Én magyar vagyok, a magyar zenekultúrát akartam folytatni

2019.11.23. 12:21

Prima Primissima díjra jelölték a Nemzet Művészét, a Kossuth-díjas nagy zeneszerzőt, Dubrovay Lászlót. Azt mondja, éppen ugyanúgy örült ennek, mint a korábbi sikereinek. Az Origónak arról is beszélt, hogy a 70-es években, amikor rengetegen megtették, ő azért nem disszidált, mert a legjobb zenészekkel akart együtt dolgozni. Márpedig őket szerinte itthon lehetett megtalálni. Pedig Dubrovay Németországban többek között a Hamburgische Staatsoper korrepetitora volt, és dolgozott a híres Westdeutscher Rundfunk elektronikus stúdiójában. Dubrovay azonban itthon tényleg a legnagyobb zenészeknek ír személy szerint műveket, olyanoknak, mint például Baráti Kristóf. Azt mondja, a zeneszerzésben maguk a zenészek, egy-egy karizmatikus előadó inspirálja. A műveket aztán persze a legnagyobb siker mellett mutatják be.

Az elsők közé tartozom, akik gratulálnak Önnek a Prima Primissima-jelöléshez?

Abszolút! A napokban lett nyilvános.

A Kossuth-díj után van még olyan, aminek önfeledten tud örülni?

Minden díjnak tudok örülni. Nekem a Nemzet Művésze is ugyanilyen nagy díj volt. Ez a privát
szférából érkező elismerés teljesen más, mint amit a szakma ítél oda. Nagyon örültem neki
természetesen.

Dubrovay LászlóFotó: Csudai Sándor - Origo

A szakmán belülről és a közönségtől is kap ilyen-olyan visszajelzéseket. Melyik a
fontosabb?

Nehéz kérdés, mert mindennek egyformán örül az ember. De amikor egy mű megszólal a koncertteremben - mondjuk a MÜPA-ban -, és azt 1500 ember vastapssal fogadja, az a legszebb. Legutóbbi élményem, hogy Balázs János a Vigadóban játszotta legújabb zongoraművemet, a "Sonata di felicita"-t, amit az ő kérésére komponáltam, és neki ajánlottam, különleges, nagy sikerű előadás volt! Akár egy ilyen hangverseny után is elmondhatom, ezért érdemes volt dolgozni!

Hogy is van ez? Ön kiválaszt egy szólistát, ahogy említette, mondjuk Balázs Jánost, vagy Baráti Kristófot, és elkezdi figyelni őket?

Nagyon sokat járok hangversenyre, szeretem a zenét, és mindig figyelem, kik a legjobb
előadóművészek. Kik azok, akik engem inspirálni tudnak, hogy olyan érdekeset, újat tudjak kitalálni a
hangszerükre, ami rendkívüli hatást gyakorol a közönségre. A legnagyobb dolog az, amikor a
közönség, a hangszeres művész, vagy a zenekar és a zeneszerző együtt tud örülni az előadásnak.

A nappalijában beszélgetünk, és Ön mögött egy karnyújtásra CD-k sorakoznak a polcon. Talán az érdekli az olvasókat is a leginkább, mit hallgat a zeneszerző?

Ezek a CD-k mind az én lemezeim, az én műveim felvételeivel.

És hallgatja is ezeket?

Nem, vagy ritkán. Ha vendégek jönnek hozzánk, olykor meghallgatunk egyet-egyet, reprezentálva az
előadó rendkívüli teljesítményét. Számomra egy-egy új CD-m akkor izgalmas, amikor még új élmény.
Például nagyon örültem, amikor Baráti Kristóffal elkészült a II. hegedűversenyem felvétele a Magyar Rádió szimfonikus zenekarával, Kovács János dirigálásával. Akkoriban, ha jöttek hozzánk, nem lehetett ezt nem megmutatni. De ugyanígy vagyok a Jávorkai testvérekkel, Jávorkai Sándor hegedűművésszel és Jávorkai Ádám csellóművésszel - nekik is írtam egy kettősversenyt -, ebből is készült egy rendkívüli minőségű felvétel, szintén a Rádió Zenekarával, Kovács János vezényletével. Ezután a darab elhangzott a MÜPA-ban is. Egy zeneszerző nem kívánhat többet, mint hogy a legjobb művészekkel dolgozhasson együtt.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

 

Volt olyan, akivel nem szeretett együtt dolgozni, mert bár, mint zenész lenyűgözte,
emberileg viszont nem tudta vele a közös hangot megtalálni, vagy Ön meg tudja ítélni
a zenén keresztül, hogy ki milyen ember?

A muzikalitást, és azon keresztül a zsenialitást meg lehet érezni valakinél, és akkor tudom, hogy vele,
velük együtt tudok dolgozni. Mindig kerestem minden hangszer legkiválóbb művészeit.

Tanult és dolgozott is Németországban éveken keresztül, főleg a 70-es években. Nem
lepődtek meg, hogy nem maradt kint, nem disszidált?

Sokan kérdezték, de ez engem nem érdekelt. Én magyar vagyok, a magyar zenekultúrát akartam folytatni. Ma is azt vallom, hogy Lisztnek és Bartóknak az utódja vagyok, és a zenében pontosan azt a vonalat képviselem, amit ők. A magyar hagyományokkal és a legmodernebb nemzetközi nyelv összeépítésével komponálok műveket, ahogy tették ők is. Számomra - mint korábban is jeleztem - a legkiválóbb művészek a legfontosabbak, mert az alkotás az előadóművészekkel közös munka. Németországban is volt egy-egy kiváló művész, de itthon minden hangszernek megvolt a maga rendkívüli előadója. Itthon a fuvolától a nagybőgőig olyan játékosok voltak, akik mind világcsúcs-teljesítményre voltak képesek. Engem ez izgatott. Ha leültem Matuz István fuvolaművésszel, Hőna Gusztáv harsona-, Bazsinka József tuba- vagy Geiger György trombitaművésszel, akkor ők annyi mindent tudtak nekem mutatni a hangszerükön, amit egyetlen zeneszerző sem használt eddig. Olyan effektusokat, olyan zenei technikai lehetőségeket, amiket párosítva az én elektronikus stúdiókban szerzett ismereteimmel, valami egyedit, különlegeset tudtam létrehozni. Németországból hoztam haza szintetizátort és különböző technikai berendezéseket, ezek teljesen új perspektívákat nyitottak.

Akkor felteszem, még nem computerrel dolgoztak...

Nem, ez egy különleges szintetizátor volt. Én készítettem ebben az időben az első live elektronikus
nagylemezt. Ennek a címlapján szintén ez a szintetizátor szerepelt.

Miben különbözött ez hangzásban a leginkább a korábbi lemezektől?

Ez egy teljesen új hangzó világ volt. Kölnben szerencsém volt két elektronikus stúdióban is tanulni és
dolgozni. Az akkori legmodernebb technika a két stúdió valamelyikében megtalálható volt. Én pedig igyekeztem mindent megtanulni, és már ott kompozíciókat hoztam létre, amiket szívesen bemutattak. Olyan új hangzáslehetőségek jöttek létre, amelyeket speciális hangszerjáték-technikával
az előadóművészek is meg tudtak valósítani. Az eredmény egy solo sorozat, 15 különböző
hangszerre.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

 

A mostani technikai újításokat követi?

Azóta az elektronikus zenének az előállítása és az alkotási lehetősége is teljesen megváltozott. A nagy nemzetközi elektroakusztikus stúdiók megszűntek, és a digitális "házi computerek" vették át a stúdiók szerepét. Legutóbb két éve megvettem egy szoftvert. Így én is otthon a Logic Pro 9 programmal teljesen egyedül egy computer zenei sorozatot tudtam készíteni. A címe: Computer Mikrokosmos, 12 darabból álló sorozat.

Ezeket a kis darabokat Ön is játszotta fel?

Ezt egy személyben én készítettem. Én voltam, aki a szoftver használatával minden hangját
előállítottam, és kevertem is hangtechnikusként.

Jól értem azt, hogy itt a hangszer a fizikai valójában nem szólalt meg, hanem Ön a computerébe betáplálta, hogy mi szólaljon meg?

A computerben rengeteg olyan hangszínlehetőség adva van, amivel lehet dolgozni, vagy lehet rajta
változtatni. Ezek izgalmas lehetőségeket biztosítottak.

Állítok két dolgot, előbb azt, hogy az emberek félnek a kortárs zenétől. Cáfolja?

Nem, egyáltalán nem, de ennek megvan az oka. Sajnos a 60-as, 70-es évektől kezdve a zenében olyan
folyamatok zajlottak le, amelyek elriasztották a közönséget. Ezt sajnos nagyon nehéz korrigálni, mert
abban az időben olyan műveket komponáltak, amelyekből eltűnt teljesen a dallam, a harmónia. A
ritmus, ami megmaradt, másfél-két perc után követhetetlenül komplikálttá vált. A zenei elemek
olyan módon atomizálódtak, hogy a zenei közlés az emberi érzelmeket képtelen volt közvetíteni.
Bizonyos elemekhez vissza kellett térni. Közel negyven évig tanítottam a Zeneakadémián, a zenének minden stílusát, és a legnagyszerűbb szerzők műveit elemeztem. A sok elemzés hatására, és az elektronikus stúdióban szerzett tapasztalatok alapján sikerült egy olyan zenei nyelvet létrehoznom, egy olyan harmóniarendszert, amely feltétele volt a korszerű zenei nyelv megteremtésének, és egyben lehetővé tette az értelmes zenei mondatok, dallamok közlését.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

 

El is jutottunk a következő állításomhoz, a kortárs zeneszerzők közül Ön az, aki a leginkább dallamos zenét komponálja. Ezzel vitatkozik?

Nem, ezt nyugodtan lehet állítani, én ebben hiszek.

És erre törekszik is?

Igen, abszolút. A zenének a szintaxisa változott az elmúlt két évszázadban úgy, hogy mondatszerkezetek helyett egyre kisebb egységeket, szavakat, motívumokat használtak.

Pl. Wagner vezérmotívumos technikával dolgozott, de a motívumokat mindig értelmesen fűzte tovább. A kis egységek mögött is mindig a leglogikusabb zenei folyamatok játszódtak le. Később ez még kisebb
egységre atomizálódott, a szavak után a hangzókra, és végül egy-egy hangra. Ez a szeriális zenében
tulajdonképpen a 12 hangnak a széteséséhez, egyenrangúsításához, a hangok egyenként való
használatához vezetett. Az eredmény egy olyan új hangzó zenét eredményezett, amely a legtöbb
ember számára élvezhetetlenné vált.

Ha már a 12 hang, pont Ön mondta korábban, hogy a zene Önnek nem ennyiből áll, hiszen a hangokat is tovább lehet bontani, meg lehet máshogyan szólaltatni.

Persze, a hang mikrovilágának nagyon sokféle paraméterébe bele lehet nyúlni, pl. a hangszínébe, vagy a belső mozgásába. Én is dolgoztam olyan kompozíción, ahol a hangrendszert nem a 12 fokú hangrendszer jelentette, hanem például negyed hangok. De volt, hogy hatod felosztású hangrendszert használtam. Ebben a műben a fél hangot még három részre osztottam. Nagyon izgalmas hangzás volt, csak ehhez a hangrendszerhez például még nincsenek hangszerek. Ezt is úgy tudtam elektronikus stúdióban megvalósítani, hogy három szintetizátort használtam számítógép-vezérléssel.

Hisz abban, hogy valami akkor jó, ha az egész spontánnak tűnik, de abban van egy
óriási rend?

Mindig rendnek kell lennie! Ez a zenében a legfontosabb, ez vezet értelmes gondolatokhoz.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi az Ön zenéjének a legfontosabb mondanivalója?

A művészetek mondanivalója évezredeken keresztül nem változott, ez pedig az emberek közötti
viszony, szeretet, gyűlölet, az érzelmi kapcsolatok rendszere, a bennünket körülvevő világ és az
ember kapcsolata. Ennek a megjelenítése a művész feladata. Most írtam egy szonátát zongorára,
címe: "Sonata di felicita", a boldogság szonátája. A cél az emberek számára szépséget és boldogságot
közvetíteni. Ez a legszentebb feladat!