Az ember munkája az álma, amit bármi áron jól kell beteljesíteni

2018.10.02. 20:06

Vajon hány különböző prizmán keresztül látjuk az életünket? A talmi csillogás között dereng itt-ott igazi fény? Megtalálhatja az ember a villódzó reklámok, a hollywoodi filmek látszatcsillogása mögött az igazi fényt, a valódi értéket? Erre a kérdésre próbál válaszolni az Álomgyár című darab, amelyet október másodikán mutattak be a Nemzeti Színházban. Az előadást Viktor Rizsakov világhírű, Sztanyiszlavszkij-díjas orosz rendező állította színpadra. A főszerepekben olyan nagyszerű színészeket láthatunk, mint Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Rácz József, Tóth László vagy Vidnyánszky Attila legutóbbi kaposvári osztályának tehetséges, nemrég végzett tanulói, mint Bordás Roland vagy Katona Kinga. 

Legyűrték-e a hamis értékek a hétköznapi valóságot?

Az örök és egyszerű értékekről szól Ivan Viripajev darabja, az Álomgyár, amelyet október másodikán mutattak be a Nemzeti Színházban. Házasság, család, szeretet – de a hollywoodi filmek stílusát, nyelvezetét használva. A darabban David, egy rangos folyóirat főszerkesztője három hónapja meghalt feleségével beszélget. Később megérkeznek a barátai, hogy a tragédia után vigasztalják. Elegánsak, szmokingban, estélyi ruhában tűnnek fel, a legújabb divat szerint öltözködve, whisky, kábítószer, beszélgetés az élet értelméről, "minden élőlényt tisztelj, mert lehet, hogy egy másik életben ő volt az anyád vagy a gyereked", mély elmélkedések, minden a körülményektől függ, minden azért történik, mert a körülmények éppen olyanok, lényegében ezek a haverok határozzák meg az életérzést, mit kell érezni és miért. Olyan emberek ők, akikkel szinte minden hollywoodi filmben találkozhatunk, akik szépek, jól vannak, mosolyognak, járatják a szájukat mindenféléről, buddhizmusról, pénzről, kábítószerről, italról, megfeledkezve azt emberi értékekről – a lényegről.

Katona Kinga és Trill Zsolt az Álomgyár című darabban a Nemzeti SzínházbanForrás: Origo


Aztán a történet változik: kiderül, hogy mégsem ez a valóság – ez csak a talmi csillogás. Megjelenik Elizabeth, egy egyszerű lány, aki a szeretetről beszél Davidnek. David ekkor azt mondja: Furcsa, maga olyan egyszerű dolgokról beszél, és ezek most olyan nyilvánvalónak tűnnek. Persze, ha maga mindezt a barátaim társaságában mondaná el, mindenki csak kinevetné. És én is velük nevetnék." Elizabeth így válaszol: De én ezekről a dolgokról nem is beszélnék a maga barátai társaságában, mert mindaz, amiről beszélek, csak kettőnket érinti."

Az Álomgyár című darab jelenete a Nemzeti SzínházbanForrás: Origo

Az Álomgyár című darab főszereplői a lét értelmét, a szeretet lehetőségét kutatják egy olyan világban, ahol a reklámok, filmek, a csillogás és az abszurd elvárások, a hamis értékek, vagyis a mesterséges környezet már legyűrte a hétköznapi valóságot.

Álomgyár című darab jelenete a Nemzeti SzínházbanForrás: Origo


A rendező filmes eszközöket használ az előadásban. A színpad egyik sarkában folyamatosan egy kamera közvetíti a jeleneteket egészen különleges szemszögből – a háttérre kivetítve. A jelenetek közben olykor „beszűrődik" az utcáról a villódzó reklámok futó fénye, és a világító óriásplakát, amely egy amerikai származású buddhista lámát ábrázol.

A néző úgy érezheti, mintha az ő belső világa jelenne meg a színpadon

"Moszkvában már egyszer megrendeztem a darabot, de úgy érzem, akkor nem tudtam a végére járni – amikor bemutattuk, még mindig csak próbáltam értelmezni a szöveget" – mondta a darab rendezője, Viktor Rizsakov az Origónak.

Viktor Rizsakovfotó: Talán Csaba


„Ha egy professzionális színházban dolgozik az ember, előre megvan a bemutató időpontja, a próbák időpontja, vagyis szoros keretek közé vagyunk szorítva. Nem biztos, hogy az embernek lesz ideje megérteni a darabot teljes egészében. Most adódott egy lehetőség, hogy Budapesten ismét megrendezzem az előadást. Ennek nagyon örülök, mert olyan nagyszerű magyar színészekkel folytathattam a munkát, akiket már ismerek, és úgy érzem, velük közelebb kerültünk a darab lényegéhez."
Viktor Rizsakov szerint a magyar színészek és az orosz színészek között lényeges különbség nincs, de van a magyarokban valamiféle titok, amit máshol nem tapasztalt.

Viktor Rizsakovfotó: Talán Csaba


„Számomra ez a mai napig megfejtendő dolog. Erről már a korábbi interjúnkban beszéltem, hogy a magyarokban, Magyarországban, a magyar kultúrában érzek valami különöset, valami megfejthetetlent, ami nálunk Oroszországban, és belőlem is hiányzik. Ez a titok vonz, érdekel, inspirál."
A rendező szerint a néző ugyanolyan fontos tényezője az előadásnak, mint maga az előadás. Ugyanis a darab írója, Ivan Viripajev szövegei olyan gondolatokból állnak, amelyeket ez ember legbelül mond magának, mintha a belső világunkban zajló szövegek hangoznának el a színpadon.
„Olyan fontos, lényegi dolgokról beszél, mint például a szeretet, amely Viripajev darabjaiban sokszor jön elő, ismétlődik, ezerszer hangzik el a szó, szeretet. Azt gondolom, hogy aki ezt nézi, hallgatja, rájön, hogy róla szól, olyan, mintha az ő belső világa jelenne meg a színpadon."
A darab lényegében azt a kérdés teszi fel, hogy meg lehet-e találni az igazi értékeket a hiábavaló, vakító, hamis csillogás mögött. Rizsakov azt mondta, hogy erre egyértelmű választ nem lehet adni, de az biztos, hogy keresni, kutatni kell ezeket az értékeket, dolgozni azon, hogy megtalálják az emberek.

Szűcs Nelli: az ember munkája az, hogy megmaradjon embernek ebben a világban

A darab visszatérő mondata, hogy „álmaink a mi munkánk, amit bármi áron jól kell beteljesítenünk". A darab egyik főszereplője Szűcs Nelli, aki egy női magazin főszerkesztőjét alakítja, azt mondta az Origónak: mindig kereste, hogy mi az ő álma, mi az ő munkája.

Az Álomgyár című darab jelenete a Nemzeti Színházban Szűcs Nelli, Tóth László, Vas Judit Gigi, Kristán Attila és Rácz JózsefForrás: Origo


„Persze, az életben általában mindenki úgy fordítja le ezt a mondatot, hogy a munkája természetesen a hivatása, nekem a színészet. De azt gondolom, hogy lényegében az egész életünk munka: megmaradni embernek ebben a rohanó világban, ebben a fogyasztói társadalomban. A darabon keresztül ezt próbáljuk megmutatni – nem is feltétlenül a nézőnek, hanem saját magunknak is. Önmagunkat kell megváltani ahhoz, hogy másokat is megválthassunk az életben. A mai világunkat elárasztják az illúziók, a reklámok, a hollywoodi filmek, amelyeknek mindig jó a vége, és az ember azt hiheti, hogy úgy kell élnünk. A darab végén persze kiderül, hogy ez csak hazug csillogás, és a lényeget, az igazi fényt kell keresnünk egész életünkben."
Az ember egyedülálló lény – még ha van családja, gyerekei, szeretetet kap, akkor is – ezt vallja a színésznő.
„Már azelőtt is megfogalmaztam ezt magamnak, mielőtt ezzel a darabbal elkezdtünk volna foglalkozni. Ha az embernek bármi gondja van, önmagát kell kihúznia a depresszióból – még ha kap segítséget és szeretetet, ölelést a családjától, akkor is. Én a gyerekeimet is arra tanítom, hogy meg kell oldaniuk a problémáikat egyedül. Jó, ha a család, a barátok vagy a Jóisten segít, de az embernek egyedül kell megküzdenie a saját gondjaival. Ez hatalmas munka. Mit tesz az ember azért, hogy – akár egy fűszálba kapaszkodva – kihúzza magát a gödörből. És hogy mi ez a fűszál? Ezt mindenkinek önmagában kell keresnie."

Rácz József: amikor filmen látjuk, olyan könnyűnek tűnik, a valóságban viszont nagyon nehéz

A darab a szeretetről szól – mondta Rácz József, aki a könyvkiadót játssza a darabban.
„A magyar nyelvben ez speciális, mert a szeretet és a szerelem két külön szó és jelentés. Az orosz nyelvben erre egyetlen szó létezik. Nagyon nehéz volt a szövegben értelmezni, hogy mikor szól szerelemről és mikor a szeretetről."

Rácz József az Álomgyár című darabban a Nemzeti SzínházbanForrás: Origo


A színész szerint a sok reklám, film, álom, fények, ami körülvesz minket, a legtöbb emberben azt a kérdés veti fel: hol vagyok én ebben a világban? Sokszor mondják maguknak az emberek: ezt megérdemlem, ez nekem jár. Mert ezt látják a hollywoodi filmekben, a mosolygós reklámokban.
Amikor a filmeket nézzük, olyan könnyűnek tűnik az élet, és annak megfejtése. Aztán amikor az ember magára marad, és a saját életének gondjait kell megoldani, akkor már nagyon nehéz. Ezeket boncolgatjuk a rendezővel a darabban."
Rácz József azt mondta, szeret Viktor Rizsakovval dolgozni, hatalmas mester, de nagyon nehéz megvalósítani a színpadon, amit kér a színészektől.
„Szeretem a színházát. Le a kalappal azelőtt a színész előtt, aki azonnal meg tudja csinálni, amit kér. Én még mindig keresem a megoldásokat, remélem, hogy a premierre összeáll bennem. Az általam megformált figura sok mindenen megy keresztül a darabban, de inkább az az érdekes, hogy mi volt előtte, és mi lesz utána. Nem úgy épül fel az előadás, hogy elkezdem a darab elején felépíteni a vonalat, aztán kifut valahová. Hanem azon kell gondolkodni, hogy mi volt az én figurám filmje azelőtt, és mi lesz azután. Egyébként a próbákon is erről beszélgettünk Rizsakovval – minden szereplőnek ki kellett találnia a saját történetét.
A színész azt mondta, a szereplők nem külön-külön mondják el a darab lényegét, hanem együtt, közösen próbálják megmutatni az élet valós értelmét, a legfontosabb értékeket.