Reggel még azt se tudták, hol vannak a cuccaik, aztán jött a Sziget

2018.08.16. 11:36

Clemens és Philipp, a két német srác nem sokkal a suli után találkoztak egymással, ugyanabban a jazz-formációban kezdtek el játszani. A banda megszűnt, ők viszont megmaradtak egymásnak. Nem sokkal később előjöttek a Stolen Dance című dalukkal, amiért fél Európa megőrült, erre még rádobták pár hónappal később a Down by the river-t, és nem volt megállás. Brutálisan nagy sztárokká nőttek, ehhez elég is volt két lemez. Évente több száz fellépésük van. Ezek egyike most a Szigeten esett meg, ahol a rendhagyó buli után még beszélgettünk is velük. 

Elégedettek vagytok a mostani koncerttel?

Clemens Rehbein: Nagyon tetszett!

Philipp Dausch: Igen, nagyon! Különleges élmény volt számunkra.

Ne már, ez egy közhely!

Philipp Dausch: Komolyan. A helyzet volt nagyon különleges. Nem nagyon éltünk még meg olyat ugyanis, hogy nincs felszerelésünk. Egyszerűen nem érkezett meg a cucc. Két napja Spanyolországban léptünk fel, és nem ért ide semmi. Se a fények, se a hangszerek. Semmi. Szóval picit parában voltunk reggel, hogy mi lesz. Végülis bérelt cuccokon játszottunk. Soha nem volt még ilyen fellépésünk.

„Soha nem volt még ilyen fellépésünk”Fotó: Hölvényi Kristóf

Oké, ez tényleg nem egy mindennapi helyzet!

Clemens: Hát nagyon nem. Viszont úgy tűnt, hogy az emberek értékelték azt, hogy végül sikerült megugrani a lécet. Mindenki nagyon kedves volt és tök jó buli kerekedett!

Nem is annyira régen jöttetek ki egy új lemezzel...

Philipp: Végülis kb. 1,5 éve. Az sok, vagy kevés?

Szerintem nem olyan régen volt az. Szóval, hogy látjátok ennyi idő után, hogyan működnek a dalok?

Clemens: Hát nézd, szinte minden nap játsszuk a második lemezünk dalait. Nyilván másként működnek a színpadon, mint a stúdióban gondoltuk.

Philipp: De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennyi idő alatt volt nagyjából 200 koncertünk. Eljátszottuk már párszor őket. Továbbra is szerethető dalok ezek, de azért nagyon bennünk van már, hogy új számokat is írjunk.

„Nyilván másként működnek a dalok a koncerten, mint ahogy a stúdióban gondoltuk”Fotó: Hölvényi Kristóf

Ilyen intenzív koncertezés mellett hogyan lehet új számokra koncentrálni?

Clemens: Nyilván nem könnyű időt keríteni erre. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a turnézás, ez a rengeteg élmény, ez a sok minden, ami történik körülöttünk,

az elképesztően inspiráló.

Nagyon sok ötlet születik ezekből, amelyeket igyekszem is leírni. Ha máskor nem hát a soundcheck alatt, vagy a turnébuszban. Hiába vagyunk borzasztóan fáradtak, mégis lefirkáljuk ezeket az ötleteket. Mondhatni, hogy az ilyen apró helyzetekből egyszer csak megszületik a lemez.

Nem túl sok ez néha?

Philipp: Jaj, dehogynem! Könnyen szét tud esni ilyenkor az ember. Sok minden van. És tényleg jó lenne már egy új lemezzel kijönni. Egyelőre ez most nem feltétlenül könnyű. Igazi varázslat ilyenkor odafigyelni. Ugyanakkor szerintem ez minden intenzív munkára igaz. Viszont, ha valamit szívvel és lélekkel csinálsz, akkor valahogyan

mindig megtalálod a módját annak, hogy tovább fejlődj és építkezz.

Így mi is kerítünk majd időt arra, hogy picit hagyjuk a turnézást és oda tudjunk figyelni száz százalékban az új lemezre. Természetesen arra is kell majd időt szánni, hogy picit le tudjunk ereszteni, leállni és átállítani az agyunkat arra, hogy most már tényleg írjunk új dalokat.

„Könnyen szét tud esni az ember”Fotó: Hölvényi Kristóf

Egyébként azt mikor fogtátok fel, hogy ti most már tényleg zenészek lesztek, és ez nem valami hobbizenekar többé?

Clemens: Nem hinném, hogy lett volna egy ilyen pillanat. Ez lépésről-lépésre történt. Azzal együtt, hogy persze nagyon gyorsan követték egymást azok a lépések, mert hiszen minden iszonyatosan gyorsan zajlott.

Philipp: Ez így van! Az első két év az valami elképesztő trip volt. Az elején 20-30 koncertünk volt majd' egy éven át. Most pedig már majdnem háromszáz. Ez nagyon durva. Emlékszem azokra az időkre, amikor még meg voltunk lepődve azon, hogy az emberek megjelentek a koncertjeinken. Hihetetlen volt, hogy mi egy olyan csapattá nőttünk, amelyiknek egyáltalán lehetnek koncertjei. Nagyon jó érzés volt. Most pedig, négy évvel később, egy új album küszöbén még mindig be tud rántani ez a feeling. Ez egy nagyon nagy ajándék, amit megélhetünk.

És mi segít abban, hogy ne szálljatok el?

Clemens: A barátaink és a családjaink. Egyértelműen. Nélkülük meghülyülnénk. Ők azok, akik normális mederben tartjáka mindennapi életünket.

Ki a főnök egyébként köztetek?

Clemens: A micsoda? (Nevet)

Philipp: Mindketten azok vagyunk, ne viccelj! (Nevet) Egymás főnökei vagyunk.

„Ez egy nagyon nagy ajándék, amit megélhetünk”Fotó: Hölvényi Kristóf

Na jó, de ki az, akié a végső szó, aki meghozza a végső döntéseket?

Clemens: Mindig együtt döntünk, diplomatikusan. Nyilván mindent át kell beszélnünk, ki kell találnunk mit és hogyan tudunk együtt megvalósítani.

Philipp: Ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat. Amelynek alapja az, hogy tiszteljük egymást és meghallgassuk egymás véleményét, odafigyeljünk a másikra.

Mi lesz most?

Clemens: Csomó fellépésünk van még. Egészen október közepéig. Utána jön egy kis pihenő. Télen pedig komolyabban rákoncentrálunk a demókra. Aztán irány a stúdió, hiszen jön a harmadik album. Hiányzik már a stúdiózás, meg az új dalok megírása. Jó lesz nagyon.

Philipp: Igen, de most még nyár van. Ez a bulik és a koncertek ideje!

További szigetes tartalmaink