Csortos Gyula: a legmogorvább színész

2019.06.29. 15:26

A fiatalon sokat éhező Csortos Gyula falánk ember lett, elhízott, és nem is volt hajlandó fogyókúrázni. Mégis eljátszott bármilyen típusú embert, testalkata nem akadályozta benne, hogy átlényegüljön. Sok történet van róla, hogy érdes modorú, goromba ember volt, mégis mindig volt bőven munkája, nehéz természete nem riasztotta vissza tőle a színigazgatókat, hogy szerződtessék. Ha jól volt megírva a darab, és a rendező tudta, mit akar kihozni belőle, meg a partnerek is jól teljesítettek, akkor Csortos Gyulával könnyű volt dolgozni. Ha viszont azt érzékelte, hogy ő hiába igyekszik kihozni magából a maximumot, a produkcióval valami alapvető baj van, akkor nem tudta fegyelmezni magát és tűrni, hogy hiábavalóak az erőfeszítései.

Csortos Gyula élettörténete igen jó példa egy jelenségre. Élete során nagyjából kétszázötven színházi szerepet játszott el, és hetven hangosfilmje volt. Ez döbbenetes mennyiségű munkát jelent, és ő sohasem spórolt az energiáival, megpróbálta kihozni a maximumot magából még akkor is, amikor már a súlyos cukorbetegsége akadályozta ebben. Rettenetes érzés egy színésznek, hogy az erőfeszítései hiábavalóak, mert rajta kívül álló okok miatt az előadás vagy a film úgysem lesz jó. Aki ezt a szakmát választja, meg kell tanulnia elviselni ezt a borzalmas érzést. Színházban csodák ritkán történnek. Csortos Gyula már fiatalon is komoly szakértelemmel rendelkezett, pontosan tudta előre, hogy mennyit ér a produkció, amiben játszik. Ahogy idősebb lett, a munkafolyamat még korábbi szakaszában és még precízebben volt képes véleményt alkotni. Csortos Gyula nem tudta elsajátítani a színészi belenyugvás képességét, hogy az adott előadás, amiben próbál vagy játszik, az nem lesz olyan, amiért ő ezt a mesterséget választotta. Ilyenkor aztán botrányosan viselkedett. Nyíltan megmondta a kollégáknak, hogy mi a véleménye róluk, pedig színházi közegben ez ügyben mindenképpen tapintatra van szükség. Több pénzt kezdett el követelni, ha már a játék öröme hiányzik, akkor legalább jól keressen. Főleg a vígjátékoknál improvizált előadások közben, vad ötleteivel próbálta erősíteni a hatást a partnerek legnagyobb rémületére. Ahogy Csortosról, úgy más hasonlóan problémás színészekről is azt mesélik, ha színvonalas produkcióban méltó feladatuk volt, akkor fegyelmezettek voltak. Csakhogy nem várhatja egy színész, hogy az egész pályája egy leányálom lesz.

Mercutio a Rómeó és Júlia színiakadémiai vizsgaelőadásában, a dedikáció példaképének, a nála két évtizeddel idősebb vígszínházi színésznek szólForrás: OSZK

Csortos Gyula örökös fegyelmezetlensége abból is eredhet, hogy szó szerint katonai szigorral nevelték, amitől csak fokozódik valakiben a szertelen szabadságvágy. Apja őrmester volt a hadseregben, majd alacsony beosztású hivatalnok a hadügyminisztériumban. Minden este kihallgatta a családtagokat, hogy mit végeztek aznap, ha elégedetlen volt a fiával, akkor szíjjal verte meg, és nem kapott vacsorát. Csortos tizenöt évesen vidékre menekült előle, irodai munkát vállalva. Amikor kiderült, hogy a Színiakadémia növendéke lett, apja többet nem állt szóba Csortos Gyulával, és kitiltotta a házából is. Az édesanyja az ablakpárkányra tett ki neki ételt, Csortos pedig éjjel lopózott oda, hogy kihűlten megegye. Színinövendék korától jó véleménnyel volt róla mindenki. Erős színpadi jelenléte volt, bármilyen műfajban, bármilyen figurával jól elboldogult. Intelligensen és pontosan tudott elemezni, ihletetten szerepet építeni. A kényes ízlésű Hevesi Sándor állapította meg róla később, hogy itt van ez a hordóhasú, holdvilágképű ember a recsegő hangjával, tulajdonképpen egyáltalán nem technikás, rugalmas, bravúrokra képes színész, és mégis tele lesz vele a színpad, ha bejön, muszáj rá odafigyelni. 1927-ben Hevesi szerződtette is a Nemzeti Színházba Csortos Gyulát, ahogy egyetlen jelentős színigazgatót sem tartott vissza a félelmetes híre.

Bródy Sándor Lyon Lea című darabjának főszerepében (Bethlen Téri Színház)Forrás: Pinterest

Friss diplomás színészként vándortársulatokhoz került, de a legjobb nevű igazgatóknál dolgozott (Makó Lajos, majd Krecsányi Ignác), aztán amikor Beöthy László átvette a Magyar Színházat, és új társulatot épített, egyből vezető színész lett belőle. Drégely Gábor erőteljesen társadalomkritikus komédiájában egy szabóinas felveszi a vasalásra beadott frakkot, és szélhámoskodni kezd. A szerencse fia azzal szembesítette a közönséget, hogy elég egy frakk és a határozott fellépés, hogy karriert csináljon valaki. Csortos Gyula közönségkedvenc lett a főszerepnek köszönhetően. Az úgy nevezett k. und k. hadsereg kritikája mindig hálás téma volt, mert a dualista rendszer magyar részről sérelmezett eleme volt, hogy nincsen önálló magyar hadsereg. Földes Imre A császár katonái című darabja egy kisvárosi garnizonban játszódó, jól megírt történet, amelyben a Magyar Színház társulata összes férfitagjának jutott hálás szerep, Csortosnak is. Huszonhét éves volt, egy sikeres fővárosi színház egyik sztárja, de mégis összeveszett az igazgatóval. A pénz miatt.

A császár katonáiForrás: Magyar Színháztörténet

Csortos Gyula életében a pénznek valami egészen furcsa szerepe volt. Sokat akart keresni, ez sikerült is neki, és mégis mindig elszórta a pénzt. Az még érthető lenne, hogy a szegénységből a maga tehetségének és szorgalmának köszönhetően kiemelkedő ember vagyont akar gyűjteni. Sőt, hogy a sors elégtételt szolgáltatott neki, ettől anyagiassá válik. De az mégis furcsa, hogy Csortos Gyula mindig a szokásosnál nagyobb díjazást akart, agresszíven alkudozott, sőt újabb és újabb előlegeket csikart ki, aztán, amikor megvolt a győzelem, akkor felesleges luxusra tékozolta el a pénzét. Valószínűleg csak a győzelem kellett, a pénzt magát megvetette. Vagy pedig annyira mély sebeket hagytak benne a megaláztatások, amik akkoriban érték, amikor még szegény volt, hogy egész életében ezt próbálta kompenzálni. Alkalmi szeretőinek drága ékszereket vett. Amikor egyedül élt, de alig volt otthon, akkor is házvezetőnője és inasa volt. Hatalmas borravalókat osztogatott. A korabeli sláger és József Attila verse is megörökíti a mindenki által vágyott havi kétszáz pengő jövedelmet. Állítólag Csortos Gyula havi kétszáz pengőnél többet költött csak borravalóra. Előadás után rendszerint konflissal (később taxival) egy jó étterembe ment, többnyire a Wampeticsbe (később Gundel lett a neve) és öt-hat fogásos vacsorát evett. Mivel nem szeretett egyedül enni, rendszerint valaki mást is meghívott az asztalához. Jövedelme nagypolgári életet biztosíthatott volna számára, de ő állandóan arisztokratikus allűrökre költött. Öltönyöket csináltatott a legjobb szabóságokban, amiket aztán egyszer vagy kétszer viselt csak. Szeszélyből vásárolt drága műalkotásokat, amit nem engedhetett volna meg magának. Más, nélkülözésben felnövő emberek életrajzában is feltűnik ez a jelenség: sok pénzt szereznek a sorson elégtételt véve ezáltal, de tulajdonképpen lelkiismeret-furdalásuk van miatta, hogy már nem szegények, és tesznek róla, hogy a pénzük minél hamarabb kifolyjon a kezük közül.

Gombaszögi Frida és Csortos Gyula a Magyar Színház színpadán (Molnár Ferenc: A farkas)Forrás: A magyar színészet képeskönyve

Beöthy László párhuzamosan vezette a Magyar Színházat és a Király Színházat. 1910-ben történt az eset, hogy rohanva érkezett hozzá valaki a Magyar Színházból a Király Színházba percekkel előadáskezdés előtt, hogy Csortos Gyula nem hajlandó színpadra lépni, amíg nem kap újabb előleget. A közönség bizalma szent dolog: megvették a jegyet, várják az előadást. Rengeteg történet van arról, hogyan mentettek meg egy-egy előadást: súlyos betegen játszott egy-egy színész vagy bravúros beugrást produkált valaki. The show must go on. Csortoséhoz hasonló agresszív zsarolásra tulajdonképpen nincs is példa a magyar színháztörténetben. Arra viszont annál több, ha egy színész miatt elmaradt egy előadás, abból megbélyegzett ember lett. Beöthy Lászlónak a szeme sem rebbent, végül is Fedák Sári temperamentumán edződött. Bár Fedák Sári sem próbált soha sztrájkolni, viszont szokása volt az aznap esti előadás után rögtön megjelenni az igazgatói irodában, és készpénzben követelni a honoráriumát. Beöthy átsétált a Magyar Színházba, megkért egy fiatal, pályakezdő színészt, hogy szövegkönyvvel a kezében játssza el a szerepet. Ezután kiment a függöny elé, és ismertette a közönséggel a helyzetet. Az előadás végén a nézők ünnepelték a beugró színészt. Csortos Gyula pedig már másnap szerződést írt alá a Vígszínházzal. Amikor Beöthy Lászlót megkérdezték az esetről, csak annyit mondott, hogy a Vígszínházban erős, jó társulat van, nem lehet ott hosszabb távon vezető színész Csortos Gyula, ezért vissza fog jönni a Magyar Színházba. Amikor pedig valaki azt mondta, hogy ha ez megtörténik, akkor ugye Beöthy szóba sem fog állni Csortossal, arra csak annyit mondott: dehogyis, visszaveszem, ha éppen szükségem lesz rá.

Molnár Ferenc és Csortos Gyula A testőr bemutatója utánForrás: Arcok és vallomások

Molnár Ferencről tudni kell, hogy nemcsak drámaíró volt, hanem tevékenyen közreműködött művei színrevitelénél, gyakorlatilag rendezőként viselkedett. Kiváló darabjain meg is látszik, hogy színpadban gondolkodó ember írta őket. Molnár Ferenc mindig is nagyra tartotta Csortos Gyulát, első közös sikerük A testőr volt a Vígszínházban. Ennek ellenére Beöthy László jóslata bevált. 1912-ben Csortos Gyula már újra a Magyar Színházban játszik, itt mutatják be A farkas-t, amit Molnár Ferenc kifejezetten neki írt. Ebben is sikeres, ahogy Maurice Vernon és Harold Owen A mandarin című melodrámájában, ahol nem elégszik meg azzal, hogy csak úgy általában kínait játsszon, hanem meggyőző részletességgel formálja meg a lányát megbecstelenítő európain bosszút álló apát. A fehér ember kulturális fölényét megkérdőjelező, sőt tagadó darab nagy feltűnést keltett a tízes évek Budapestjén. A Magyar Színházban töltött két évad után megint jött egy konfliktus Beöthy Lászlóval, Csortos Gyula pedig ezúttal hét évadot töltött a Vígszínházban, ez az időszak igen sikeres lett az ő pályáján és a Vígszínház történetében is. A könnyed, azonos eszközöket használó vígjátékokban a szerepeibe valami pluszt is tudott vinni, de számos méltó feladatot is kapott, és partnereire sem lehetett panasza, jobbnál jobb színészek alkották a társulatot. Herczeg Ferenc komolyabb műfajokban volt otthon, de életében egyszer meg akarta mutatni, hogy társalgási vígjátékot is tud írni (egyesek szerint ezt főleg Molnár Ferenc felé szerette volna bizonyítani). A Kék róka óriási siker lett (sőt a mai napig fel-feltűnik a színházak műsorán) a parádés szereposztásban: Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Tanay Frigyes, Hegedűs Gyula, Csortos Gyula. A kor olyan jelentős drámaírói mint Bródy Sándor, Molnár Ferenc vagy Szomory Dezső szívesen dolgoztak a Vígszínház számára, írás közben már eleve tudták, hogy melyik színészre szabnak egy-egy szerepet.

A mandarinForrás: Arcok és vallomások

Szomory Dezső Hermelin című darabjának főszereplője Pálfy Tibor drámaíró, aki jellemében, viselkedésében mutat bizonyos hasonlóságokat magával a szerzővel. Csortos Gyula bravúrosan jelenített meg egy Szomory Dezső által ihletett figurát. Nem parodizálta, hanem felidézte Szomoryt, aki egyáltalán nem szívesen látta viszont a színpadon saját affektálásra való hajlamát és hiúságát, de viszonylag higgadtan tűrte az önmagával való szembenézést. Budapesten pedig nagy szenzációt keltett, hogy Csortos Gyula milyen pontosan ragadta meg Szomory Dezső jellegzetességeit, mindenki látni akarta az előadást. Csortos másik óriási sikere ebből a korszakból a Liliom címszerepe, több mint háromszázszor játszotta el azt a darabot, ami egy évtizeddel korábban, ha meg nem is bukott, de különösebben nem hozta lázba a Vígszínház közönségét. 1907-ben Az ördög című darabjával aratta első nagy, nemzetközi hírnevet is hozó sikerét Molnár Ferenc. 1909-ben nagyon megviselte, hogy szerinte még jobb darabot írt, mint két évvel korábban, de a budapesti közönség ezt nem fogadta a kegyeibe. Ebben talán annak is szerepe lehetett, hogy a Vígszínház elegáns épületében az elegáns közönség ahhoz volt szokva, hogy a színpadon játszódó történet is elegáns környezetben van elhelyezve. Meglepő volt egy vígszínházi előadásban a társadalom perifériáján élőkkel találkozni. Ahogy teltek az évek, a Liliom jelentős sikereket ért el külföldön (hiszen szerzője életművének az egyik csúcsa), Molnár Ferencet nem hagyta nyugodni, hogy a budapesti közönséget nem hódította meg vele. 1919-ben elérte, hogy újra műsorra tűzzék, de azt kérte, hogy a címszereplő ezúttal ne Hegedűs Gyula, hanem Csortos Gyula legyen. Biztosan voltak más okai is, hogy másodjára kiugró siker lett a Liliom, de azok visszaemlékezéseiben, akiknek módjuk volt látni az 1909-es és az 1919-es előadást is, Csortos játékát említik elsősorban. Hegedűs Gyula kiváló színész volt, nem játszotta rosszul Liliomot sem. Viszont Csortos Gyula maga volt Liliom. Az az érzékeny, lágyszívű ember, aki arroganciával leplezi a gyengeségét. A goromba, fölényeskedő vagány, aki valójában az élet nagy vesztese. A Julikát játszó Varsányi Irén halálakor, az ő tiszteletére rendezett emlékműsorban Csortos Liliom jelmezében jelent meg, és könnyeivel küszködve rebegte el, hogy soha többet nem fogja ezt a szerepet eljátszani. A legendás csíkos trikót egyébként a Bajor Gizi Színészmúzeumban őrzik.

LiliomForrás: A magyar színészet képeskönyve

Jób Dániel négy évtizeden keresztül volt a Vígszínház rendezője, és elkötelezett híve volt Csehov darabjainak. De nem csak afféle kultúrmisszió volt egy profitorientált magánszínház részéről Csehovot játszani, hiszen Európa-szerte divatos szerzőnek számított. A Ványa bácsi magyarországi ősbemutatója 1920-ban volt a Vígszínházban. Ványa bácsi: Hegedűs Gyula, Asztrov doktor: Csortos Gyula, Jelena Andrejevna: Gombaszögi Frida, Szonya: Varsányi Irén. Megint együtt a nagy csapat, akiknek a játékáról a kritikusok csupa jót írtak az újságokban, csak valahogy a közönségnek nem akarózott tódulni megnézni a furcsa, semmilyen addig ismert műhöz nem hasonlító orosz darabot.

Asztrov doktor a Ványa bácsi-banForrás: Arcok és vallomások

Csortos Gyula a harmincas éveiben járt, sorban kapta a főszerepeket a Vígszínházban, önmagához képest fegyelmezett társulati taggá vált, és a lehiggadás jegyében még a családalapításba is belevágott. Bamberger Friderika, egy gazdag régiségkereskedő tizenéves lánya az utcán gyűjtött a hadiárvák javára, amikor Csortos Gyula meglátta. Heves udvarlás után hamar sor került a lánykérésre is. Olaszországi nászút után a házaspár nagypolgári életbe kezdett egy hatszobás lakásban, egy kislányuk is született. De ahogy Liliom is alkalmatlan valamiért a konszolidált életvitelre, néhány év után Csortos Gyula is szétverte maga körül a stabil kereteket. Elhagyta a Vígszínházat és a feleségét is. Soha többé sem másik színházzal, sem másik nővel nem került ilyen meghitt és tartós viszonyba. A kutyáihoz ragaszkodott a leginkább, őket halmozta el szeretetével. Lánya elit svájci nevelőintézetbe került, majd amikor tizenévesen hazatért, őt engedte még közel magához Csortos. A csinos és okos kamaszlány állítólag megpróbálta újra összehozni a szüleit, akikben lett is volna hajlandóság erre, de aztán mégsem került sor rá. Csortos Gyula lánya 1943-ban, huszonnyolc éves korában halt meg tüdőgyulladásban. Ekkorra Csortos mogorva, végképp zárkózott emberré vált, és súlyos betegségekkel küszködött, ez a tragédia még tovább rontotta az állapotát.

Kattintás után olvashat arról, hogyan lett Csortos Gyula az egyik legfoglalkoztatottabb filmszínész és a Nemzeti Színház megbecsült tagja.

Előző
  • 1
  • 2
Következő