A végről, a veszteségről, a kudarcról szól a Meggyeskert

2019.03.11. 14:50

Annak ellenére, hogy már több évtizedes a színházi pályafutása, Silviu Purcărete világhírű román rendezőnek ez a második Csehov-rendezése. Hatalmas sikerrel mutatta be a Nemzeti Színház Csehov Meggyeskert-jét március elején. A nagy rendező a Nemzeti Színház magazinjának nyilatkozott.

Március elején nagy sikerrel mutatták be a Nemzeti Színházban Csehov Meggyeskert-jét Silviu Purcărete rendezésében. A világhírű román rendező még a próbafolyamat alatt adott interjút a Nemzeti Magazinnak, amiben elmondta azt is, hogy a több évtizedes színházi pályája ellenére miért nem foglalkozott rendezőként többször Csehovval: „annyi nevezetes Csehov-előadás van a világban, láttam én is párat egészen kiváló megoldásokkal, és óvakodtam beállni a sorba, versenybe szállni egy újabb variációval. Ez ugyanis az egyik legveszélyesebb csapda a rendezéskor. Ha az ember versenyezni akar. A másik, ha a rendező mindenáron sikerre törekszik.” 

Silviu PurcăreteForrás: AFP/Sputnik/Vladimir Fedorenko

Purcărete elmondta, hogy a felkéréskor tele volt örömmel és szorongással. A feladat nagyságát szerinte elsősorban az okozza, hogy Csehovnak ez az utolsó darabja, amolyan művészi végrendelete. „Kétségtelenül remekmű, a végről, a veszteségről, a kudarcról szól” – mondta a rendező, aki a meggyeskerttel kapcsolatban azt tartja az egyik legérdekesebbnek, hogy a szereplők soha nem járnak benne: „senki sem lép be a kertbe, mert oda nem is lehet belépni. Ezért nem azt keresem, mit jelképezhet a meggyeskert, hanem egy misztikus, megfoghatatlan helynek gondolom, amit nem akarok megnevezni.”

Kattintson a képre a fotógaléria megnyitásához!Forrás: Nemzeti Színház

Az előadásba néhány zenés részletet is beletett, amit a rendező azzal magyaráz, hogy „vannak a darabban olyan felfokozott érzelmekkel teli jelenetek, amelyek inkább egy zenei partitúrára hasonlítanak, ezt próbáljuk dalban megfogalmazni. Csehov humora amolyan sírva vigadunk formában működik: kacagunk, utána sírunk, de a sírást követően is mindig jön a nevetés. Humor, de szomorú.”

A magyar színházi társulattal való közös munkáról azt mondta, „egy orosz szöveget mondanak a színészek magyarul, miközben ugyanaz a szöveg bennem románul él. Minden erőfeszítés mellett bíznunk kell abban, hogy a színészekkel végzett közös munka és nem a szó szerinti szöveg alakítja ki az előadás légkörét. Lépésről lépésre fedezzük fel a területet, gyújtunk fényt egy-egy szegletben”. A  zenéről, a látványról pedig azt mondta, „a zene, amit a próbafolyamat alatt ír meg Vasile Șirli, az előadás fontos szerkezeti eleme, tartóoszlopa. Ugyanígy dolgozunk a térrel és jelmezekkel kapcsolatban is, Dragoș Buhagiar felhasználja és »felruházza« a próbán született gondolatokat. ”

A képre kattintva fotógaléria nyílik!
Udvaros Dorottya és Trill Zsolt
Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Firsz szerepét Trill Zsolt kapta, aki korábban már dolgozott Purcăretével: Prokofjev Tüzes angyal-ában volt egy néma szerepe. De ő játszotta Debrecenben a Scapin címszerepét és a Nemzeti Színházban – egy szintén nagy sikerű Purcărete-rendezésben – az Ahogy tetszik egyik főszerepét. A rendező most azt mondta a választásról: „a Tüzes angyal-ban annak idején Zsolt egy démoni figurát játszott, és Firsz is hasonlóan mitikus szereplő. Nem tudhatjuk, hány éves,

talán sokkal több, mint amennyi emberileg lehetséges. Négyszáz éves is lehet, akár egy bibliai alak.” Az utolsó kérdésre, azaz hogy van-e saját meggyeskertje, saját lelki birtoka, Purcărete azt válaszolta, „minden embernek van. Mindenkinek van számtalan meggyeskertje, attól függően, hogy életének éppen milyen szakaszában van. Ahogy haladunk előre az életünkben, ahogy öregszünk, ezek a meggyeskertek egyre tisztábban látszanak, elvesztésük egyre megrázóbb”.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK