Jávor Pál, az első magyar filmsztár pokoljárása

Jávor Pál 1958-ban

 Jávor Pál a harmincas évek elején "birtokba vette" a filmgyárat, nem készülhetett film, amelyben ne ő játszotta volna a főszerepet. Megteremtette a bricseszes dzsentrihős figuráját, a mindig célba érő asszonybolondítót. A vásznakon látható figuráját a közönség összemosta hús-vér alakjával, miközben a valóságban más karakter volt. Civilben is szerette a cigánnyal húzatni, de inkább magában hallgatta a bandát, majd haza ment asszonyához. Dzsentri hősei fantáziájából teremtek elő, s persze megfigyelései is segítették megalkotásukban - ahogy Shakespeare és más klasszikus, kortárs hősök színvonalas, olykor zseniális színpadra vitelében ugyancsak. Amikor pedig úgy hozta a sors, inkább a sopronkőhidai kényszermunkát választotta mintsem hogy engedelmeskedjen a nyilasoknak. Egyik memoárírója úgy fogalmazott: "Jávor Pál a vészkorszakban azok mellé állt, akikbe belefojtották a sikolyt." A kommunista hatalomátvétel után Amerikába emigrált, de ott nem találta helyét, ezért 1956 után hazatért. Halála előtt még elhúzatta kedvenc nótáit a kórház kertjében. Nem ő rendelte oda a bandát, arra jártak éppen. A színésznek olykor szerencséje volt.  

Lepkék és a bika
Jávor Pál 1902. január 31-én született Aradon.
Anyakönyvi kivonata szerint az Alsó-Molnár utca 11-ben – ma Grigore Alexandrescu u. 25. sz. -, név szerint Spannenberger Pál Gusztáv Albertként.

A legtöbb róla szóló biográfia ugyanakkor Arad úgynevezett Rácfertály nevű városrészének Kis-Molnár utcáját – ma Ureche u. – jelöli a színész születési helyszíneként.

Annyi biztos, hogy amikor Jávor (akkoriban még Spannenberger) Pál világra jött, akkor édesapja, Jermann (hogy még zavarosabb legyen a helyzet) Pál az anyakönyvben szereplő címen, vagyis az Alsó-Molnár utca 11-ben lakott albérletben. Bizonyság erre az a máig fennmaradt, Alsó-Molnár utcai címről elküldött levél, amelyet az ötvenhárom éves Jermann Pál, nyugalmazott vasúti főkalauz, egyben Arad Vármegye Gazdasági Egyesületének pénztárosa küldött a neves természettudósnak, Hermann Ottónak, nem sokkal fia születése után.
A levél egyébként nem az apának kissé már koros Jermann Pál első gyermekének érkezéséről tájékoztatja a természet bármely különössége iránt rendkívüli érdeklődést tanúsító Hermann Ottót, hanem a lepkék tárgykörében rögzít bizonyos, Jerman Pál által fontosnak vélt észrevételeket.

A nyugalmazott kalauz ugyanis szenvedélyes lepkegyűjtő volt.

Másfelől az aradi közemlékezet tudni véli, hogy a levél keletkezésének idején Jermann Pál újszülött gyermekének édesanyja,

a pillangó finomságú, tizenhét éves Spannenberger Katalin

a rácfertályi Kis-Molnár utcában lakott munkaadóinál, akik cselédként foglalkoztatták. Alkalmazottjuk leányanyai voltát is elfogadták, éppen csak Spannenberger Katalin gyermekének címükre történő bejegyzéséhez nem járultak hozzá. Ám Jávor Pál alighanem ott, a Kis-Molnár utcában született.
Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy az édesapja, a szinte még gyereklánynyi cselédet megejtő nyugdíjas vasúti tisztviselő már akkor vállalt némi felelősséget a következményekért – hozzájárulva, hogy ha nem is a nevére, de legalább a saját címére anyakönyvezzék a gyermeket –, amikor még szó sem volt arról, hogy a két szülő hagyományosabb familiáris viszonyok felé igazítja helyzetét.
Aztán arra is sor került.
A majdani Jávor (akkor még Spannenberger) Pál három éves, amikor Jermann Pál nőül veszi Spannenberger Katalint, kivel utóbb még két fiúgyermeket nemzenek.

Első gyermekük, vagyis Pali, pedig nászuk után megkapja apja vezetéknevét, amelyet színészként fog Jávorra változtatni.

Ami apjához való viszonyát illeti: amikor majd sikerei teljében interjúkat ad, Jávor Pál édesapja kapcsán egyetlen epizódot idéz meg újra és újra.

Édesapja gyakran járta kisfiaival Arad környékét, mindjüknél lepkeháló volt, s aki a fiúk közül elkapott egy-egy egy színes szárnyú pillét, azt felmenőjük egy hatossal jutalmazta.

Jávor Pál mindig említi: nagy pénz volt a hatos, de egy alkalommal majdnem életével fizetett érte, amikor az egyik portyán felöklelte egy bika, s csak a kondásnak köszönhető, hogy ott nem veszett a patái közt.
Jávor Pál – barátjához, Kabos Gyulához hasonlósan – olykor írói hévvel színezte gyermek és ifjúkora, nem egyszer felnőtt léte olykor talán halványabb árnyalatú epizódjait.

Teátrumi, filmszínházi színterekből kilépve is pergett a fantáziája, mely éppen úgy része volt színészi eszköztárának, mint az egész lénye.

Az egykori szerelemgyerek végletes felhevüléseivel, csüggedéseivel.

Színészi pályájának első dokumentuma. 1922. május 10-én az Országos Színészegyesület színészképző iskolájának növendékeként Hervé Nebántsvirág című operettjének vizsgaelőadásán. Jávor (középen) két partnerével a Vígszínház előtt Forrás: Origo

Fel, északra!

Jávor Pál kiskamaszként még dán filmszínész akar lenni.

Az idő tájt, még akkor is, amikor inkább az aradi líceumban kellene koptatnia az iskolapadot, a két aradi filmszínház, az Apolló és az Uránia egyikében bámulja a korszak meghatározó európai némafilmgyárának, az 1906-ban alapított dán Nordisk Filmnek sorra születő remekeit. (Amikor be-bekukkant a líceumba is, Bakos Árpád vallástanár rendszerint erőszakot alkalmazva kényszeríti a katekizmus tanulmányozására. A fiú mind ritkábban kukkant be a líceumba.Sz.Á.)
Jávor Pál később majd úgy nyilatkozik:

ha nincs a Nordisk Film, akkor alighanem egy vidéki vasútállomáson tartotta volna a tárcsát élete végéig

,ugyanis apja korai elveszése után édesanyja váltig mondogatta: vasutasnak lenni a legszebb dolog a világon, jó nézni, ahogy jönnek-mennek, suhannak az óriás szerelvények, másrészt tisztes nyugdíj a vége.
Jávor Pál édesanyja korán elhalt ura meséi alapján állíthatta fel elméletét, amelynek megélhetésre vonatkozó kitételét semmiképpen sem igazolta vissza özvegyi járadékának mértéke. Férje elvesztése után, hogy megéljen valahogy három fiával, fűszer- és zöldségboltot nyitott az aradi Holló utcában - románul Mărășești -, és gályázott napestig. Miközben fiai vasutas jövőjéről ábrándozott.
Jávor Pál idővel gondoskodó gyermeke lesz szülőjének, ám tizenöt évesen, összevetve édesanyja korlátos ábrándjait a Nordisk Film műveinek impulzusaival, úgy dönt, hogy világgá megy. Még nem Dánia felé veszi az irányt, hanem az első világháború román frontja felé. Okát ennek sosem adja, de megtörténik - nem Jávor Pál költötte epizód.

Jegyzőkönyv dokumentálja, hogy a kiskamasz Jávor Pált anyja kérésére gyűjtötték be a csendőrök a fronton, ahol kilenc hónapig hordta a postát a bakáknak.

Édesanyja közelébe visszatoloncolva, Jávor Pál helyben keresi azokat a helyszíneket, melyek mégiscsak távolabb esnek a fűszerbolt mikrovilágától, attól a kötegtől, amelyben

csirizként ragad az emberre a kispolgári lét kisszerűsége.

A mozik mellett mind többet látogatja az aradi teátrumokat is, valamint gyakran megfordul az Aradi Napló szerkesztőségében.

Színészek és skriblerek, egyik sem könyökvédős hivatás, mulattatja a művelőt a jó svádájú, nagy képzeletű kamasz.

Jávor Pál később, már színészként, majd úgy nyilatkozik: tizenhat éves korában több színes riportja is megjelent az Aradi Naplóban, fő témái a nyár, az ifjúság, a színház és a cirkusz voltak. Hozzáteszi: sajnos színészlétének kezdeti, folytonos költözéssel járó szakaszaiban elvesztette az Aradi Napló említett cikkeit tartalmazó példányait.

Ám az archívumokban fennmaradtak a jelzett időszak lapszámai, amelyekben egyáltalán nincs írásos nyoma állítólagos publikációinak.

Talán, az állítólagos cikkek meg nem születése idején, Jávor Pál édesanyja is rákérdez olykor gyermekénél: hol vannak azok az ígéretes publikációk, amelyek oly sok időt vesznek el, hogy Palika képtelen megtenni az első lépéseket a vasutasi életpálya felé? Így volt, vagy sem, annyi biztos: nem sokkal azután, hogy Aradot Romániához csatolják,

a tizennyolc éves Jávor Pál hátat fordít addigi életének.

Néhány erős, megfelelő helyen és időben elejtett megjegyzésével eléri, hogy kiutasítsák Romániából. Ugyanakkor a román hatóságok – az akkori jogszabályoknak megfelelően – egy Dániáig érvényes vasúti jeggyel is ellátják. Egyetlen oka van, hogy nem lesz dán filmszínész: a magyar hatóságok – ki tudja, mi okból – a kőbányai rendező pályaudvaron leszállítatják a vonatról, mondván, hogy a jegy érvényessége Budapesten megszűnt.

A szombat esti hölgy című francia vígjáték férfi főszerepében a Szegedi Városi Színházban, 1927-ben. Jobbra Zöldhelyi Anna Forrás: Origo

Belebotlik a Színiakadémiába
Hajnal van, amikor Jávor Pál gyalogosan megindul a főváros centruma felé, kezében fűzfa kosár: kenyér, szalonna, hagyma, gyümölcs az édesanyja boltjából. A délelőtti órákban már a Rákóczi úton bandukol, amikor feltűnik neki egy különös szépségű épület: „Uránia Mozgóképszínház."
Jávor Pál nézi a filmek kirakatba tett fotóit, egyszer csak észrevesz egy újabb feliratot a vitrinek felett: „Országos Színművészeti Akadémia."
Két intézmény osztozik az épületen,

Jávor Pál gondol egyet, beljebb megy, ott célba veszi az akadémiára nyíló ajtót.

A tanintézmény folyosóján egy kedves szavú úrtól megtudja, hogy délután háromkor felvételit tartanak.
Jávor Pál vásárol egy Petőfi kötetet, lesétál a Duna-parthoz, megtanul egy verset, háromkor ott áll a felvételi bizottság előtt. Két strófa után leintik.
Jávor Pál letörten indul a kijárat felé.

Hé,ne!

,szól utána Reszegi bácsi, az öreg teremszolga.

Várja már meg azt a döntést!

Fél órával később, a kedves szavú délelőtti úr bejelenti a felvettek névsorát, Jávor Pál köztük van.
Színészként meséli majd Jávor Pál az eredményhirdetőről:

Az urat Pethes Imrének hívták. Ma is úgy érzem, hogy fogja a kezemet, és vezet a pályámon.

Jávor Pált nem sokkal később kicsapják a tanintézetből

,ám első színpadi megmutatkozásával komoly alkotót nyert meg mentorául. Pethes Imre volt a korszak egyik legnagyobb Shakespeare-színésze, ugyanakkor természetes beszédével, pátoszmentes játékával a Nemzeti Színház modern stílusának egyik kialakítója.

Kulcsár néni, a vasúti bakter, két tűzoltó, a szabó és a művész úr.
Jávor Pál fél évet tölt az akadémián, ahol színpadi teljesítményével már az első hónapban Egressy-ösztöndíjat nyer. Fél évvel később krakélersége miatt rúgják ki, még Pethes Imre sem tudja megmenteni. (A konkrét okokról Jávor Pál élete végéig hallgat majd. Sz.Á.) Mentora tanácsára - valamint Pethes Imre ajánlásával, aki azt is javasolja, hogy művelje magát - az Országos Színészegyesület magas színvonalú Színészképző Iskolájában tanul tovább.
Az elvesztett ösztöndíját pótolják a Várszínházban kapott statiszta lehetőségek, bár

Jávor Pál emlékei szerint akkoriban az utcán, parkokban élt.

Idővel, már rajongott mozihősként olyan epizód is eszébe ötlik, mely szerint egy

Városmajorban töltött éjszaka után reccsenésre ébredt, s szemét kinyitva kötélen csüngő friss halott lengett felette.

A válságok sújtotta kilencszázhúszas években nem volt egyszerű az élet, színészként sem volt könnyű pályára állni. Ezzel együtt Jávor Pál már Az aranyember 1922-es nyári vizsgaelőadása után szerződést kap az újonnan szerveződő Renaissance színháztól - a vizsgáját megtekintő Csortos Gyula ajánlására, aki maga is érdekelt a teátrum működtetésében.

Jávor Pál december 7-én lép először színre hivatásos színészként Leonyid Andrejev Aki a pofonokat kapja című színművében, a Polly nevű zenebohóc szerepében.

Jávor Pál boldog. Akkori helyzetét így idézi egy memoárban:

Hirtelen jobbra fordult a sorsom, havi fix fizetést kaptam. Azonnal kivettem egy ágyat a Krisztina körút 111. számú házban, Kulcsár néninél, akinek férje egy öregedő, édes vasúti bakter volt. A szobában egyik ágyon Kulcsár néni aludt a férjével, a másikon két tűzoltó felváltva, a díványon egy szabó, és az ablak mellett a művész úr: én. Gyönyörű szoba volt. Ablakai teli muskátlival.

1934. Magyarország, Budapest. Jávor Pál színművész, Lakner Bácsi Gyermekszínházának szereplőivel. A hátsó sor bal szélén Puskás Tibor, az első sorban balról a második Ruttkai Iván, jobbról az első Ruttkai Éva Forrás: Fortepan/Rothman Család

A telefonkagyló-affér

Jávor Pál boldogsága nem tart sokáig.

A Renaissance színházat megnyitása után néhány héttel a Csortos Gyula által beszervezett vállalkozók átadják a színházvezetésben tapasztaltabb Bárdos Artúrnak, aki korábban a Belvárosi Színház beindításával bizonyított. Ráadásul van affinitása a pályakezdők befuttatásához is. Annak köszönhetik gyorsan érkező sikereiket a Renaissance Színház olyan fiataljai, mint Makláry Zoltán, Tőkés Anna, Somogyi Erzsi. Akik szinte elszáguldanak az akkor már hivatalosan is Jávor vezetéknevű kolléga mellett.

Bárdos első évadában nem ad szerepet Jávor Pálnak.

Jávor Pál kezdi dohosnak érezni a vasutasék muskátlis szobáját.

Rengeteg szabadidejében a főváros utcáit rója, bakterházakról ábrándozik.

Az 1923-as évadban Bárdos Artúr rábízza egy belga komédia egyik főszerepét. Az amorózót alakító Jávort annyival rendezi le a kritika: korrekt. Tőkés Annáról, Makláry Zoltánról áradoznak.
Az 1924-es szezonban Jávor Pál Móricz Zsigmond Búzakalász című darabjában kap pármondatos szerepet.

A próbák után körbeebédeli a várost: elhunyt édesapja egykori barátja ajánlja be a sovány pénztárcájú színészt kosztosnak hét Budapesti, karitatív hajlamú ismerőséhez.

Akkoriban ezek az ebédek biztosítják számára a napi egyszeri étkezést.
A Búzakalász bemutatója után Móricz Zsigmond a Színházi Élet hasábjain méltatja darabjának epizodistáját.

Jávor Pál egy egészen fiatal színész, aki maximum egy percig van a színpadon, s csak annyi szava van, amennyi egy percből pauzákkal telik: s behozza az egész mai modern falut, a virágos kertet, s a gazdag paraszt minden hetyke és tisztességes önérzetét, erejét, érzelmesség nélküli arisztokrata nagyságát, s teljesen megadja azt az alaphangot, amit a nagy magyar parasztság a mai magyar úri élettel szemben jelent.

Jávor Pált nem vigasztalják a dicsérő szavakból elősejlő lehetőség: kiváló epizodista lehet. Főszerepekre vágyik, figyelemre – miközben önbizalma romokban. Ambivalens helyzet. Kívülállónak érzi magát a társulatban, vélt és valós sérelmekre is egyre vadabbul reagál.
Egy nap bekopogtat a színház főtitkárához, jegyet kér egyik pesti „ebédeltetőjének". A tikár rálegyint, azt mondja, nincs ideje potyajegyre ácsingózó színésszerűségekre – majd, hogy elintézzen egy fontosabb beszélgetést, a telefonkagyló után nyúl. Jávor megelőzi.

Kitépi a kagylót a készülékből, azzal kezdi ütlegelni a titkár fejét.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!