A nagy színésznő, akit a kommunisták osztályidegennek nyilvánítottak

Sulyok Mária Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész
Vágólapra másolva!
A Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Sulyok Mária kiskamaszként még úgy gondolta: minél kevesebbet árul el magáról, annál kevesebb konfliktussal élheti az életét. Ám így sem kerülhetett el minden kockázatos helyzetet, ezért idővel belátta: olykor maga az élet a kockázat. Mindemellett végletesen szélsőséges helyzetekben is a humánum volt számára az iránytű, olykor a hétköznapi reflexióknál is nemesebb dolgokra ragadtatta magát. Utóbb azonban rendre hárította az elismerést. Színpadon bátran és hitelesen mutatta meg az emberi szélsőségek sokszínűségét, amelyekről megélt tapasztalatai mellett elsősorban legfontosabb alkotótársai, az írók műveiből tudott sokat. Így vált az egyik legnagyobb magyar színésznővé.
Vágólapra másolva!

József, a karrierista csibész

Egy mondat Gábor Miklós hajdani, Sulyok Máriára emlékező interjújából. Így folytatódik:

Gábor Miklós említi azt is:

Gábor Miklós az interjúban felidéz egy korábbi beszélgetést is Sulyok Máriával, amely Thomas Mann József és testvérei című regénye körül folyt. Sulyok Mária azt mondta akkor Józsefről:

Gábor Miklós első reakciója:

Gábor Miklós ugyanis átérzi Thomas Mann írásának többrétegűségét, kétértelműségét. Aztán a színész, mint utóbb elmondta, rájött:

Sulyok Mária Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Egészséges gyermek, skizofrén helyzetek

Sulyok Mária Királyhidán születik 1908. november 5-én.

Édesapja Szautner János, egyes források szerint csendőr őrmester, mások szerint katonatiszt. Édesanyja a Vas megyéből származó Sulyok Julianna, aki Mária kétéves korában meghal. Mária majd színi akadémistaként veszi fel az anya vezetéknevét. Sulyok Máriának két bátyja és két nővére van.

Édesapjuk Mária nővéreinek bíztatására vesz el édesanyjuk halála után egy osztrák asszonyt, Hermina Schwetnert.

Mária tizenegy éves, amikor édesapja 1919 októberében agyvérzésben meghal. Királyhidán temetik el, első asszonya közelében.

A Szautner-árvák édesanyjának sírfelirata magyar nyelvű, édesapjuké – a második feleség akarata szerint - német.

1920 júniusában aláírják a trianoni békeszerződést, Királyhida Ausztriához kerül, a város névtábláját kicserélik: Bruckneudorf.

Sulyok Mária egy tévéinterjúban majd úgy fogalmaz:

Sulyok Mária egyik bátyja még a háborúban elesik, a másik elhagyja Királyhidát. Nővérei férjhez mennek, ugyancsak elkerülnek a kisvárosból.
Hermina Schwetner kettesben marad Máriával, akinek igyekszik jó anyja lenni. Mária felcseperedve is hálás az igyekezetéért. Akadémistaként, ifjú színésznőként is látogatni fogja az asszonyt.

Ugyanakkor már kislányként ráérez: Hermina Schwetner képességei gyengécskék az anyaszerephez.

Még él az édesapja, amikor harmadik elemistaként – a Bruckneudorffal szemközti Bruck an der Leitha leányiskola növendékeként – első áldozására készül. Hermina Schwetner megkérdezi: mit tanult hitoktatójától a közelgő esemény kapcsán? A kilencéves Mária szenvtelenséget érez a kérdés mögött.

Azt feleli: a Bibliát szorosan az álla alá kell tartania, hogy ne szóródjanak szét az ostya morzsái, amikor beleharap.

Másnap iskolai hitoktatója, Frida néni kéri számon rajta a mondatot. A kislány megérti: Hermina felelősségre vonta a hitoktatót az ő nyegle válasza miatt. A hitoktató irodája elé térdelteti Máriát. Fél óra a kirótt penzum, de egy álló napra ottfelejti.

Sulyok Mária évtizedekkel később vallja meg egy interjúban:

akkor döntötte el, hogy nála majd minden pletyka megfeneklik, magáról pedig minél kevesebbet árul el, ha nem szívközeli ember kérdezi.

Sulyok Mária megszólalásiban csak vázlatosan idézi gyerekkorát, ha kérdezik, inkább hárítja a témát. Egyszer Eötvös József versére utalva:

Elmondja a Miatyánkot, bejut a Színiakadémiára

Sulyok Mária tizenhét éves koráig szinte csak németül beszél.
Gyakran kíséri nevelőanyját a városban turnézó „ripacs társulatok" előadásaira.
A leányiskola ugyancsak Mária keresztnevű kongregációs, vagyis hitéleti vezetője - egyben Frida néni felettese - ugyancsak színházkedvelő. Az általa rendezett iskolai előadásokat hetekig próbálja „társulatával", értőn elemezve a műveket.
Sulyok Mária tizenhét évesen fejezi be a leányiskolát.

Eldönti: Budapestre utazik, hogy színi tanulmányokba kezdjen.

Illetve, hogy megtudja: létezik-e magyarországi színészképzés, s ha igen, akkor merre?
/Utóbb többször kérdezik majd: nem jutott-e eszébe, hogy német nyelven kezdjen a hivatásba? Televíziós interjúk tanúsága szerint a Sulyok Mária szikár „nem"-jét kísérő gesztusa rendre elejét vette a további faggatózásnak. Sulyok Mária számára, magyar szülők gyermekeként, nem volt kérdés, hogy magyar színpadon van a helye. Akárhány skizofrén helyzetet is kellett megélnie. Sz.Á./

Budapesten élő nővérét kérdezi: hol képeznek színészeket?

A civil foglalkozású testvérének rémlik, hogy az Uránia Filmszínház épületében zajlik afféle.

Az intézmény kapujában portás ácsorog tábornoki egyenruhában. Felküldi a lányt a másodikra. A Színművészeti Akadémia irodájában a titkár közli Máriával: nemrég zajlottak le a felvételi vizsgák, próbálkozzon jövőre. Mária magyarázza: akkor ő már öreg lesz, betölti a tizennyolcat, ráadásul nagy út van mögötte.

Kérleli a titkárt: hadd ne kelljen visszabumliznia egy másik városba, ami még a határon is túl van.

A titkárt mulattatja a nyelvet akcentussal beszélő, csinos, bolondos, leányzó. Azt mondja neki:

A titkár összetoborozza az akadémián éppen fellelhető tanárokat egy osztályterembe. Ott olvasmányairól, hétköznapi dolgokról kérdezgetik Máriát. Tesztelik, elég eszes-e. Olykor németre váltanak, hogy gyorsabban haladjanak. Máriának fogalma sincs róla, hogy kik tarják az „intelligenzbriefungot", zavartalanul, jó kedvvel válaszolgat.
Másnap délután háromkor kerül sor a hivatalos felvételire.
Addigra Sulyok Mária kívülről fújja Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét, amit előző este tanult meg nővérénél. Olyan költeményt választott, melyben nem esik szó Magyarországgal kapcsolatos politikai, történelmi témákról, mert azokról semmit sem tud, csak az osztrákok dolgairól.

Ösztönösen érzi: a tudatlanság visszavetné előadása nívóját.

Csakhogy a bizottság az Anyám tyúkja után újabb verset kér. Mária magyarázza, hogy repertoárja szűköcske, Petőfi egyetlen versén kívül nem tud más költeményt magyarul, ami ugye érthető, meg is bocsátható – mondja szenvedéllyel -,

hiszen őt már kislánykorában elcsatolták az osztrákok.

Akkor a bizottság azt javasolja: mondja el a Miatyánkot.
Mária pirul, említi, hogy az sajnos csak németül megy. Rábólintanak.
Mária kér pár percet, mert úgy érzi: át kell gondolnia az imát, hogy előadása során az értelmezés is segítse az átélést.

Sulyok Mária délután négy órakor helyet foglal akadémiai társai között, Fáy Szeréna és Nagy Adorján osztályában.

Utóbb megtudja: „elcsatolása" kapcsán előadott rögtönzését, imára készülődését honorálták felvételével.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!