Amikor Mick Jagger tanácsot kért Jim Morrisontól

2018.07.06. 09:04

Brian Jones (1942. február 28. – 1969. július 3.), Jimi Hendrix (1942. november 27. – 1970. szeptember 18.), Janis Joplin (1943. január 19. – 1970. október 4.), Jim Morrison (1943. december 8. – 1971. július 3.). Napra pontosan két év alatt meghalt a rockzene történetének négy kiemelkedő szerzője-előadója. Mindannyian 27 évesek voltak. Mindannyian éltek kábítószerekkel, de csak Janis Joplin esetében egyértelmű, hogy a halál oka túladagolás volt. A másik három esetben nem lehet tudni, hogy pontosan mi is történt, bőven vannak összeesküvés-elméletek. Nagyon érdekes, hogy a négy rocklegenda milyen véleménnyel volt a többiekről, ki, kivel, milyen kapcsolatban állt. Például Brian Jones állapotáról aggódva érdeklődött Jim Morrison, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján ő és Mick Jagger életükben először és utoljára 1968. július 5-én személyesen találkoztak.

Mick Jagger július 26-án, Keith Richards december 18-án lesz 75 éves. Nemhogy életben vannak, hanem koncerteznek is. Pedig hatvanas évekbeli életmódjuk alapján ők is bekerülhettek volna a „27-esek klubjába”. Vagy például amit a most 71 éves Iggy Pop korábban művelt magával, az alapján sem lehetett arra számítani, hogy aktív rocknagypapa lesz belőle. A 20 éves James Ostenberg 1967. október 20-án volt jelen egy The Doors-koncerten, és beléhasított: igen, ő is ezt akarja csinálni. James Ostenbergből lett Iggy Pop. Lehetne még sorolni azokat, akikben működött az életösztön, hogy megérezzék, hol vannak a határok. Akik mellett voltak olyan emberek, akik képesek voltak megfékezni az önpusztításukat. Jim Morrison nem volt ilyen, és mindössze négy évig tartó rocksztársága alatt végig azon vívódott, hogy ő inkább költő és filmrendező szeretne lenni. Lenézte a rockcirkuszt, miközben óriási rajongótábora volt. Mick Jagger gyerekkora óta egyfolytában énekelt, szívósan dolgozott azon, hogy egyre jobb és jobb legyen a színpadon. Nem voltak hiábavalóak az erőfeszítései. Jim Morrison nem is tartotta magát igazi énekesnek, a verseit tudta a zene segítségével eljuttatni a közönséghez. 1971 márciusában kiszállt a The Doorsból, júliusban már halott volt. Nem maradt ideje más irányú tervei megvalósítására. A Rolling Stones alapítótagja és sokáig szellemi vezére, Brian Jones sokáig vívódott, mert az együttes nem abba az irányba fejlődött, amerre ő szerette volna. Aztán végre rászánta magát a kilépésre, és más társakkal új projektet tervezett. Röviddel utána holtan találták az úszómedencéjében.

The Doors (1968)Forrás: AFP

1968 júliusában a The Doorsnak jól mentek a dolgai, bár a nehezen kezelhető Jim Morrison miatt mindig voltak bizonyos feszültségek a zenekar körül. Az 1965-ös megalakulás óta annyi dalt írtak, hogy az első három albumuk 1967-ben és 1968-ban szinte egy lendületből született meg. Nagy szerencséjük volt az Elektra kiadóval és azon belül is Paul Rothchild zenei rendezővel, aki ráérzett, mit lehet kihozni a The Doorsból. A Rolling Stonesnál is jól futott a szekér, előbb alakultak (1962) és előbb futottak be (1964), mint a The Doors. 1968 első felében hetedik albumukon dolgoztak (Beggars Banquet, nyitószám: Sympathy for the Devil), ekkor már Brian Jones teljesen megbízhatatlan munkatárs lett. A dalok írása Keith Richardsra és Mick Jaggerre maradt, akik üzembiztos párosnak bizonyultak. Brian Jones vagy megjelent a stúdióban, vagy nem, vagy használható állapotban volt, vagy nem. Miatta a Rolling Stones már több mint egy éve nem koncertezett, de Mick Jagger elhatározta, hogy Brian Jonesszal vagy nélküle, de koncertezni fognak Európában és Amerikában. Ekkoriban változott meg a koncertek léptéke. Korábban, ha befutott egy-egy klubokban játszó zenekar, akkor már párezres tánctermekben vagy színházakban játszhattak. A The Doors az egyike volt az első együtteseknek, akik koncertjére már tíz-húszezres sportcsarnokok is megteltek. Mick Jaggernek is ennek elérése volt a célkitűzése, de egyúttal nagyon tartott is a dologtól. Gondolt egyet, és akkori barátnőjével, az énekesnő Marianne Faithfullal, illetve a Rolling Stones menedzserével repülőre ültek, hogy „tanulmányútra” menjenek Amerikába.

Pamela Courson még akkor lett Jim Morrison barátnője, amikor az nem volt híres. Morrison haláláig se veled, se nélküled kapcsolatban éltek. Pamela Courson bérelt különböző lakásokat, és Jim Morrisont rendszeresen kidobta „otthonról”, ha összevesztek. Ebben az sem akadályozta meg, hogy lakbért mindig a Morrisontól kapott pénzből fizette. Jim Morrison gyakran aludt olcsó motelekben, leggyakrabban abban, amelyik éppen szemközt volt a The Doors próbatermével és irodájával.
1968. július 5-én egyszer csak megjelent a The Doors irodájában Mick Jagger: szerényen és udvariasan

arról érdeklődött, hogyan találkozhatna Jim Morrisonnal.

Az iroda munkatársainak elakadt a lélegzetük, nem hittek a szemüknek: maga Mick Jagger állt az ajtóban, egy élő legenda. Jim Morrison átdorbézolt éjszakái után sokáig szokott aludni. Mick Jaggert hellyel kínálták, és megígérték, hogy előkerítik Morrisont, aki valószínűleg a szemközti motelban van. Jagger továbbra is szerényen és udvariasan felajánlotta, hogy akkor ő átmegy hozzá, és már el is indult. Az iroda munkatársai felhívták a motel folyosóján lévő nyilvános készüléket, January Jansen vette fel. Ő volt Jim Morrison öltözködési tanácsadója, éppen ott volt nála, hogy megbeszéljék, miben lesz az esti koncerten. Visszament Morrison szobájába, és közölte, hogy perceken belül Mick Jagger érkezik. Jim Morrisonnak arcizma sem rezdült. Nem sokkal később halk kopogás hallatszott, Morrison ajtót nyitott, és kezet nyújtott. A legendák bemutatkoztak egymásnak. Morrison bemutatta January Jansent is. Két szék volt a szobában, az egyikre Mick Jagger, a másikra January Jansen ült le. Jim Morrison nem zavartatta magát, leheveredett az ágyra. Mick Jagger öt hónappal volt idősebb Jim Morrisonnál. Huszonöt éves korukra mindketten gazdag emberek voltak. Mick Jagger elegáns körülmények között élt otthonában. Morrisonról jóhiszeműen azt gondolhatta, hogy előző nap elhúzódott az esti próba, és praktikus okokból aludt a legközelebbi motelben. Ezzel szemben az az igazság, hogy a dúsgazdag Jim Morrisonnak sohasem volt saját ingatlana, saját otthona. Ezt egyszerűen feleslegesnek tartotta. Ahogy a hosszú zenekari próbákat is, ő a koncerteken volt elemében, és ha úgy álltak a csillagok, akkor zseniálisan rögtönzött.

Mick Jagger őszintén elmondta, hogy miért jött. Csodálta Jim Morrisont, és sokkal inkább szövetségesnek tartotta, mint riválisnak. Csakhogy Morrison nem tudott bölcs tanácsokat adni. Ő soha nem készült rockénekesnek, átmeneti állapotnak tekintette az egészet. Ezért aztán nem is akart fejlődni. Koncertjei tulajdonképpen sámánszertartások voltak. Úgy használta a tudatmódosító szereket, mint a sámánok a révüléshez. Ösztönös, vad táncot járt, ezzel ragadta magával a közönséget. Már amikor sikerült. Voltak legendássá vált The Doors-koncertek, és voltak olyanok, amik botrányba fulladtak. Jim Morrison összevissza használt mindenféle szert, sokszor előfordult, hogy túladagolta magát, képtelen volt koncentráltan viselkedni. A közönség a rádióból ismert slágereket követelte, a részeg Morrison viszont csak azért is azokat a számokat akarta előadni, amiket költőileg a legértékesebbnek tartott. Az ötéves közös munka alatt soha nem merült fel, hogy bárkit lecseréljenek a The Doorsban, vagy új tagot vegyenek be (nem volt soha basszusgitárosuk). A három zenésznek megvoltak a maguk korlátai, de ez a négy ember elképesztő módon tudott egymásra hangolódni. Jim Morrison úgy állt neki minden koncertnek, mint aki leugrik egy toronyból. Volt, hogy létrejött a varázslat:

ihletetten rögtönzött, vezényelte a sámánszertartást, a többiek pedig mentek utána.

Máskor pedig káoszba fulladt az egész koncert. Mick Jagger tudatosan készült arra, hogyan tudjon hatásos lenni majd tízezer ember előtt, és nem szégyellte a tanácsát kérni annak, akit magánál jobbnak tartott. Az ösztöneiből dolgozó Jim Morissonnak azonban nem voltak titkos fogásai, trükkjei. Jellemző, hogy a kiadó koncertlemezt szeretett volna a The Doorstól, hiszen elterjedt a híre a varázslatosra sikerült koncertjeiknek. Különböző körülmények között próbáltak koncertet rögzíteni, de egyik felvétel sem lett lemezen kiadható. Végül hat különböző koncert anyagaiból rakott össze Paul Rothchild türelmes munkával egy dupla lemezt 1970-ben.

Mick Jagger megkérdezte Jim Morrisontól, hogy szokott-e koncert előtt meditálni. Jim Morrison inni szokott koncert előtt, de nem válaszolt gúnyosan. Csak annyit mondott, hogy náluk John és Robby szokott meditálni. John Densmore dobos egy meditációs csoportból ismerte Robby Krieger gitárost, ő hozta az együttesbe. Jim Morrison nagyon tisztelte Brian Jonest, később a halálakor verset is írt a tiszteletére. Az ő hogyléte felől érdeklődött. Mick Jagger elmondta, hogy Brian nincs jól, úgy tudja, hogy Marokkóban törzsi varázslók énekeit gyűjti magnóval. Jim Morrison és Brian Jones hasonlóan gondolkodott arról, hogy a rockzenébe be kell hozni egyrészt az autentikus, feketék által játszott bluest, másrészt a keleties hangzást is. Például a Paint It Black felvételén Brian Jones szitáron játszott. A The Doors The End című számában Robby Krieger tulajdonképpen egy indiai ragát játszik el a gitárján.
Mick Jagger és Jim Morrison megegyeztek abban, hogy leginkább klubokban szeretnek fellépni, ahol közvetlen a kapcsolat a közönséggel. Elveszettnek érzik magukat a nagyobb színpadokon, ráadásul a zenéjük iránti tömeges érdeklődés azt hozta magával, hogy a közönség felhígult. Eljárnak a koncertekre, mert divat, de nem értik, hogy miről szólnak a számok. Életükben először találkoztak, de úgy beszélgettek, mint akik már régóta ismerik egymást. Abban maradtak, hogy majd még biztosan összefutnak.

Kattintás után olvasson arról, hogyan hozta úgy a véletlen, hogy Mick Jagger és Jim Morrison nem találkoztak többé!

Előző
  • 1
  • 2
Következő