Többen Facebook-oldalukon búcsúztak a Kossuth-díjas rendezőtől, Kerényi Imrétől. Így tett barátja Bencsik András és a Magyar Krónika főszerkesztője, Bencsik Gábor is.

Kerényi Imrének még rengeteg dolga lett volna. Tele volt csodálatos tervekkel. Színigazgatói és rendezői pályafutását egy egészen különleges vállalkozással, a magyar kulturális élet felvirágoztatása szándékával koronázta – volna meg, ha közbe nem lép a könyörtelen végzet - írta posztjában a barátja.

"Legújabb merész elképzelését, a Gizella-táborok megindítását Balatonalmádiban jelentette be. Iszonyú erővel küzdött a betegséggel, egész teste verejtékben fürdött, de csak annyit mondott, ha lehet, nyissanak még ablakot, mert nagyon izzad és kicsit nehezen jut levegőhöz. Aztán a Gizella-táborról mesélt... Vajon lesz-e abból valami?"

A betegségét magánügyként, szükséges rosszként kezelte. Olyan gyengeségnek tekintette, amivel nem kell túl sokat foglalkozni, hiszen vannak sokkal fontosabb dolgok. Most már nincsenek. Az ő küldetése véget ért. Nagyszerű életművet hagyott hátra, és egy olyan magatartásmintát, amit jó volt megismerni, és jó volna követni. Büszkén, magabiztosan volt jobboldali és konzervatív, ugyanakkor derűsen kíváncsi az ellenoldal véleményére. Szívesen vitatkozott, de még szívesebben foglalkozott nagyívű tervei valóra váltásával. Nagy formátumú embert veszítettünk el - így emlékezett a legendás művészre Bencsik András.

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője is közösségi oldalán búcsúzott Kerényi Imrétől. (A Magyar Krónika megalapítása Kerényi Imre ötlete volt.) Azt írta, hálás a sorsnak, hogy hat éven át neki dolgozhatott. 

Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, Kossuth--díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, publicista, érdemes és kiváló művész hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében halt meg.