Akiből csak úgy áradt a zene

2019.02.24. 09:48

A Kossuth-díjjal is kitüntetett Vujicsics Együttes, amely sok magyar emberrel is megszeretette a délszláv népzenét, nem a vezetőjéről kapta a nevét, sőt nincs is ilyen nevű tagja. A nevük Vujicsics Tihamérnak állít emléket, aki sokoldalú, színes személyisége volt a zenei életnek, és akinek korai halála fájó űrt hagyott maga után. Bármilyen műfajban otthon volt akár zeneszerzőként, akár hangszeres előadóként, a létező összes módon igyekezett örömet okozni a zenéjével.

Vujicsics Tihamér apja a budai szerb ortodox egyházmegye vezetője volt, anyanyelve a szerb volt, az általános iskolát még ezen a nyelven végezte el Pomázon, viszont érettségi vizsgát már magyarul tett Budapesten. Élete végére tíz nyelven tudott valamilyen szinten és mindig is azt hirdette, hogy a Közép-Európa népeit több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja egymástól. A család Budapest bombázásakor falusi rokonokhoz menekült, a tizenéves Vujicsics Tihamér a háború végére való várakozás idejét azzal töltötte, hogy többféle hangszeren is megtanult játszani, és a saját családja körében már elkezdett népzenét gyűjteni. Példaképe Bartók Béla és Kodály Zoltán volt végig egész életében. 1948-ban felvették a Zeneakadémia zeneszerzés és karmester szakára, így lett a tanára többek között Kodály Zoltán is. Viszont egy évvel később, a kommunista hatalomátvétel után Vujicsics Tihamért eltávolították, mert „osztályidegennek” minősült amiatt, hogy egyházi személy volt az apja. Kodály Zoltán azonban továbbra is a mentora maradt, támogatta a törekvéseit.

Forrás: Fortepan

Vujicsics Tihamért nem akadályozta a fejlődésében, hogy elvették tőle azt a lehetőséget, hogy a legkiválóbb tanároktól tanulhasson. Negyvenhat évesen halt meg, már ekkor is tekintélyes szakember volt, előbb-utóbb tanára lett volna annak az intézménynek, ahol politikai okokból nem lehetett diák. Vujicsics Tihamér optimizmusa, jó kedélye megtörhetetlen volt, sőt küldetésének érezte, hogy másokat is jobb kedvre derítsen. Mindig volt nála legalább egy furulya és a legváratlanabb pillanatokban improvizációkkal kezdte szórakoztatni a jelenlévőket. Vujicsics rendkívül sokrétű tevékenységének egyik véglete az volt, hogy a létező legtiszteletreméltóbb értelemben zenebohóc volt: olyan ember, aki humorforrást tud csinálni a zenéből. Dolgozott a Rádiókabarénak is, a nevéhez fűződnek az Éjféli operabemutató vagy A béke arca című zenés számok, nagy sikert aratott sorozatával, amelyben magabiztos szakmai tudással készített átiratokat Az árgyélus kismadár... kezdetű népdalra a legkülönbözőbb stílusokban a csacsacsától a katonazenekarig.

Vujicsics Tivadar minden keze ügyébe kerülő hangszert meg tudott szólaltatniForrás: Fortepan

Vujicsics rendkívül sokrétű tevékenységének másik véglete talán az volt, hogy Bartók és Kodály komoly tudományos munkáját folytatva összehasonlító népzenekutatással foglalkozott. Nemcsak Magyarországon gyűjtött, hanem a Balkánon és a Közel-Keleten is: tanulmányozta a különböző népzenék hatását egymásra és vándormotívumok után kutatott. Gyűjteni ment akkor is, amikor a cseh légitársaság Prága–Damaszkusz járatán utazott 1975 augusztusában. A repülőgép a nem túl meggyőző hivatalos magyarázat szerint a pilóta hibájából zuhant le, de már az akkori viszonyok között is valószínűbbnek tűnt, hogy terrorcselekmény történt. Megrázó nézni a televízió 1968-ban készült felvételét, ahol szintén stílusparódiákkal szerepel, de előtte érintőlegesen, viccelődve szóba kerül, hogy mennyi lehet még hátra az életéből. Biztosan nem hét évre gondolt. A zongorához ülve, örökké szemébe lógó haja alól feltekintve nem tudja kihagyni a poént, hogy Antal Imre riporternek oda ne szóljon: te jobban zongorázol, mint én. Zenetudósi pályája nem tudott beteljesedni, három évvel a halála után, a hagyatékából megszerkesztve jelent meg A magyarországi délszlávok zenei hagyományai című könyv, amely nemzetközi viszonylatban is jelentős szakmunka. A különböző időszakokban a törökök elől Magyarországra menekülő délszláv csoportok elszigeteltségükben változatlan módon, ősi formájában őrizték meg a zenéjüket (hasonló történt egyes erdélyi területeken magyar népcsoportokkal), Vujicsics Tihamér még éppen idejében gyűjtötte össze ezt az egyedülálló anyagot.

Vujicsics nemcsak tudósként tanulmányozta a délszláv népzenét, hanem népszerűsítette is. Nagy örömmel fogadta 1974-ben szülőfaluja felkérését, ahol a szerb néptánccsoport mellé pomázi fiatalokból kísérőzenekar alakult, sokat foglalkozott velük, tanította őket és ellátta zenei anyaggal. Halála után az együttes az ő emlékére vette fel a Vujicsics nevet, és már negyvenöt éve, többségében még mindig az alapítótagok zenélnek együtt koncerteken és táncházakban. Az 1972-ben indult, a világon egyedülálló magyar táncházmozgalomhoz már 1975-ben csatlakozott a Vujicsics Együttes is, tehát szinte a kezdetektől máig igaz, hogy a magyarok szívesen táncolnak délszláv vagy görög zenére (a Sirtos együttes volt az első ebben a műfajban 1980-ban), talán éppen azért, mert annyira különböznek a magyar zenétől.

A Vujicsics EgyüttesForrás: Pinterest

A Vujicsics Együttes különböző tagjainak felmenői között vannak szerbek és horvátok is, mindig is játszották mindkét nép zenéjét. Amikor pedig a Balkán népei véres háborúba bonyolódtak egymással, akkor ezt még jobban hangsúlyozták. Külön érdekesség, hogy Borbély Mihály (akinek egyébként szlovák gyökerei vannak) már a Vujicsics Együttes tagjaként szerzett diplomát klasszikus klarinét és jazz szaxofon szakon. Egyes formációkban etnohatás nélküli jazzt játszik, de vannak népzenészi tapasztalatait felhasználó világzenei kísérletei is. A Vujicsics Együttes fontosnak tartja, hogy ők az autentikus délszláv népzenét mutassák be, repertoárjukon még Bartók Béla 1912-es gyűjtéséből származó anyag is szerepel. Bartók útjain nemcsak magyar, de román, szlovák és szerb népzenét is gyűjtött. Részben a Vujicsics Együttes tagjainak gyerekeiből 1995-ben alakult Söndörgő viszont lazábban viszonyul a hagyományokhoz, és sajátos stílusú világzenéjével ért el nemzetközi sikereket.

Vujicsics Tihamér büszke lenne egykori tanítványaira és azok gyerekeire, akár azért, hogy az autentikus délszláv zenét messze a nemzeti kisebbségek körein túl is népszerűvé tették, akár a merész kísérletezésért, amely rá is jellemző volt. Vujicsics zeneszerzőként az összes létező műfajban valami hallatlan könnyedséggel és kreativitással alkotott. Operája és zongoraversenye befejezetlenül maradt, de így is hatalmas életmű maradt utána autonóm zeneművekből és alkalmazott zeneszerzői működése nyomán, illetve a kettő között félúton lévő, táncjátékokhoz komponált zenékből. Példaképeit, Bartókot és Kodályt követve beemelte a kortárs zenébe a népzenei motívumokat, különösen jó érzéke volt hozzá, hogy az ősit és a modernt egységes szövetté dolgozza össze. Merített a magyar népzenéből (Kalotaszegi concerto, Palóc fantázia), illetve a délszlávból is (Szvatovác, Busó). Külön műfajt teremtett meg a táncballadáival (Csudra Makar, Kádár Kata, Csodafurulyás juhász), bizonyítva, hogy a népzene és a néptánc dramatikus művek alapja is lehet. Ezt az alkotói irányt továbbfejlesztve készült el Banovich Tamás rendező egyedi kísérlete, Az életbe táncoltatott leány című táncfilm 1964-ben, amely három verzióban mutatja be az ismert balladai történetet, a néptánc, a klasszikus balett és a modern tánc eszközeit használva (koreográfusok: Rábai Miklós, Harangozó Gyula, Seregi László). A 82 percnyi zene Vujicsics Tihamér mesterműve - tökéletesen ismeri a különböző táncstílusokhoz kapcsolódó zenei világok formanyelvét, de nemcsak imitálja azt, hanem drámai erejű, önálló zeneműveket komponált. A Vujicsics Együttes Az utolsó garabonciás címmel jelentette meg 2005-ben névadójának műveiből összeállított lemezét, amelyen népdalfeldolgozások mellett Arany János, Petőfi Sándor, Byron és Villon megzenésített versei hallhatók.

Vujicsics Tihamér Szentendrén, ahol végül eltemették és teret neveztek el rólaForrás: Fortepan

Bámulatos alkalmazkodóképessége és kifogyhatatlan kreativitása miatt Vujicsics Tihamért sokszor kérték fel, hogy írjon kísérőzenét filmekhez, rádiójátékokhoz, tévés produkciókhoz, színházi előadásokhoz. Több mint százötven ilyen munkája volt, ebből az emberből csak úgy ömlött a zene. Ezzel elérte, hogy míg kortárs zeneszerzőként jobbára csak ínyencek érdeklődtek az alkotásai iránt, alkalmazott zeneszerzőként tartva ugyanazt a színvonalat, ugyanúgy merész megoldásokkal élve tömegekhez tudott eljutni. Olyan filmrendezőkkel dolgozott együtt, mint például Jancsó Miklós (Sirokkó) vagy Makk Károly (Isten és ember előtt). Szabó István korai rövidfilmjében (Koncert, 1961) nemcsak a zenét komponálta, hanem fontos szereplő is zongoristaként.

Vujicsics Tihamér a Koncert című filmbenForrás: Fortepan

Egy adott korszak népszerű tévésorozatainak nézői talán nem néztek utána, hogy ki a zeneszerző, de a markáns, jól sikerült zene emlékezetes maradt, például: Princ, a katona, Bors, A dunai hajós. Ráadásul Vujicsics Tihamérnak van egy műve, amit minden magyar ember ismer.A Tenkes kapitánya volt az első magyar gyártású sorozat. Kezdetleges technológia ide, naiv és történelmileg pontatlan sztori oda, 1964 óta minden generáció megszerette ezt a tévésorozatot. Bárki nézi a főcímet (legalábbis a fiúk), abban a pillanatban kevés nagyszerűbb dolgot tud elképzelni, mint ahogy Zenthe Ferenc vágtázó lovával átugratja az itatóvályút. Közben pedig diadalmasan szól Vujicsics Tihamér zenéje: régi stíluselemekből modern hangzást kever ki, ahogy szokta. A főcímzene kíméletlen lendülettel indít el minden egyes részt a sorozatból.

Hogy mennyire szerves része lett Vujicsics műve a magyar kultúrának, jól mutatja, hogy lépten-nyomon felbukkan. Egy úgynevezett nemzeti rockot játszó együttes Rákóczit dicsőítő szöveget írt rá, csak az a kár, hogy más szövegeik nem szalonképesek. A Pannonia Allstars Ska Orchestra játssza a koncertjein, tombol rá a közönség. A Bëlga együttes Nemzeti hip-hop című számához is kölcsönvették a jellegzetes dallamot. 2019. február 14-én került fel a videómegosztóra, ahogy a Kroó György Ifjúsági Szimfonikus Zenekar A Tenkes kapitányá-t játssza, persze a maguk szintjén, ahol éppen tudásban tartanak. Vujicsics Tihamér szimfonikus művét mai gyerekek játsszák, ha a mester félvállról vette volna a tévés munkát, akkor ez nem lenne így. A Vujicsics Együttes természetesen megemlékezik névadója születésének 90. évfordulójáról: február 24-én, vasárnap délután négykor adnak koncertet a tiszteletére Pomázon, a Teleki-Wattay Művészeti Iskolában.