Emléktáblát avattak Psota Irén születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából csütörtökön Budapesten, egykori lakóházánál.

Egykori budapesti lakóházánál, a Bem rakpart 30. szám alatt avattak emléktáblát a kétszeres Kossuth-díjas és kétszers Jászai Mari-díjas Psota Irén tiszteletére csütörtökön. Az emléktáblát Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója leplezte le. A 2016-ban meghatl színésznő március 28-án lett volna kilencven éves. Vidnyánszky Attila azt mondta, „a Nemzeti Színház számára kötelező emlékezni a nagyjainkra, színészeinkre”. A főigazgató szerint Psota Irén filmjeivel és előadásival még mindig úgy van jelen a köztudatban, mint a senkihez se hasonlítható színész.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója és Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere leleplezik az emléktáblátForrás: MTI/Mohai Balázs

Vidnyánszky Attila azt is mondta, hogy Psota Irénnek fantasztikus lénye és kisugárzása volt, a hangját, gesztusait senkivel sem lehetett összetéveszteni, különleges egyéniség volt. Egyébként Psota Irén pályafutása során csaknem 8 évig volt a Nemzeti Színház tagja, és többek között Gertrudis szerepét is eljátszotta. Vidnyánszky Attila formátumos, nagy művésznőnek nevezte, és azt is mondta, hogy Psota Irén azon művészek közé tartozik, akik bele tudták magukat égetni a magyar nézők szívébe, akire most is szeretettel és hálával emlékezik a magyar közönség. Az avatáson ott volt a Lőte Attila Jászai Mari-díjas színész is, aki beszédében elmondta, hogy Psota Irén bármilyen műfajban hiteles alakítást nyújtott. „Drámában, tragikomédiában, vígjátékban vagy énekes bohózatban az ő megérzései, szerepfelfogása és stílusérzéke mindig a helyes irányt mutatták”.

Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező is beszédet mondott az avatásonForrás: MTI/Mohai Balázs

Hegedűs D. Géza is ott volt az avatáson, és beszélt Psota Irén főiskolai éveiről, az osztálytársairól. Közülük megemlítette Váradi Hédit, Horváth Terit, Szemes Marit, Berek Katit, Farkas Antalt és Soós Imrét is. „Ezek a nevek jellemzik azt a háború utáni korszakot, amely megszülte ezeket a csodálatos művészeket, akikben elementáris erő működött, hogy az emberről, a mi világunkról emberséggel, odaadással, egymás iránti szolidaritással nyilvánuljanak meg, és adjanak valamit a magyar színházkultúrának és az egyetemes kultúrának is”. 

Für Anikó"Fotó: Szabó Gábor - Origo "
Für Anikó kapta idén a Psota Irén-díjat
A színházi világnapon, március 27-én adták át a Psota Irén-díjat, amit idén Für Anikó, az Örkény Színház színművésze kapott. A színésznőt az átadón Mácsai Pál színművész, rendező, az Örkény Színház igazgatója és a díj kuratóriumának képviseletében Hegedűs D. Géza színművész is méltatta.
Psota Irén (1929-2016) emlékére Almási Éva, a nemzet színésze hozott létre alapítványt, amely minden évben díjat adományoz annak a színésznek, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota Irén örökségéhez méltónak bizonyulnak. A nemzet színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész nevét viselő díjra minden magyarországi színház állíthat jelöltet. Almási Éva akkor határozott úgy, hogy létrehozza az alapítványt és a díjat, amikor 2016-ban a nemzet színészéve választották Psota Irén helyére. A díjat először, 2017-ben Hegyi Barbara kapta, tavaly pedig Hernádi Judit vehette át.
A Psota-díjat odaítélő kuratórium tagja Almási Éva, Törőcsik Mari, Hazai Kinga ügyvéd, az alapítvány elnöke, Hegedűs D. Géza, Lantos Endre főorvos és Langer János ügyvéd.

A színházi adattár szerint Psota Irén nevéhez 127 színházi bemutató fűződik, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! Utolsó színházi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban.

Psota Irén, a nagy magyar színésznő, aki eljegyezte magát a magánnyal

Az egyik legnagyobb magyar színésznő volt. Kétszeres Kossuth-díjas, a Nemzet Színésze. Civil életében végletes temperamentumú. Ám színpadi alakításai sorra bizonyították: szélsőséges érzelmei ellenére tökéletes megfigyelő volt. Mindemellett a legvisszafogottabb színpadi karaktert is úgy játszotta el, hogy abban felfedezhető volt saját személyiségének valamely részlete.

A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól. Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.