Szarvas József: akit nem lehet nem szeretni

Megvalósította az álmait. Pedig a hadarva és tájszólásban beszélő, tanyasi fiú tényleg csak álmodhatott a színház világáról, ami annyira vonzotta valamiért. Viszont Szarvas Józsefben annyi energia van mind a mai napig, hogy bármilyen akadályt képes legyőzni. A hentestanulónak elérhetetlennek tűnő Színművészeti Főiskola után egyből a Vígszínházba került, az ott eltöltött tíz év után, egy kaposvári kitérővel 2002, az új épület felavatása óta a Nemzeti Színház tagja.

Vörösmarty Mihály párbeszédekbe rendezve írta meg ugyan a Csongor és Tünde című művét 1830-ban, de nem szánta színpadra, az életében nem is került színházban előadásra. Paulay Ede, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, a magyar drámák nagy pártolója viszont úgy gondolta, hogy Az ember tragédiája, illetve a Csongor és Tünde olyan költői látomások, amiket a közönség már képes befogadni mint színpadi műveket akkor is, ha nem a valóságos világban játszódnak. 1879-es ősbemutatója óta a Csongor és Tünde sokszor szerepelt már színházak műsorán.

Már háromszor is eljátszotta ezt a figurát, Szarvas Józsefet az Isten is Balgának teremtette. Félre ne értse senki ezt a kijelentést. A „balga“ vagy „balgatag” szó eredeti jelentése „ide-oda tévelygő”, és ha együgyű is ez a Balga, éppen ő képviseli a hétköznapi valóságot a lírai mesevilággal szemben.

Ezek a két lábbal a földön álló, jó humorú figurák passzolnak legjobban Szarvas József alkatához,

de elboldogult meglepő szereposztások esetén is. Első hallomásra talán meglepő, hogy Szarvas József játszotta Jézust A Mester és Margaritá-ban (Nemzeti Színház) vagy éppen a címszerepet az Oidipusz király-ban (Vígszínház), de a belőle áradó őszinte tisztaság jól illett ezekhez a figurákhoz.

Forrás: Nemzeti Színház/Rózsa Erika

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bumfordi, tenyeres-talpas figuráknak adatik meg sokszor, hogy kimondják az igazságot. Szarvas József már főiskolás vizsgaelőadásában Svejket alakította, akit gyakran lehülyéz a többi szereplő, de sokszor tulajdonképpen neki van igaza.

Háromszor játszotta el tehát Szarvas József Balgát, három teljesen különböző rendezésben,

a Nemzeti Színház 2006-os és 2016-os bemutatóiban, illetve 2000-ben a Magyar Színházban. Ekkor Csongort Kaszás Attila alakította, Szarvas József személyes jóbarátja és kollégája előbb a Vígszínházban, később a Nemzetiben. Az Őrségben, Viszákon létrehozott „magánszínházát” is a Kaszás Attila Pajtaszínháznak keresztelte. KAPSZ: ahol kapsz valamit.

A Magyar Színház Csongor és Tünde-előadását amiatt a szomorú színháztörténeti esemény miatt szokták még emlegetni, hogy Sinkovits Imre 2001. január 17-én lépett utoljára színpadra, a Tudóst játszotta, másnap meghalt.

A Kaszás Attila által játszott szerelmes főhős vicces szolgáját egy másik gyakran emlegetett előadásban is játszotta Szarvas József: Valerio volt a Leonce és Léná-ban. 1990-ben lepett meg vele mindenkit egy Eszenyi Enikő nevű színésznő, hogy élete első rendezésével rögtön sikert aratott. Régen volt, már lassan 28 éve. Egy másik tragikus színháztörténeti pillanatnak is részese volt Szarvas József. Mivel a társulata tele volt kiváló képességű, feladatra vágyó színészekkel, a Nemzeti Színház bemutatta a Tizenkét dühös ember-t. 2007. március 19-én este jobbnál jobb színészek készülődtek arra, hogy eljátsszák a darabbeli esküdtszék tagjait, köztük Kaszás Attila és Szarvas József. Kaszás Attila hirtelen összeesett, és négy nappal később meghalt. Korábban Kaszás Attila megörökölte édesanyja szülőházát Zsigárdon (a mai Szlovákia területén), és falumúzeum céljára a községnek ajándékozta.

Csongor és Tünde Forrás: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Ma Zsigárd és Viszák testvértelepülési viszonyt ápolnak, együtt vesznek részt például a Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfajtákat mentő programban. Merthogy menteni kell a gyümölcsfajtákat, mint annyi mindent, ezt is elveszi tőlünk a modernizáció.

Szarvas József szószólója a Tündérkert-mozgalomnak.

Ismertségét, közkedveltségét egy jó ügy szolgálatába állította már tíz éve. Hitelesen tud beszélni a gyümölcsfákról, hiszen az árnyékukban pihent meg kapálás közben gyerekkorában. Hosszú út vezetett odáig, hogy a Vígszínházban vagy a Nemzetiben a „régi nagyokkal” játsszon, és a színháztörténet folyamatosságát fenntartva átadhassa tudását a próbafolyamatok közben a mai fiatal színészeknek.

Szarvas József kisgyerek kora óta vonzódott a szerepléshez, különböző ünnepségeken énekelt vagy mondott verset. Úgy vágyott a színház világába, hogy

arról igen keveset tudott.

A Debrecen környéki tanyáról annyi perspektíva látszott, hogy szakmát kell tanulni, és a hentes jó szakmának tűnt. A vágóhídi munka mellett amatőr színjátszó lett és igyekezett érettségihez jutni, ami nem ment könnyen. Később a debreceni színház segédszínésze lett, sőt operaénekes szakra felvették a Debreceni Zeneművészeti Főiskolára, de érettségi nélkül nem kezdhette el. Elérkezett a korhatárhoz, utoljára felvételizhetett színész szakra, de még mindig vívta a harcát olyan tantárgyakkal mint a fizika és a kémia vagy az orosz. Végül szerencsésen alakult minden: Horvai István felvette az osztályába, ahonnan egyenes út vezetett a Vígszínházba. Meglett végül az érettségi is, de Színművészetin is küzdött az orosszal, sőt a tudományos marxizmussal, de

mindenből kellett a jó jegy az ösztöndíj miatt.

Szarvas József Debrecenben megtanulta, hogyan működik egy színház. Aztán a Színművészetin egyrészt végképp felzárkózott műveltség tekintetében, másrészt megszokta Budapestet. Sokszor elérhetetlennek tűnt, sokszor kellett a szerencse hozzá, hogy sikerüljön. De szükség volt a naiv hitre is, és a végtelen kitartásra, hogy Szarvas Józsefben semmi ne halványítsa el a gyerekkori vágyát. Egyrészt a színészet egy szakma, megtanulják a művelői, hogy privát személyiségüktől függetlenül bármilyennek tudjanak tűnni a színpadon. Másrészt vannak színészek, akiknek színpadi mozdulataiból, szemvillanásaiból is sugárzik a világhoz való viszonyuk. Szarvas József is ilyen: minden rezzenésén látszik, hogy nyílt ember, aki érzékeny az értékekre, és azokat védi.

Szentivánéji álom Forrás: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

A színház húsból van, a vele született alkata számos színész elé korlátokat állít. Szarvas József karakterszínész, aki meg is békélt ezzel, de hamar eljutott karakterszínészként arra a rangra, akinek időnként kijár egy főszerep. Így volt ez már a vígszínházi évtizede idején is. A sokáig futó Ahogy tetszik Vilije vagy a Rómeó és Júlia Lőrinc barátja mellett eljátszhatta a Két úr szolgája abszolút főszerepét.

Hasonlóan színészi bravúrt igényel

Bulgakov darabjának, az Iván, a rettentő-nek kettős főszerepe. Ezt Szarvas József már 1998-ban játszotta el Kaposváron. Ugyanis úgy érezte, hogy túlságosan belekényelmesedett a Vígszínházban betöltött státuszába, tovább akart fejlődni. Később így választotta a szabadúszást is, ami nem tartott sokáig, mert megalakult az új Nemzeti Színház 2002-ben.

Szentivánéji álom Forrás: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Az épületet felavató első premierről, Az ember tragédiájá-ról azt mondta, hogy addigi életének minden tapasztalatára szüksége volt. Az ember tragédiájá-ban Madách Imre költői látomása szerint Ádám és Éva színről színre, a történelem előrehaladtával öregszik. Volt olyan rendező, aki három-három különböző korú szereplőre osztotta ezeket a szerepeket. A magyar gyakorlat valamiért úgy alakult, hogy fiatal színészek játsszák ezeket a szerepeket, viszont Szikora János 2002-ben úgy döntött, hogy Pap Vera és Szarvas József legyenek Éva és Ádám. Két középkorú karakterszínész, akiknek igazából semleges tényező az életkoruk. Aztán persze bizonyos szakemberek szerint az épület eredetileg tűrhetetlenül rossznak tartott akusztikája is megjavult, amikor megváltozott a Nemzeti Színház igazgatójának személye.

Igazgatók jöttek és mentek. Szarvas József maradt.

Jószándéka annyira megkérdőjelezhetetlen, hogy az felette áll a napi politikát a színházi élettel összezagyválni igyekvők próbálkozásainak.

Leenane szépe Forrás: Németi Róbert

Szarvas József megtanulta kivárni a főszerepeket saját színházában és további energiáit is jól „hasznosítja”. A Nemzetiben 2011-ben Kohlhaas Mihályt játszotta Az egy lócsiszár virágvasárnapja című előadásban, 2014-ben a Szentivánéji álom-ban Zubolyt, aki legszívesebben minden szerepet egyedül játszana el a mesteremberek műkedvelő előadásában.

Megkeresték régi színházai is:

2013-ben a Bölcs Náthán címszerepét játszotta Kaposváron, 2017-ben pedig a Dandin György-ét Debrecenben. Utóbbi esetében megadatott neki, hogy két évtizeddel a Pesti Színház bemutatója után, már sokkal érettebb színészként újra eljátssza ugyanazt a szerepet. Legutóbbi bemutatója Kassán volt, ahol egy öregasszonyt játszott a Leenane szépe című tragikomédiában.

1945 Forrás: Katapult Film

Kapásból az ugrik be Szarvas Józsefről, hogy inkább színházi színész, mint filmes. De ha az ember tűnődik egy kicsit, rá kell jönnie, hogy a hosszú pályán sok mozgóképes munka is megtalálta. Sőt az

Üvegtigris-trilógia egyik állandó szereplője, Cingár országos ismertséget és népszerűséget hozott neki.

A hat kiváló színésznek néha már terhes is, hogy a közönség naivabb része hajlamos azonosítani őket az Üvegtigris-filmekben eljátszott szerepükkel, miközben mindannyian sok más alkalommal is bizonyították, hogy mesterei a szakmájuknak. Szarvas József több mint hetven szerepet játszott el, ha minden mozgóképes műfajt figyelembe veszünk. A népszerű tévésorozatok (Patika, Szórád-ház, Kisváros, Presszó) mellett felbukkant Jancsó Miklós játékos kedvű kísérleteiben is. A Zimmer Feri két részének groteszk humora éppúgy fekszik neki, mint legutóbbi filmjének, az 1945-nek nyers világa.

Szarvas József fákat ültet szerte az országban Forrás: obuda.hu

Szarvas József nehezen szakadt el gyerekkorának vidéki környezetétől, és az Őrségben újra felfedezte azt. Egy évtizede van Viszákon háza, de ő nem elégedett meg annyival, hogy legyen hova elvonulnia a világ elől, hanem

közösségteremtő munkába fogott.

Omladozó pajtája helyén közösségi teret hozott létre, ami kulturális programoknak ad helyet. A gyümölcsfák szimbolikus jelentőségűek: generációkat kötnek össze. Régen természetes volt, hogy a vidéki emberek örökölnek az elődeiktől gyümölcsfákat, és maguk is ültetnek, hogy azokat az utódaikra hagyják. Sem zöldségből, sem gyümölcsből nemcsak egyféle volt, hanem ezerféle fajta. Egy vidéki ember portáján (esetleg a földjein és/vagy a szőlőjében) aszerint voltak gyümölcsfák, hogy legyen korán és későn érő fajta is, illetve mindenféle felhasználási célra a lehető legalkalmasabb. A mai embert sikerült „ránevelni” arra, hogy ne legyenek igényei az élelmiszerrel kapcsolatban, amit fogyaszt, hanem a termelők és kereskedők igényeihez alakított termékeket vásároljon. Kovács Gyula erdész kezdeményezett egy mozgalmat, aminek Szarvas József lett az „arca”, ez egyfajta „civil génbankok” rendszere, de ennél sokkal szívhez szólóbb nevet kapott: ma már több mint kétszáz Tündérkert van a Kárpát-medencében. Bárki hozzájut őshonos, régi gyümölcsfajta oltógallyához, csemetét kap érte cserébe, emellett gyarapodnak a Tündérkertek is. Ahogy az állam által fenntartott színházaknak, úgy a Tündérkerteknek is az a szerepe, hogy értéket tartsanak fenn, hogy az ember ember tudjon maradni, ne csak fogyasztó legyen.