltam, így, a hetedik év végén összeszedném a mi úgynevezett kísérleti előadásainkat, amelyek zömét egyetemisták rendezték és tervezték.

- Haydn: Élet a holdon – Toronykőy Attila kortárs rendezése a Gödöllői Királyi Kastély korhű színháztermében debütált, a vígopera több sorozatot is megélt, Bartal László vezényletével (2015)

- Haydn: A lakatlan sziget – Geréb Zsófia egyetemi hallgató kortárs rendezése a Királyi Lépcsőn debütált, a Moltopera fiatal énekeseivel és muzsikusaival, felújítása is volt (2014)

- Menotti: A telefon – Almási Tóth András underground rendezése avatta a Szfinx-teraszt, Köteles Géza vezényletével azóta is minden évben látható, hallható (2013)

- Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló - egyetemi hallgató vegyes rendezése a Királyi Lépcsőn debütált, felújítása is sikeres (2015)

- Mozart/Novák: Szökdelés a szerájból – Novák János korhű rendezése a Kolibri Színház és a Moltopera művészeinek kínál feladatot a Királyi Lépcsőn (2016)

- Donizetti: A csengő - egyetemi hallgató klasszikus rendezése a Szfinx-teraszon megy, Köteles Géza vezényletével minden évben (2014)

- Mozart: A színigazgató (MozartLateNight) – Szarka János kortárs rendezése először az Andrássy út egyik szabadtéri rendezvényünkön volt látható (2012), később a Zeneakadémia Solti-termében ez a produkció indította a LateNight-sorozatot Oberfrank Péter vezényletével (2013)

- Mozart: Hat noktürn (MozartLateNight) – Szarka János produkciójának másik eleme, a hat tercett balettművészekkel is kiegészült, Oberfrank Péter dirigálásával a Zeneakadémia Solti-termében (2013)

- Donizetti: Bolondokháza - egyetemi hallgató klasszikus vígopera-rendezése a Szfinx-teraszra készült, ott megy azóta is, Köteles Géza vezényletével (2015)

- Saint-Saens: A sárga hercegnő (FrenchLateNigt) – Székely Kriszta (akkor még) egyetemi hallgató kortárs rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, Vajda Gergely vezényletével (2014)

- Bizet: Djamileh (FrenchLateNight) - egyetemi hallgató klasszikus rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, Vajda Gergely vezényletével (2014)

- Gluck: Orfeusz és Euridiké (GreekLateNight) - egyetemi hallgató kortárs rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, Oberfrank Péter vezényletével (2015)

- Bertoni: Orfeo (GreekLateNight) - egyetemi hallgató kortárs rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, Oberfrank Péter vezényletével (2015)

- Mezei: A ravatal előtt (HungarianLateNight) – Székely Kriszta kortárs rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, Hámori Máté vezényletével (2016)

- Lendvay: A tisztességtudó utcalány (HungarianLateNight) - Székely Kriszta kortárs rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, Hámori Máté vezényletével (2016)

- Britten: Szentivánéji álom – Szabó Máté kortárs rendezése a Zeneakadémia Solti-termében debütált, vezényletével (2015)

- Britten: Lukrécia meggyalázása – Csányi János klasszikus rendezése először Britten születésének napra pontos centenáriumán került színre az Operaházban (2013), majd a Zeneakadémia Solti-termében is volt rövid sorozata, vezényletével (2015)

- Andrássy: Sír a téli éjszaka – az 1956-os témájú daljáték Tóth János, korábbi énekesünk klasszikus rendezésében került színre a Jókai utcai Zenekari Centrum Ferencsik-termében, több felújítása is volt, az utolsó az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján, Kovács János, illetve Köteles Géza vezényletével (2013)

- Kádár utolsó beszéde (2016) – Novák Tamás prózai rendezése az '56-os évforduló kapcsán, Operaház trapézpincéje;

- Wagner/Szálinger: Siegfried-idill – az Opera felkérésére született mű Wagner és Nietzsche kapcsolatát dolgozza fel, az Ódry Színpadon került színre Köteles Géza vezényletével, egyetemi hallgató rendezésében (2018)

- Bach: Vígkantáták – az Opera felkérése születő mű pasticcio, végül Örömünnep címen, egyetemi hallgató rendezésében került színre az Ódry Színpadon, Oberfrank Péter vezényletével (2018)

- Hindemith: Oda és vissza (GermanLateNight) - egyetemi hallgató rendezésében kerül színre a Kiscelli Romtemplomban (2018)

- Hindemith: Hosszú karácsonyi ebéd (GermanLateNight) - egyetemi hallgató rendezésében kerül színre a Kiscelli Romtemplomban (2018)

- Hindemith: A bolygó hollandi nyitánya – ahogyan falusi muzsikusok játsszák lapról reggel hétkor, a kútnál – egyetemi hallgató rendezése, fizikai színház, Kiscelli Múzeum kertje (2018)

- Hindemith: Sancta Susanna (GermanLateNight) - egyetemi hallgató rendezésében kerül színre a Kiscelli Romtemplomban (2018)

Amikor az énekkari kamaraprojekteket felidézem, akkor is csak ismételni tudom a hangszeres kamarahangversenyek jótéteményeit: a tanulást, a szólistalét felidézését és a kiállás, a koncentráció, a magamért való felelősségvállalás gyakran alig-alig megtapasztalt világát. Ezeken az estéken elég a jelzésszerűség, hisz nem piaci értelemben vett előadás készül, hanem leginkább egy kurzus zárókoncertjéhez hasonló szemle a tehetség és a belefektetett munka hányadosáról. (Ezért is mindig zongora szól, zenekar helyett.) Csiki Gábor tenorista, mai karigazgatónk ötletéért, a Mireille-ért azóta is hálás vagyok.

Az elmúló hét év hét énekkari szólóprodukciói:

- Gounod: Mireille (rendezte: Nina Dudek, Zenekari Centrum Jókai utcai épületének Ferencsik-terme, 2013)

- Giordano: Fedora (rendezte: Nina Dudek, Erkel Színház, Bernáth Büfé, 2015)

- Rota: A florentin kalap (Erkel Színház, Bernáth Büfé, 2015)

- Nicolai: A windsori víg nők (Erkel Színház, Bernáth Büfé, 2016)

- Farkas: A bűvös szekrény (rendezte: Aczél András, Erkel Színház, KamRaktár, 2017)

- Lortzing: Az operapróba (Ódry Színpad, 2018)

- Schubert: A négy évig tartó őrség (Ódry Színpad, 2018)

Akárhogy is számolom, ez több mint 30 kísérleti projekt 2011 óta, hét szezon alatt – és nyugodtan vitathatja Néném, nem ide kellett-e volna számolni pl. a Szabó Máté-féle fantasztikus Doktor Faustot, Busoni remekét, amely nem érezte jól magát az Operaházban, vagy Rautavaara Bánya c. operáját, Varga Judit Szerelem c. művét? Simán. Mindezeket is majd az Eiffel orvosolja, de oda kerül majd Almási Tóth András ugyancsak remekbe szabott Tündérkirálynője is. És egy nap a Műhelyházba farmerben szokott értelmiségi elmegy az Operaházba vagy az Erkelbe is megnézni a Bohéméletet vagy a Carment...

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Csókolja,

Szilveszter

2018. május 26. Budapest