"16 éve nevetünk magunkon" - The Kills a VOLT Fesztiválon

2018.07.05. 16:40

A világ egyetemes rocktörténelem-könyvében félkövérrel és piros betűkkel szedve látható az a bejegyzés, amely Alison Mosshart és Jamie Hince találkozását eleveníti fel. 2001-ben két különböző zenekarnak is Londonban volt az épp aktuális turnéállomása, ahol aztán egymásra találtak az együttesek tagjai. Ebből az egymásra találásból pedig megszületett a The Kills, amely a kétezres évek zenei világának egyik legjobb történése volt. Hol finoman slágeres, hol patikamérlegen porciózott apróságok és fűszerek tömkelege - ezek mind jellemzők a zenéjükre. Elbeszélgettünk velük az elmúlt több mint másfél évtizedről. 

16 éve már annak, hogy az élet - szinte szó szerint - összesodort benneteket egy londoni szálláson, ebből a találkozásból pedig megszületett a The Kills. Hogyan tudtok ennyi idő után is inspirálók maradni egymás számára, hiszen másfél évtized alatt azért elég sokat változik egy ember?

Jamie Hince: Sokat változtunk, ez biztos, viszont az a helyzet, hogy ennek ellenére továbbra is ugyanazok a dolgok foglalkoztattak minket. Így aztán nagyjából ugyanabban az irányban haladunk. Szeretjük egymást, na! (Nevet.) Alison sok mindent kihoz belőlem, ami szükséges ahhoz, hogy alkotni tudjak. Borzasztó hálás vagyok ezért a kreatív kapcsolatért és a barátságáért. Amikor először találkoztunk, akkor nemhogy barátok nem voltunk, de még csak nem is zenéltünk együtt soha. Sok minden összekovácsolt minket az évek során: megtanultunk barátokká válni és megtanultunk együtt zenélni is. Ez egy véget nem érő és izgalmas utazás.

Fotó: Rockstar Photographers

Alison Mosshart: Mindig van mit tennie és tanulnia az embernek. Így naná, hogy nekünk is. Közben pedig még meg is tudjuk nevettetni egymást. Ez egyébként mindenféle emberi kapcsolatnak nagyon fontos része: tudjatok együtt nevetni és inspiráljátok a másikat.

Jamie: Gyakorlatilag 16 éve nevetünk magunkon és egymáson. (Nevet.)

Alison: Igen, ez így van! (Nevet.) Szóval sok minden történik. Zenésznek lenni az egyik legizgalmasabb hivatás. Elképesztően sok érdekes, inspirló és nem mindennapi ember mozog ebben a világban. Rengeteg erős és pozitív energia áramlik körülöttünk.

Jamie: És nem volt közben semmi kényszer, semmi muszáj, nem tűnt úgy, mintha valami borzasztó nehéz elhatározást kellett volna meghoznunk. Nem csoda hát, hogy ez a 16 év aztán gyorsan el is repült. Soha nem éreztem úgy, hogy nincs már kedvem ehhez az egészhez és inkább rohannék az ágyba minden este, hogy aludjak egy nagyot. Ennyi idő után sem tartunk ott, hogy már csak felvesszük valahogyan az egyik lemezt a másik után és amúgy ezen kívül már szóba sem állunk egymással, mert annyira elegünk van már a másikból, hogy még együtt utazni sem vagyunk hajlandók.

Fotó: Rockstar Photographers

Alison: Meg azért egy igen sűrű életet élünk, ami tele van feszült helyzetekkel, amelyeket még úgyis nehéz megélni, hogy egyébként imádjuk egymást. Ha nem így lenne, akkor nem is tudom hogyan ugranánk meg bizonyos kihívásokat. Szerintem ez nagyon fontos, mert azért ez egy elég stresszes, őrült meló.

Le tudtok néha állni és felfogni azt, hogy mi is történik körülöttetek pontosan?

Alison: Szerintem akkor, amikor hazaérünk. Erre szükség is van azért, hogy leülepedjen az a sok minden, amit átéltünk és rendszerezni tudjuk a gondolatainkat. Amikor az ember turnén van, akkor az élet leggyorsabb és leglassabb időszakát is meg tudja élni mIndössze napok alatt. Gondolok arra, hogy borzasztó sok időt kell várakozásssal tölteni és sokszor tényleg nem tudunk mit tenni csak ülünk és várunk. A repülőtéren, a vonaton meg hasonló helyzetekben. Ez azért elég idegőrlő.

Fotó: Rockstar Photographers

Hogyan alakult a The Kills hangzása és stílusa az elmúlt években?

Alison: Hát először is nagyon remélem, hogy már jobban játsszunk a hangszereinken és jobb dalokat írunk. Ez a helyzet. Ugyanis mindig szeretnénk fejlődni. Szeretnénk valami olyat összerakni, ami kilóg a sorból, amivel még magunkat is meg tudjuk lepni.

Egyre ügyesebb zenészek lettetek, a gondolataitok is érettebbé váltak, tudtok még azonosulni a 16 évvel ezelőtti dalaitokkal?

Alison: Nincs olyan dal, amit ne szeretnénk. Én imádom mindegyiket - hiszen mégis csak a saját dalainkról van szó. Szuper emlékek fűznek mindegyikhez. Amikor például először előadtuk a dalokat, vagy amikor egyáltalán eljátszuk azokat, amelyek közönségkedvencek lettek. De csomó emlék született akkor is, amikor megírtuk és amikor rögzítettük őket. Mindegyik különleges valamiért. A dalok a saját életük élik sokszor és hát akárhogyan is nézzük mi keltettük életre őket. Időnként a dalok képesek megváltoztatni a környezetüket, vagy maguk alakulnak - akár előadás közben is. Egy-egy szám egészen mást jelent 60 embernek előadva egy kis londoni klubban, mint mondjuk egy fesztiválon 30 ezer ember előtt. Az meg egy egészen varázslatos dolog, amikor utazol 5 ezer mérföldet, megérkezel valahová, ahol korábban még nem jártál, eljátszod azt a 15 éves számot és valaki azt mondja neked, hogy az a dal annak idején megváltoztatta az életét. Ezek olyan dolgok, amelyeket nagyon nehéz emberi ésszel felfogni.

Fotó: Rockstar Photographers

Nem vagyok zenész, de ha az lennék, akkor bennem ott lenne az aggodalom, hogy vajon ez a sodrás mennyi ideig tarthat még. Bennetek nincs nyugtalanság amiatt, hogy ez a szerencsés, sok-sok élménnyel teli időszak egy napon véget ér?

Alison: Egy percet nem töltök azzal, hogy ilyesmin aggódjak, szerintem ez egyszerűen időpocsékolás. Vannak dolgok, amelyeket nem igazán tudsz befolyásolni, vannak folyamatok, amelyekre nincs ráhatásod és van, ami egyszerűen fontosabb ennél. Ez az élet. Semennyi időt nem pocsékolok erre.
Persze attól még reméljük azt, hogy minél többet ki tudunk venni ebből a flow-ból. Nemrég egy fesztiválon Nick Cave előtt játszottunk. A francba is, az a fickó már a nyolcvanas évek óta tolja! Látsz egy embert, aki körül annyi minden változott az évtizedek alatt, annyi zenei stílus jött és ment, zenekarok voltak sikeresebbek, vagy kevésbé sikeresek, bukkantak fel és tűntek el, de a csávó csak azt csinálja, amiben hisz. Vakon követi azt, amit neki követnie kell. Valami olyan alagútban halad előre, amit mi nem láthatunk. Ez a legnagyobb bizonyosság az életben: csak tedd, amit tenned kell. Hogy mennyire leszel népszerű, vagy időtálló? Ez mind nem fontos.

Fotó: Rockstar Photographers

Mi van még hátra? Milyen álom vár még arra, hogy megvalósítsátok? Hiányzik valami egyáltalán?

Alison: Nem ártana most már hazajutnunk egyszer és csinálni egy lemezt. Ugyanis most már ennek is eljött az ideje. Rengeteg koncertünk lesz még idén, csomó helyen megfordulunk még a világban, de a kreativitásunkat azért alapvetően mégis csak abban tudjuk kiélni, hogy újabb és újabb zenéket alkotunk és írunk. Az az igazság, hogy egy januári napon felkeltem és azóta szinte megállás nélkül úton vagyunk. Őrület ez az idei év! Mindig van valami, egyszerűen nem tudom elhinni. Fantasztikus! Ezzel együtt is azért most már el bírnám képzelni azt, hogy otthon legyek és dalokat írjak. Hiányzik már nagyon.