1950 óta játszik Csernus Mariann ugyanabban a színházban. Igaz, hogy közben a színház másik épületbe költözött, sőt, nevet is váltott, de Csernus Mariann fix pont maradt, ő soha nem szerződött el máshova. Fiatalként együtt kezdett a második világháború előtt már nevet szerző régi nagyokkal. Jelenleg is játszik még, fiatal színészekkel lép együtt színpadra. Hosszú pályáján sok díjat kapott: többek között Jászai- és Kossuth-díjas, érdemes művész. 

Aki 1928-ban született polgári családban, annak még megengedte a történelem, hogy magas szintű neveltetést kapjon. Hogy nyolc évig tanuljon zongorázni. Hogy eredetiben olvassa az európai irodalom német, angol és francia nyelven íródott remekműveit. Aki ebben az időszakban és megfelelő környezetben szocializálódott, annak a magyar kultúra minden értéke is beépült a sejtjeibe. Szinte mindegy is, mit játszik mostanság Csernus Mariann a Magyar Színházban, eleve már a jelenléte is nagy ajándék a társulat számára, hiszen ő maga az élő színháztörténet. Legendákkal játszott együtt, és jelentős korabeli rendezők keze alatt dolgozott: Gellért Endre, Marton Endre, Major Tamás, Várkonyi Zoltán. Megadatott neki az is, hogy a jelen legjobb rendezőivel is munkakapcsolatba került. 2003-ban Vidnyánszky Attila készített előadást Gogol Az orr című műve alapján, a szereposztásban megtaláljuk Csernus Mariann nevét is. 1996-ban végóráit élte az akkor Thália Színház néven létező társulat, amikor Molière Tartuffe-jét rendezte meg velük Tompa Gábor, főszereplők: Eperjes Károly, Blaskó Péter. Vendégként lépett fel az előadásban Csernus Mariann, hogy még ezzel is a színháztörténet részévé váljon. Senki nem tárta fel még annak a hátterét, hogy miféle kultúrpolitika az, amikor két éven belül alapítottak két repertoárszínházat Budapesten (Új Színház, illetve Művész Színház, későbbi nevén Thália Színház), neves szakembereket kértek fel, hogy a nulláról erős társulatot építsenek fel, majd két-három évnyi működés után az MSZP-SZDSZ-es városvezetés szétverte mindkét műhelyt. Véletlenül itt is szemtanú volt Csernus Mariann, de hosszú élete során átélte számos személy, kezdeményezés, intézmény krízisét vagy éppen bukását, ahogy az is megadatott neki, hogy kiváló partnerekkel legendás előadásokban játszhasson. Ha pedig nem foglalkoztatták eleget, akkor előadóestjeivel (nyolc ilyen volt összesen) bejárta az egész országot, vagy éppen könyveket írt. A közelmúlt interjúiban bizonytalanul nyilatkozik róla, hogy tervez-e még további könyveket, ami nyolcvanon túl bizonyos fokig érthető is, de nagy ajándék lenne a magyar kultúrának, ha Csernus Mariann még minél többet rögzítene azokból a tapasztalatokból, amelyekből beláthatatlan mennyiségű van neki.

Csernus Mariann otthonában, 1965-benForrás: Fortepan

A huszadik században Budapesten nagyjából ugyanazokban az épületekben működtek színházak, csak mindig más néven. Elő-előfordult, hogy különböző időszakokban más-más épületek viselték ugyanazt a nevet. Nem is beszélve arról, amikor több épület működött egy intézményként. Néha nem könnyű követni, hogy melyik színház melyik. Csernus Mariannt egy diákszínjátszó előadásban fedezték fel, és a Vígszínházról éppen leváló Révay utcai épület (manapság Centrál Színház) megalakuló társulatába kapott meghívást. 1950-től pedig a Nemzeti Színház (a Blaha Lujza téren található szökőkút és parkoló helyén egykor színházépület állt) társulatának tagja lett anélkül, hogy színészdiplomát kapott volna. A Nemzeti Színház színészképző stúdióját végezte el, de ezzel párhuzamosan már szerepeket is kapott. Csernus Mariann gyorsan tanul szöveget és híresen jó memóriája van (önálló estjei kétórásak), ezért egész életében sokszor ő kapta a feladatot, hogy ugorjon be valaki helyett, minimális felkészüléssel vegye át a helyét. Így játszotta Melinda szerepét abban az előadásban, ahol Bánk bán Bessenyei Ferenc (1919–2004), Gertrudis pedig Tőkés Anna (1903–1966) volt. Csernus Mariann-nak jutott az a megtiszteltetés, hogy előadás után a magyar színművészet nagyasszonyát, Tőkés Annát autójával hazavigye, és közben meghallgassa történeteit a két világháború közötti Nemzeti Színházról. Ezeknek az információknak a továbbadása nagyon fontos dolog, a magyar színházművészet létezése ugyanis egy folyamat, hiába tagadják meg sokan látványosan az elődöket.

A Filmvilág címlapjánForrás: Facebook

A csütörtöki hölgyek könnyed társalgási darab, három cserfes párizsi hölgy hetente együtt teázik. 1983-ban mutatták be a Várszínházban (ami akkor éppen a Nemzetihez tartozott), a közönség rajongott Törőcsik Mari, Psota Irén és Váradi Hédi játékáért. Utóbbi színésznő megbetegedett: csak szóban mondta el, hogy mikor mit csinál az előadásban, Csernus Mariann gyorsan megtanulta a terjedelmes szerepet. Egyetlen délutáni próba után este már ő játszott az előadásban. Váradi Hédi megnyugodott, hogy jó kezekbe került a szerepe, hiába mondogatta neki Csernus Mariann, hogy majd úgyis visszaveszi, Váradi Hédinek lett igaza: a halála után 1987 és 1989 között Csernus Mariann volt a trió harmadik tagja.

Csernus Mariann és Somlyó GyörgyForrás: Fortepan

Szintén fontos színháztörténeti esemény volt, hogy hét év szünet után a Nemzeti Színház műsorra tűzhette Az ember tragédiájá-t 1955-ben. Olyan sok fantázia nem kellett ahhoz, hogy valaki felismerje a Madách Imre által elképzelt falanszterben a kommunista diktatúrát. Ráadásul a mű pesszimista világszemlélete nehezen volt összeegyeztethető a szocializmus kultúrpolitikájával. A próbafolyamat során többször betiltották, majd újra engedélyezték a bemutatót, a színészek végig bizonytalanságban dolgoztak. Ráadásul kettős szereposztás volt, és a Nemzeti három vezetője (akiknek nem volt felhőtlen a viszonya egymással) teammunkában rendezte az előadást. Kisebb szerepekben Csernus Mariann is részese volt ennek a feszültségekkel terhelt, de végül sikeres vállalkozásnak.

Nagy Ignác 1843-ban írta Tisztújítás című komédiáját, amely egy választási kampány hajrájában játszódik. Hiába telik az idő, a mű semmit nem veszít aktualitásából. Csernus Mariann 1957-ben egy kis szereppel küszködött, amikor Várkonyi Zoltán rendezőtől azt a tanácsot kapta, hogy másnapra dolgozza ki a figura palóc tájszólását. Csernus Mariann ettől mindjárt rátalált az egész viselkedésére a szereplőnek, aki a közönség nagy kedvence lett. Ebből az esetből annyi a tanulság, hogy fontos a mély, lélektani elemzés, de sokszor egy külsőség adja meg a kulcsot az alakításhoz. 1959-ben Goldoni Két úr szolgája című komédiájának női főszerepét játszotta Csernus Mariann, Major Tamás volt a rendező. 1960-ban került sor John Osborne híres művének a magyarországi bemutatójára, amit Dühöngő ifjúság címen szokás mifelénk emlegetni, rendező: Marton Endre, a két főszerepben: Kálmán György és Csernus Mariann. 1964-ben Molière darabjában Szirtes Ádám volt a címszereplő, a kissé nehéz felfogású Dandin György, akinek fiatal felesége (Csernus Mariann) sportot űz férje megcsalásából. 1967-ben mutatta be a Nemzeti Színház Madách Imrétől a Mózes-t. A címszereplő Sinkovits Imre volt, a feleségét Csernus Mariann játszotta 17 (igen, tizenhét) éven keresztül.

Csernus Mariann és Horváth Ferenc egy rádiójáték felvételén (1966)Forrás: Fortepan

Az említett példákból is látszik, hogy Csernus Mariann-nak a pályája elején hatalmas szerencséje volt: diploma nélkül lett a Nemzeti Színház tekintélyes társulatának tagja, és nem tartozott egyik belső klikkhez sem, mindegyik rendező szeretett dolgozni vele. Sőt, a kultúrpolitika mindenható ura, aki sokszor csak szeszélyből segített vagy gátolt dolgokat, a félelmetes hírű Aczél György maga hívta fel Csernus Mariannt, amikor férjhez ment Somlyó György költőhöz, hogy kiutal egy lakást a magyar kultúra „sztárpárjának”. Csernus Mariann nem is titkolja, hogy a mai napig ebben a tágas és jó helyen lévő lakásban lakik, amiért ő nem tett semmit, nem kérte soha. Aczél Györggyel, a kommunista diktatúra ördögi figurájával is lesz még dolga a történészeknek. Már abban megoszlanak a vélemények, hogy önállóan kialakított ízlése, saját véleménye volt a művészetek terén, vagy csak afféle sznob módjára követte a divatot. Aczél György (aki nevét és bajuszát is Sztálintól vette kölcsön) a hatalom megszállottja volt, rendkívül élvezte a kényúri pozíciót, hogy adhat és elvehet. A színésznő–költő házaspár lakásából igazi szalon lett, a legkiválóbb magyar művészek találkozóhelye. Csernus Mariann nem érezte úgy, hogy neki hálából Aczél Györgyöt is vendégül kellene látnia. Egy este szintén nagy társaság gyűlt össze, amikor is előzetes bejelentkezés nélkül Aczél György is megjelent, és elégedetten, kedélyeskedve vegyült el „alattvalói” (a legkiválóbb magyar művészek) között.

Versműsor az Egyetemi Színpadon: Ronyecz Mária, Latinovits Zoltán, Csernus Mariann, Fodor Tamás (1972)Forrás: Fortepan/Kádas Tibor

Csernus Mariann egy idő után azt vette észre, hogy vagy nem is kap szerepeket, vagy nem méltóak hozzá a feladatok. Eleinte nem is gyanakodott, minden színészi pályán vannak hullámvölgyek. Azonban lassan kezdett világossá válni, hogy ő bizony kegyvesztett lett. Nem látta az okát, de akkoriban az ilyesmihez nem is kellett mindig konkrét ok. Várt hát türelemmel. Somlyó György számos francia irodalmi alkotást fordított magyarra, különböző rendezvényekre rendszeresen meghívták Franciaországba. A korszak egyik jellegzetessége volt, hogy kiváltságnak számított kijutni nyugati országokba, ezt ki kellett érdemelni. Somlyó Györgyöt újra meghívták Franciaországba, ő kapott útlevelet, Csernus Mariann viszont nem. Elszánt nyomozásba kezdett, hogy mi ennek az oka, de a különböző hivatalnokok csak a vállukat vonogatták. Végül eljutott a belügyminisztérium egy titokzatos munkatársához, akiről nem volt világos, hogy mi a beosztása. Csernus Mariann egyik öccse 1956-ban az USA-ba disszidált, és itthon úgy tudták, hogy kamionsofőr lett. 1962-ben Csernus Mariann és Somlyó György Párizsban voltak, ide utazott Csernus Mariann testvére is, hogy hat év után végre lássák egymást. A titokzatos hivatalnoktól kellett hosszú évek után megtudnia Csernus Mariann-nak, hogy az öccse egyáltalán nem kamionsofőr, hanem az amerikai titkosszolgálatnak dolgozik, ezért a színésznőt mint politikailag megbízhatatlan személyt tartják számon, és figyelik, hogy nem kémkedik-e az Egyesült Államoknak. Jól mutatja a korszakon eluralkodó paranoiát, hogy egy ilyen félreértés miatt megtört Csernus Mariann pályájának íve.

Viszont maga Csernus Mariann nem tört meg. Ekkoriban kezdte el azt a rendkívül fontos missziót, hogy önálló estjeivel járta az országot. Ezek közül a leghíresebbet több mint ötszázszor adta elő. Szoros barátságot ápolt Weöres Sándorral és a feleségével, a szintén költő Károlyi Amyval. Weöres Sándor költői bravúrja a Psyché, egy olyan versciklus, amit egy 19. század eleji költőnő bőrébe bújva írt meg, és amelyből kirajzolódik a képzeletbeli szerző kalandos élete is. Hárman együtt találták ki fél évig tartó munka során, hogyan lesz egyszemélyes színházi produkció a szöveganyagból. Csernus Mariann tapasztalata szerint kétszer egy óra, közte szünettel az ideális hossza az estjeinek. Pályája során nyolc ilyen műsort szerkesztett meg. Mindenhová elment, ahová csak meghívták, és sok helyre hívták. Be az autóba, hátsó ülésre az aktuális puli (Csernus Mariann a fajta nagy rajongója). Az este után egy frissítő kávé, és indult is haza. Egyáltalán nem könnyed anyagokat választott, mégis népszerűséget ért el velük. Különösen a női sorsok foglalkoztatták. Egyik műsorának címe: Asszonyok mondókái. Jászai Mari önéletrajzi feljegyzéseiből is estet szerkesztett. Csernus Mariann lefordította Liv Ullmann Változások című önéletrajzi könyvét. Liv Ullmann a híres rendező, Ingmar Bergman párja és alkotótársa volt, hét filmet forgattak együtt. Csernus Mariann egyik önálló estjének az első része Liv Ullmann szövegeiből állt, míg a második rész alapját Simone de Beauvoir A megtört asszony című műve adta.

Csernus Mariann, Sinkovits Imre (Mózes)Forrás: mandadb.hu

A legmeghökkentőbb vállalkozás a Vizsolyi Biblia című est. Károli Gáspár gönci esperes készítette el a Biblia első teljes magyar fordítását, amit a Vizsoly községben létesített nyomdában 1590-ben nyomtattak ki. Az est apropóját a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadásának megjelenése adta, az első rész az Ószövetségből, a második rész az Újszövetségből válogat. 1982-től a közelmúltig Csernus Mariann több százszor megcsinálta azt a varázslatot, hogy a köréje gyűlő embereknek a Bibliát adta elő két órán keresztül mint drámai szöveget. Nem csak templomokban és nem csak vallásos embereknek. A Biblia rendkívül erős drámai szöveg, Károli Gáspár pedig nem volt híján irodalmi tehetségnek, jól sikerült fordítást hozott létre. Mégis óriási dolog, hogy ennyire régies szöveg „piacképes” tud lenni, hatalmas színészi teljesítmény is kell ehhez Csernus Mariann részéről.

Csernus Mariann, Szélyes Imre, Moór Marianna (Az ajtó)Forrás: Origo

Csernus Mariann-nak rendkívüli energiái vannak, bármiről is van szó. A fegyelmezettség ugyanúgy jellemzi, mint a zsigeri szabadságvágy és a hedonizmus. Saját állítása szerint hatszáz verset tud kívülről, de nem sportteljesítményként, küszködve tanulta meg őket, hanem jókedvében. A versek mindig vele vannak, magában folyamatosan mondja őket. Úszás közben, séta közben, elalváshoz. Önmaga jellemzésére több interjúban is elmesél egy történetet. Hároméves korában vidéken volt látogatóban a család, egyszer csak ijedten vették észre, hogy eltűnt a kislány. Mindent átkutattak az udvarban, de sehol sem találták. Végül valaki észrevette, hogy a kölykeit szoptató kuvasz kutyaóljában üldögél. A kuvasz a nyáj megvédésére kitenyésztett fajta, nehezen szelídíthető, kiszámíthatatlan viselkedésű. Ha kölykei vannak, akkor pedig a legszelídebb kutyafajta is agresszív. A hároméves Csernus Mariannban nem volt semmi félelem, és valószínűleg a kuvasz is megérezte a tiszta szándékát a kisgyereknek. Csernus Mariann az egész életét így élte le: bement a kuvaszhoz. Másik régi emléke, hogy amikor először bombázták Budapestet, az utcán volt a testvéreivel. Nem érzett félelmet, csak arra tudott gondolni, hogy az öccsei rá vannak bízva, biztonságba kell juttatni őket. Nem sokon múlott, hogy komolyabb bajuk nem esett, Csernus Mariann-nak a mai napig benne van egy bombarepesz a hátában, azt mondták, hogy nem érdemes kioperálni.

Forrás: Magyar Színház

Csernus Mariann-nak aztán mégsem a kuvasz lett élete kutyája, hanem a puli. 1959-ben kapta az elsőt, és úgy korszakolja az életét, ahogy öt pulit felnevelt és eltemetett. Könyörtelenül szembenézett azzal, hogy nem akar hatodikat. Olyan mély érzelmi kapcsolatba kerül a kutyáival, hogy nem akar árván hagyni egy pulit maga után. De így is sétál naponta kétszer egy órát, mintha kutya lenne vele. Hetente kétszer úszni megy, jógázik. És közben csak mondja, mondja magában a verseket. Kilencvenévesen is frissen tartja a testét és az elméjét. Bár bizonyos dolgokkal felhagyott, könyörtelenül szembenéz azzal, hogy lassan búcsúznia kell az élettől. Sokat utazott külföldön, részt vett számos kulturális rendezvényen, ahol olyan hírességekkel ismerkedett meg, mint például Pablo Picasso, Pablo Neruda, Gordon Craig. Volt miről beszélgetnie velük, és volt hozzá nyelvtudása is. Aztán amikor húsz év házasság után elvált Somlyó Györgytől, akkor olyan helyet keresett, ahol elbújhat a világ elől. Ma már divat az Őrség, Csernus Mariann még akkor fedezte fel magának, amikor tényleg elhagyatott volt. Sokáig volt egy háza, ahol szomszédai sincsenek. Ennek udvarán temette el szeretteit: embereket és kutyákat egyaránt. Aztán úgy döntött, hogy nem akar magányosan ülni és nézni a sírokat. Ezért rokonainak ajándékozta a házat, és eladta az autóját is, nehogy eszébe jusson meglátogatni őket. Visszavonulóban van. A Magyar Színházban 150. előadása felé közeledik Háy János Házasságon innen, házasságon túl című darabja, ebben még játszik. Önálló estjei jelenleg nincsenek műsoron, de még képes lenne előadni őket.

Van még egy terve egy könyvről, amelyben a pulijai szemszögéből írná meg a saját életrajzát. Nem ez lenne Csernus Mariann első könyve, kedvet kapott Liv Ullmanntól, és megjelent két önéletrajzi ihletésű könyve is: Eszterlánc (1985), Csillagszóró (2002). Sok színészt értek sorscsapások élete során, vannak olyanok, amiket tapintatból nem szokás nyilvánosan emlegetni. Viszont Csernus Mariann esetében kivételes dolog történt. Első férje Joó László színész volt, tőle született egyetlen lánya, Joó Katalin (1951–1988), aki szintén színész lett. Az öngyilkossága előtti napon még beszélt az anyjával telefonon, aki semmilyen jelet nem vett észre. Csernus Mariann a rá jellemző higgadtsággal és könyörtelenséggel, egy nyomozó alaposságával vizsgálta meg lánya öngyilkosságának ügyét. Pszichológiai műveket tanulmányozott, öt évig tartó munkával próbálta megfejteni, hogy mi vezetett az öngyilkosságig, és hogyan lehetett volna ezt megakadályozni. Talán másoknak is segít azzal, hogy kiadta 1993-ban a Ki voltál, lányom? című könyvét.

Házasságon innen, házasságon túlForrás: Magyar Színház

Miután kiderült, hogy mégsem kém, az újabb szerepek is megtalálták. De ezek esetében is higgadt könyörtelenséggel mérte fel mindig is az alkatából adódó lehetőségeit. Ahogy nagyon pontosan megfogalmazta, ő nem volt soha naiva, rá nem Júliát osztják, hanem a dajkát. Érdekes módon éppen a Rómeó és Júlia esetében elkerülte a dajka szerepe. 2014-ben mutatta be a Magyar Színház Shakespeare darabját. A rendezői koncepció komolyan vette, hogy Rómeó és Júlia tizenévesek, így a szüleik meg a dajka szerepét negyvenes színészek játszották. Csernus Mariann a Patikárius volt, és a Prológot adta elő. Viszont más dajkákból játszott nem is egyet. 1994-ben Füst Milán IV. Henrik-jében (címszereplő: Kozák András), 1996-ban a Médeiá-ban (címszereplő: Béres Ilona), 2003-ban a Phaedrá-ban (címszereplő: Hámori Ildikó), és 2002-től sokáig volt műsoron A gyertyák csonkig égnek, ebben is szerepel egy öreg dajka, a Magyar Színház előadásának két főszereplője Avar István és Agárdy Gábor volt. Máig se lehet tudni az okát, hogy mitől söpört végig a világon A gyertyák csonkig égnek sikere. Márai Sándor 1942-es regényét 1998-ban azért fordította le valaki olaszra, mert neki személyes kedvence volt. Előbb Olaszországban lett komoly üzleti siker, aztán sorban Nyugat-Európa többi országában is. Nem arról van szó, hogy pusztán kritikusok, irodalomtörténészek dicsérték, hanem sok-sok ember megvásárolta a könyvet. Sőt Londonban bemutatták a színpadi változatát is Jeremy Irons és Patrick Malahide főszereplésével. A külföldi sikerek miatt aztán idehaza is felfedezte magának a közönség Márai Sándor művét.

Házasságon innen, házasságon túlForrás: Magyar Színház

Máraihoz hasonlóan szintén exportképes írónk Szabó Magda (míg sokan mások csak „itthon világhírűek”), az ő műveiben is játszott Csernus Mariann. Az egyiknek kísérteties története van. Akár Petőfiig is visszatekinthetünk miatta. Amikor Petőfi Sándor valamin összeveszett Szendrey Júliával, akkor bosszúból megkérte egy fiatal színésznő kezét. Akár úgy is alakulhatott volna, hogy Prielle Kornélia lesz Petőfiné, de nem lett, hanem szép ívű pályát futott be. Idős korában direkt neki írt egy címszerepet Szigligeti Ede, ez a mű A nagymama. Sok színésznő játszotta el pályája vége felé ezt a hálás szerepet. Tolnay Klárit, aki élete jelentős részében a Madách Színház tagja volt, és már visszavonult, időről-időről felkérte a Nemzeti Színház A nagymama címszerepére. Ő azzal utasította el a felkéréseket, hogy aki eljátssza A nagymama főszerepét, az utána meg szokott halni. A statisztika elég aggasztó, de nem A nagymama van elátkozva, hanem idős színésznők jutalomjátéka szokott lenni, és idős színésznőkkel bizony előfordul, hogy jobblétre szenderülnek. 1997-ben Tolnay Klári végre igent mondott, a nagy sikerű produkciónak nem akármilyen szereposztása volt: Tolnay Klári, Béres Ilona, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Agárdy Gábor és persze Csernus Mariann is. A sikerre való tekintettel a következő évadban a Nemzeti Színház műsorra tűzte Szabó Magda Régimódi történet-ét, és Tolnay Klárira is számítottak, aki már nem érte meg a bemutatót. 84 évesen, szenvedés nélkül, álmában érte a halál. Mégiscsak neki lett igaza: A nagymamá-ban Szerémy grófné lett életének utolsó szerepe. A Régimódi történet-et már Tolnay Klári nélkül vitte sikerre a Nemzeti társulata, Csernus Mariannak is jelentős szerepe volt benne. De főszerepben kiugró teljesítményt egy másik Szabó Magda-műben nyújtott. Bereményi Géza alkalmazta színpadra Az ajtó című regényt, a két főszerepet Moór Marianna és Csernus Mariann játszotta a Magyar Színház 2006-os bemutatójában. Hogy Emerenc szerepe milyen összetett, az is mutatja, hogy amikor Szabó István 2012-ben filmet forgatott Az ajtó-ból, akkor olyan színésznagyságot kért fel rá, mint az angol Helen Mirren.

Hogy lehet, hogy az egyik Szabó Magda műben még a Nemzeti Színházban játszott Csernus Mariann, a másikban meg már a Magyar Színházban? Átszerződött volna? Szó sincs róla. Budapesten nem egyszerű követni, hogy melyik színházat éppen hogy hívják. 1965-ben a Nemzeti Színház ideiglenes jelleggel került a Hevesi Sándor téri épületbe, miután a diktatúra tulajdonképpen valódi ok nélkül lerombolta a Blaha Lujza téri Nemzetit. Ez az „ideiglenesség” 2002-ig tartott. Az új épület új igazgatóval és új társulattal kezdte meg működését. A Nemzeti régi társulata együtt maradt és új nevet kapott. Hivatalosan Pesti Magyar Színház, rövidített elnevezés: Magyar Színház. Van hozzá magyarázat, de roppant gyenge. Nem sikerült normális nevet találni az intézménynek, de nincs min csodálkozzunk, ha Budapesten Radnóti Miklósról és József Attiláról van elnevezve színház, akik kétségtelenül kiváló emberek voltak, csak a színházhoz nem volt közük. Számos színésznek okozott fájdalmat az, aminek normális körülmények között örülni kellene, hogy a nemzetnek új színháza van. De ennek már nincsen igazi jelentősége, hiszen a régi „bölények” sorra meghaltak. Csernus Mariann már nem a színpadon vagy a büfében bolondozik Agárdy Gáborral, hanem a róla elnevezett díjat kapja meg – idén szavazta meg neki a Magyar Színház társulata.

Akár Nemzeti Színház, akár Magyar Színház volt a bejárat fölé kiírva, akár máshol vendégeskedett, Csernus Mariann az utóbbi két évtizedben is jelentős alakításokat nyújtott. Bevallotta, hogy mindig is őszintén irigyelte Gobbi Hildát, hogy ő játszhatja Mirigyet a Csongor és Tündé-ben, aztán 2000-ben megkapta ezt a szerepet. A Szekszárdon működő német nyelvű színház 2000-ben mutatta be Örkény István Macskajáték című darabját, amelyben három idősebb színésznőknek való, hálás szerep van. Olyanokat kértek fel, akik németül is képesek színpadon játszani, a főszerepet Schubert Éva kapta, a másik kettőt Csernus Mariann és Tordai Teri. A budapesti Karinthy Színház aztán ugyanezekkel a szereplőkkel magyarul is bemutatta a Macskajáték-ot. 2001-ben pedig Berényi Gábor rendező sajátos változatot készített Drága Gizám! címmel, amely teljesen Orbánnét állítja a középpontba, őt játszotta Csernus Mariann, és az összes mellékszereplőt (akikből egyszerre csak egy van színpadon) pedig Kubik Anna. Sławomir Mrożek abszurd darabjában, a Tangó-ban három generáció lakik együtt egy lakásban. Az öregek humoros szerepei igazi ziccerek, nagyot is alakított Agárdy Gábor és Csernus Mariann 2004-ben (az akkor már) Magyar Színházban. Ahogy szintén jutalomjátéknak számít az Arzén és levendula című bűnügyi vígjáték két főszerepe, amit Béres Ilona és Csernus Mariann játszottak 2010-ben. Hiába nyilatkozik alkata korlátairól maga Csernus Mariann, ha hetvenéves pályafutásán végigtekintünk, akkor azt látjuk, hogy a legváltozatosabb szerepeket játszotta el, és otthonosan mozgott minden műfajban az ógörög tragédiától a könnyed vígjátékig.