Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynője a száz évvel ezelőtti ősbemutatóból született újjá

2019.07.12. 16:54

Óriási sikerrel mutatták be az új Budapesti Operettszínház első premierjét, a Csárdáskirálynő-t a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója rendezte. Bozsik Yvette koreográfiájával és az opera világából érkezett karmester, Pfeiffer Gyula vezényletével Vidnyánszky Attila szinte egy egész műfajt újított meg, és a bemutató végén a Margitsziget több ezer nézője ünnepelte az előadást – sokan felállva tapsoltak.

A nyári fesztivál műsorfüzetéből idézünk: megszámlálhatatlanul sok feldolgozás után Vidnyánszky Attila visszanyúlt a gyökerekhez, és az eredeti librettófordítás alapján vitte színpadra a Csárdáskirálynő-t. A talán legnépszerűbb magyar operett a Budapesti Nyári Fesztiválon, a Budapesti Operettszínház művészeivel, zenekarával, ének- és balettkarával júliusban és augusztusban lesz látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az új Operettszínház – Kiss-B. Atilla főigazgató, Apáti Bence balettigazgató és Pfeiffer Gyula főzeneigazgató – első bemutatója tehát a Csárdáskirálynő.

A Csárdáskirálynő már több mint száz éve közönségkedvenc, a hazai társulatok újra és újra színpadra viszik, mégsem veszít a népszerűségéből. A történetet sokan ismerik: egy reménytelennek tűnő szerelemről szól, Edvin herceg rajong a pesti orfeumcsillagért, Szilviáért, de arisztokrata családja ellenzi a rangon aluli kapcsolatot. Mindent elkövetnek, hogy fiukat visszacsalják Bécsbe, ezért Szilviának New York-i szerződést intéznek. A szerelmesek érdekében azonban sokan szövetkeznek, és mindebből elragadó történet kerekedik.

Rátóti Zoltán színművész, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Pfeiffer Gyula, a Budapesti Operettszínház főzeneigazgatója és Kiss-B. Atilla, az Operettszínház főigazgatójaForrás: Gordon Eszter

Az eredeti, német nyelvű szövegkönyvet Leo Stein és Jenbach Béla írta 1914-ben, ennek alapján fogott hozzá az operett megkomponálásához a zseniális magyar zeneszerző, Kálmán Imre.
A bécsi premierre 1915. november 17-én került sor a Johann Strauss Theaterben, a darab a Die Csárdásfürstin címmel indult el a világsiker felé. Egy évvel később, 1916. november 3-án, Budapesten, a Király Színházban is előadták a művet, immár A Csárdáskirályné címmel. A librettót Gábor Andor fordította – illetve tulajdonképpen írta át – magyarra, aki abban az időben igen nagyra becsült színházi dramaturg és szövegíró volt.

Vidnyánszky Attila a Csárdáskirálynő újrafeldolgozásában most ehhez a változathoz nyúl vissza, ahhoz a Gábor Andor-féle első verzióhoz, amely gyakorlatilag az eredeti német nyelvű szövegkönyv elemeiből, kifejezetten a magyar közönség számára újraírt darab volt.

Az utóbbi évtizedekben a szövegkönyvek többször újraíródtak, volt, amelyik a történetet írta át a sztárszínészek vagy éppen a politika elvárásainak mentén; és volt, amelyik az eredeti német verziót ültette át egyszerűen magyarba, de a Vidnyánszky által preferált Gábor Andor-féle változat igencsak eltér a bécsitől.

Az eredeti „poénok” és egyéb vonatkozások a bécsiek számára jók voltak, a budapestieknek azonban nem mondtak semmit, idegenül hatottak, ezért volt elengedhetetlen a sikerhez Gábor Andor munkája. A szövegíró – például – a pesti sanzonok mintájára írta meg a dalszövegeket, így fordulhatott elő az is, hogy

a magyarok számára ma már egyik legismertebb dal, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” az osztrák verzióból egyszerűen hiányzik.

Az operett karrierje gyorsan és meredeken ívelt fölfelé; hamar lekötötték az európai színházak, és hatalmas sikerrel játszották. A budapesti premier után Szentpétervárott Sylvia címmel futott a darab, az angolok és az amerikaiak Gypsy Princess címmel állították színpadra, Szilviából cigány hercegnőt kreálva. Még a Broadwayn is futott az operett, igaz, az a változat már kevéssé hasonlított az eredetihez.

A Kálmán Imre nevével egybeforrt Csárdáskirálynő-t, minden idők talán legismertebb és legnépszerűbb magyar operettjét Bécsben az ősbemutató után 800 alkalommal játszották egyhuzamban, a bemutatót követő tizenöt évben pedig harmincezer alkalommal adták elő világszerte. 

A magyar feldolgozások hosszú sorában a legújabb,

a Gábor Andor szövegén alapuló Vidnyászky-rendezés minden bizonnyal sokat visszaad korunk közönségének abból, amit a zseniális alkotók eredeti szándékuk szerint a közönség elé tártak több mint száz évvel ezelőtt

– és amire napjainkra annyi korszak, annyi rendezői ízlés és stílusirányzat nyomta rá a maga bélyegét, olvashattuk az előadás ajánlójában.