Idén is a legnagyobb sztárok érkeznek a Müpába

A Müpa következő évadáról, a nagy sikerrel zajlott 39. Budapesti Tavaszi Fesztivál eredményeiről, világsztárokról, Sir Simon Rattle, a nagy karmester új hangversenyterméről és az építkezés fontosságáról beszélgettünk Káel Csabával, a Müpa vezérigazgatójával, aki egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivált szervező operatív testület elnöke is.

Kétségtelenül itt a tavasz, reggeltől süt a nap, és meleg van, ami feltölti az embert energiával. Igaz, ön korábban másról mondta azt, hogy feltölt, a koncertekről és a kultúráról.

Viccesen szoktam is mondani, hogy mi is az energiaszektor része vagyunk, csak mi közvetlenül töltjük fel az embereket, hiszen egy-egy koncert, színházi előadás vagy egy táncest elképesztően sok plusz energiát ad. Ilyenkor, amikor egy elképesztően sikeres fesztivált zárunk – most ért véget a 39. Budapesti Tavaszi Fesztivál – ez különösen élő és friss tapasztalat.

Jó látni, ahogy az előadó-művészet milyen fantasztikusan képes hatni a közönségre: megtörténik valami egyszeri és megismételhetetlen, olyan élmény, amit az emberek magukba építenek, és sok szempontból formálja, segíti őket a mindennapokban is.

Amit mostanában párhuzamba szoktam állítani ezzel, az a fenntartható fejlődés. Ennek három alappillére van: a környezetvédelem, a gazdaság és a társadalmi fejlődés pillére. Ez utóbbiról sajnos keveset hallunk, pedig nagyon lényeges. Arról van szó, hogy a technológiai fejlődést milyen szellemi fejlődés kíséri, hogyan tudjuk megmutatni és átadni az értékeinket az utánunk következő generációknak, ennek pedig a kultúra rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb eszköze. Büszkén mondhatom, hogy a Müpa magyarországi, illetve európai bástyája ennek.

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója Forrás: Polyak Attila

Kimondva a Müpa és az ön ideológiája az, hogy a Müpa a régió kulturális központja legyen, amelyre turizmust is lehet építeni. Mi az, amivel be tudja vonzani az embereket?

Budapestre sokan mondják, hogy eklektikus város, több arca van, és ez különleges vonzerőt jelent, amit meg kell mutatnunk a világnak. Fel kell fedezni saját magunk számára is: erre sokáig nem volt lehetőség, és még most is

egy nagyon komoly feltáró munka, hogy a számtalan értéket, amelyet ez az ország magában rejt, hogyan tudjuk felszínre hozni, és kommunikációs szempontból miként tudjuk minél jobban láthatóvá tenni. A Müpa ennek fontos felülete.

A saját tapasztalatainkból, és a kultúra és turizmus kapcsolatára vonatkozó kutatásokból is tudhatjuk, hogy a megélt élményeken keresztül az emberek sokkal intenzívebben kötődnek egy-egy városhoz. Ha valaki a Müpára, vagy egy-egy fesztiválunkra felfigyelve választja Budapestet úti célnak – és ez gyakran megtörténik –, a felejthetetlen művészeti élmény és a városélmény összefonódik, felerősíti egymást. Ez városmárka és országimázs szempontjából is rendkívül fontos. A Budapesti Tavaszi Fesztivál orosz tematikájának részeként Valerij Gergijev, a legendás karmester elhozta Budapestre a Mariinszkij Színház zenekarát, opera- és balettegyüttesét is. Ritkán mozdul együtt mindhárom társulat, így ez igazi szenzációnak számított: nem meglepő tehát, hogy rengeteg külföldi néző kimondottan a fesztiválprogram kedvéért érkezett Budapestre. A világklasszis művészekkel arról is beszélgettünk a záróelőadást követően, hogy a kulturális találkozások ereje felbecsülhetetlen, és a művészet a diplomácia talán legfontosabb eszköze. Ezt messzemenőkig így gondolom, hiszem, hogy a mi munkánk sok szempontból az, hogy a magyar kultúra nagykövetei legyünk szerte a világban.

Forrás: Polyak Attila

Hogy lehet az embereknek megmutatni azt, hogy ez egy olyan érték, amitől nem kell megijedni,
mondjuk egy komolyzenei koncert kapcsán? Nem elmenni a popularitás felé, hanem egész egyszerűen több embert vonzani?

Hihetetlen az a gazdagság, amit a hazai kulturális élet kínál: ezekből a kincsekből kell olyan tartalmat
kreálni, amelyek figyelmet generálnak itthon és külföldön egyaránt.

Salzburgban Mozartra építik fel a város márkakommunikációját, nekünk pedig itt van többek között Liszt alakja – nem véletlenül áll fókuszban visszatérően minden évben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

A lényeg az, amit a Müpa az elejétől fogva képvisel – teljesen mindegy, hogy milyen műfajról beszélünk –, hogy a kiemelkedő minőség a művészetben is fontos. Szeretnénk, hogy olyan vonzása legyen a minőségnek, amit egyébként az emberek a fogyasztói társadalomban sok mindenben elfogadtak. Ma nem kérdés, hogy ha autóról beszélünk, a lehetőségeinkhez mérten a legmagasabb kategóriára vágyunk.

Mi azt próbáljuk üzenni, hogy a kultúrának is van egy olyan minőségi szegmense, mindegy, hogy komolyzenéről vagy popzenéről, táncművészetről vagy újcirkuszról beszélünk, amit meg kell tapasztalni. Amikor ebből kapunk egy szeletet nézőként, akkor tudjuk, hogy mi az, ami újra és újra szeretnénk átélni.

Márciusban jelentettük be a Müpa 2019/20-as évadának fellépőit: a Berlini Filharmonikusokat Kirill Petrenko, az Izraeli Filharmonikus Zenekart Zubin Mehta, Drezda legendás együttesét korunk egyik legjelentősebb dirigense, a Magyarországon első ízben fellépő Christian Thielemann vezényli, a Tonhalle Orchester Zürich pedig Martin Fröst klarinétművésszel lép színpadra. A Hang-szálak bérletben mások mellett a sokoldalú, mexikói származású francia tenor, Rolando Villazón, Bryn Terfel és Waltraud Meier nevével találkozhatnak a nézők. Fantasztikus a közönségünk lelkesedése, a bérleteladási számaink már most minden várakozást felülmúltak, idén ismét rekordot döntöttünk az eddig eladott bérletek számában. Május 10-én pedig bérletet bontunk, így az egyes koncertekre és előadásokra is lehet jegyeket vásárolni. Mindezzel párhuzamosan hamarosan kezdődik a Jazztavasz sorozatunk, benne a lenyűgöző jazzénekesnő Jane Monheit, Prince egykori basszusgitárosa, Ida Nielsen, és jön Tia Fuller is, aki nem csupán Beyoncé turnézenekarának állandó szaxofonosa, de a Berklee College of Music jazztanszékének főállású professzora is.

Itt értékelődik fel a Müpa szerepe, hiszen itt egy széles spektrumon mozoghatnak a fellépők?

Egyrészt széles spektrumban, másrészt rendkívüli színvonalon. Ez pedig a magyar művészeinkre is abszolút igaz:

örömmel látjuk, hogy a Müpában történő fellépésükre mindig valami különlegességgel készülnek a hazai kulturális élet kiválóságai is, ez teszi a nálunk látható előadásokat-koncerteket valóban kihagyhatatlanná.

Nem véletlen, hogy ilyen vonzereje lett a Müpának az elmúlt 14 évben.

Nagyon sok művész mondja azt, hogy különleges élmény a Müpában zenélni, elsősorban az akusztika miatt. Ez egy adottság, amire megpróbálnak építkezni?

Így van, de az épületnek több előnye van ezen kívül is. Annak idején, amikor a Zoboki Gábor megtervezte, nem nagyon volt tapasztalat a térségben, hogy hogyan kell kinéznie egy művészeti központnak, amely ráadásul egy kortárs múzeummal is társul. De ő ösztönösen nagyon jól merített inspirációt a környezetünkből: az előcsarnoknak hatalmas értéke, hogy a Dunára néz. A Dunára, aminek nemcsak természeti, hanem kulturális értéke is jelentős. A nap minden pillanatában összekapcsol minket a természettel, kinyitja a tereinket, és egyfajta szabadságélményt nyújt: ez érezhető az előcsarnokban, a teraszainkon is.

Hiszek abban, hogy egy kulturális központ akkor működik jól, ha valódi találkozóhelyként funkcionál, ahol az emberek – a születésnapi kampányunk mottójával szólva – szeretnek lenni, és magukénak érzik a tereit a nap bármely szakában.

Mi ezt rendszeresen tapasztaljuk, nem csupán az előadások előtt és után, de a Budapesti Wagner-napok fantasztikus hangulatú egyórás szüneteiben, a hétvégi gyerekprogramjaink alkalmával, vagy az egyre népszerűbb Garázsband Fesztiválunk idején.

Forrás: Polyak Attila

A tavasszal kezdtük, és most kanyarodjunk is vissza egy kicsit, pont az ön által említett Budapesti Tavaszi Fesztiválra, melynek a Müpa a főszervezője. Mennyire vesz részt annak megszervezésében, hogy kik lépjenek fel?

A Müpa művészeti kérdésekben is felelős vezérigazgatójaként én döntök a fellépőkről, de ahogy egy jó
zenekarban is minden szólam és minden zenész fontos, illetve hihetetlen egymásra figyelés és összmunka eredménye, hogy hogyan szólal meg a zenekar egésze, itt is erről beszélünk.

Tíz műfajban vagyunk jelen, ez egy hihetetlen horizont, amire figyelni kell. Egyrészt itthon is észre kell vennünk az új dolgokat, új kezdeményezéseket, a legizgalmasabb fiatal alkotókat.

A hazai és a nemzetközi művészpályákat is követni kell: ki hol tart, ki milyen produkcióra készül, milyen különleges, eddig nem látott együttműködések állnának jól egy-egy zenekarnak, szólistának, milyen tematikus évad, évforduló van épp, amelyhez kapcsolódni lehet és érdemes. Természetesen műfajonként vannak szerkesztőink, akik a legfrissebb információkat szállítják a világ minden tájáról, és a döntéseinket körültekintő mérlegelés, közös gondolkodás előzi meg.

Ön rendezőként is igen elismert, a Magyar Állami Operaházban most mutatták be Az arany meg az asszony és a Tóték című operát a rendezésében. Nagyon sok rendező, zenekarvezető azt mondja, hogy van olyan, hogy nem azt a zenészt hozom el, aki szakmailag a legtöbbet tudja nyújtani, hanem azt, akivel együtt tudok dolgozni. A Müpa és a fesztivál fellépőivel kapcsolatban önnek is kell olykor kompromisszumokat kötnie saját magával?

Hosszas kutatás után mindig összegyűlik egy anyag, abból kell a legjobbat kihozni.

Amikor operát rendezek, az a feladatom, hogy a sok kiemelkedő művész közül megtaláljam azt, aki – legyen szó egy világsztárról vagy éppen egy olyan alkotóról, aki első pillantásra talán meglepő választásnak tűnik – az adott szerepben és produkcióban a világ legjobbjaként teljesít, mert sikerül úgy felszabadulnia, hogy a tehetsége teret nyer az alakításban.

Ugyanez a lényeg a Müpa vezetése kapcsán is. Egy fiatalokból álló, nagyon tehetséges csapat segíti a munkámat, nemcsak művészeti szempontból, hanem gazdasági, produkciós, jogi, marketing- és kommunikációs oldalon is.

Forrás: Polyak Attila

Az építkezés közvetve többször is előkerül. Azt a tudást, amelyet építőmérnökként megszerzett, tudja kamatoztatni ezen a területen is?

Minden cégvezetés egyfajta építkezés. Egy ház- vagy hídépítés kapcsán az ember felméri a lehetőségeit, számba veszi az anyagi forrásokat, elkezd tervezni, ezután jön a kivitelezés. Én a Műszaki Egyetemnek rendkívül hálás vagyok, hogy ott végezhettem szerkezetépítő mérnök szakon: ez strukturális gondolkodást tanított nekem. Ez a fajta stratégiai szemlélet határozottan jelen van akkor is, amikor a Müpa jövőjéről gondolkodom, vagy amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivált vagy a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivált tervezzük.

Hogyan jött egyébként a váltás?

A 80-as évek közepén végeztem, akkor a Műszaki Egyetem igazi szellemi központ volt. Ott volt, és a mai napig ott van például a Szkéné Színház, amely akkoriban a város legjelentősebb alternatív színháza volt, három filmklub is üzemelt az egyetemen.

Olyan szellemi térben voltunk, amely rengeteg inspirációt adott. Luis Buñuel szürrealista filmrendező óriási hatással volt rám: miatta gondoltam úgy, hogy kipróbálom a filmrendezői pályát.

Sok esélyem nem volt: vizsgaidőszak kellős közepén kellett elmennem a Színműre felvételizni, több százan jelentkeztünk, és hat embert vettek fel. Megígértem a szüleimnek, hogy bármi történjék is, én befejezem az Műszaki Egyetemet. Ez az egyik üzenete, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Müpa kapcsán, hogy aki egy-egy programon tölt másfél-két órát, az kiszakadhat a szürke hétköznapokból, amiből ráadásul még később is töltődhet.

Figyeli a közönséget, nézi az emberek reakcióit a Müpában?

Nagyon szeretem nézni az emberek arcát. Számtalanszor látom, hogy idejön valaki, fáradtnak tűnik, éppen csak beesik a koncertre, és aztán a szünetben jön ki, egészen másként mosolyog, csillog a szeme. Azt is nagyszerű látni, hogy a nézőink szeretik megvitatni a hallottakat, látottakat.

Gyakran mesélem büszkén, hogy a Müpa körül nem csupán egy elkötelezett és hűséges közönség, de valódi közösség alakult ki az utóbbi 14 évben.

A Müpa+ hűségprogram tagjainak száma évről évre nő; idén már 17 000 tagot számlál, ami fantasztikus eredmény.

Forrás: Polyak Attila

Mennyire tudja a közönség rendezőként, vezetőként befolyásolni? Ha hall a folyosón egy negatív
kritikát, azon elgondolkodik, adott esetben változtat is rajta?

Természetesen, de ennek a párbeszédnek több szintje van. Vannak olyan programjaink, találkozóink,
amelyeket kifejezetten a törzsközönségünknek szervezünk, és persze sokan írnak is nekünk. A Müpa
kapcsán valóban sokan érzik azt, hogy „szeretnek itt lenni”, magukénak érzik a helyet. A közönségünk éppúgy, mint a fellépőink. Sir Simon Rattle, a világ egyik legkiválóbb karmestere volt itt a Londoni Szimfonikus Zenekarral néhány hónappal ezelőtt. Hatalmas sikerük volt. A koncertet követően a tervezés alatt álló londoni hangversenyterméről beszélgettünk a maestróval. Egy pillanatra megálltunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán, ő pedig körbenézett és felsóhajtott: „Pont ilyet szeretnék!” Mikor megkérdeztem, hogy „az akusztikájára gondol-e”, mosolyogva azt válaszolta: „igen, az akusztika egy dolog, és természetesen fontos”, de ő olyan koncerttermet szeretne, ahol a közönség is épp ilyen, mint az aznap esti volt... Ilyenkor az embert elönti a büszkeség, hogy Magyarországnak van egy olyan helye, mint a Müpa, és egy olyan szakértő, érzékeny, művelt közönsége, ami a világon egyedülálló.