Bilicsi Tivadar, a családteremtő művész küzdelmei

2020.02.23. 15:59

Helyére kerül, utazgat

Bilicsi Tivadar az 1950-es évek végétől fontos szerepek sorát kapja a Néphadsereg Színházában, illetve az 1961-től nevét visszanyerő Vígszínházban.
1959-ben játssza a kritikák által egekbe dicsért Curryt Az esőscsináló című Richard Nash darabban. Ugyancsak abban az évadban mutatják be Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című színművét, amelyben Bilicsi Tivadar alakítja Ill szerepét. Koltai Tamás kritikus évtizedekkel később jegyzi majd le – felidézve Bilicsi Tivadar modernségét, eszköztelen hitelességét -, hogy számtalan szereposztásban látta később a darabot, de  az 1959-es, Kazán István rendezte, Sulyok Mária és Bilicsi Tivadar főszereplésével látott előadás maradt a legnagyobb élménye. Vígszínházi évtizedeinek fontos alakításai között van Mosca a Volpone című darabból, Ragueneau a Cyrano-ból, a Rómeó és Júlia Lőrinc barátja. Ahogy emlékezetes alakítása Ed Mosher, egykori cirkuszi artista figurája is, akinek sógorát, Harry Hope, kocsma- és fogadótulajdonos Páger Antal játszotta. (Az öltözői affér ellenére a két színész nem került konfliktusba. Sz.Á.) 

1963. A Magyar Rádió 6-os stúdiója, Fővárosi tanácsok, a Rádió szombat esti kabaréja. Bilicsi Tivadar színművészForrás: Fortepan/Szalay Zoltán


Bilicsi Tivadar 1962-ben megkapja az érdemes művész, majd 1975- ben a kiváló művész címet.  A Bilicsi család egy interjúban említett házi statisztikája szerint a színész 1957-től 154 televíziós produkcióban volt látható, a rádióban is gyakran szerepelt.
A hatvanas, hetvenes években a Magyarok Világszövetsége szervezésében az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Svédországban turnézik. Ahogy az itthoni haknikon, a külhoni fellépések repertoárján is szerepelnek a klasszikus "békebeli" sanzonok, svábos ländlereket és a kifejezetten Bilicsi Tivadar számára íródott nosztalgikus szerzemények, mint például a Nem wurlitzer a verkli. 
Az 1965-ös amerikai turnén a Szabin nők elrablása is műsoron van, amelyben Bilicsi Tivadar felesége ismét színpadra lép. A tengeren túl Bilicsi Tivadar turistaként látogatja sorra a nagy amerikai stúdiókat. Hazatérve arról nyilatkozik: alig különböznek az itthoni filmgyártól. Lelkesebben mesél Disneylandról, s az Amerikában kisebb filmes karriert befutott, egykori honi mozisztárral, Beregi Oszkárral való találkozásáról.
Az élete utolsó évébe ért Beregi személyes hangú levélben köszönti Bilicsi Tivadar lányait, akiket négy „szerencselevélnek" nevez, s beszámol apjuk tengerentúli sikeréről.

Magánvilág

Bilicsi Tivadar már az első televíziós esztrádműsorban is fellép. Előbb átkíséri lányait Feleki Kamillékhoz, akiknek már a hatvanas évek elején van televíziós készülékük, aztán elsiet az élő műsor felvételére. Lányainak nagy csoda, amikor feltűnik a papa a dobozban. A Bilicsi család idilli életéről rendre beszámolnak a különböző újságok, magazinok. Köztudott, hogy Bilicsi Tivadar május első vasárnapján elviszi rendre leányait a ligetbe, ahol bejárják az állatkertet, megnéznek egy cirkuszi előadást, aztán irány a vidámpark. Utóbbi hullámvasútján - édesapjuk instrukcióit követve - a négy lány kizárólag akkor sikít égnek emelt kezekkel, amikor a hullámvasú felfelé halad, a zuhanást néma csendben tűrik.  Csodálkozik is rendesen a népség, katonaság.
A lányok szófogadóak, de a gyerek, az gyerek, megesik, hogy nagy otthon a zsibongás. Akkor, ha az időjárás engedi, édesapjuk felsétál a 39-es busz megállójához, leül egy padra szerepet tanulni, vagy csak olvasgat.
A nyarak a Siófoki villában telnek, a töltött paprikát - a színész nyaranta mindennap azt enne, nagy adag fagylalttal lezárva (gyermekeinek egyik sem kötelező) – a Vörös Meteorból hozatják.
Lányait a parti Matróz mulatóban táncoltatja meg először a Nebulo zenekar számaira. Napközben fürdés, pingpong a kertben, vagy mindenféle játékok Feleki Kamill vidámparkot idéző „birodalmában", a szomszédos utcában. A felnőttek esti kártyapartijai pedig majd' mindig ott zajlanak.
A budai lakásban a színészéletrajzok mellett egyre szaporodnak a színházi relikviák is. A lányok felcseperednek, a legidősebb, Mária színésznő lesz, aki édesapjával is gyakran lép fel a vidéket járva. Kati kozmetikusnak tanul, majd a saját gyermekei mellett minden egyébbel foglalkozik, az idegenvezetést nagyon kedveli. Bilicsi Erzsébet színésznőnek készül, végül adásrendező szakon végez a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, évtizedekig dolgozik majd az MTV különböző műsoraiban. Éva Svájcba megy férjhez, ahhoz a fiatalemberhez, akit az IBUSZ pénzváltójának munkatársaként ismert meg.

Lát, megfigyel, játszik

Bilicsi Tivadart 1968-ban nyugdíjazzák, de továbbra is számítanak rá a Vígszínházban. 1970-ben, hatvankilenc évesen játssza el Gyurkovics Tibor Az öreg című darabjában a szomszéd szerepét. Sas György írja róla a Film, Színház, Muzsika című lapban: Gyurkovics Tibor Az Öreg című darabjában Winter kertész lomha, kopott, lassú észjárású, de ravasz epizódfiguráját olyan leszűrten, karakteresen fogalmazta meg s alakítja, hogy az a modern, elvonatkoztatottabb színpadi stílus iránti nagyfokú, eleven érzékenységről tanúskodik. Bilicsi nem mai színész, s íme, mégis mennyire mai. Az írás szerzője egy interjúban rá is kérdez a színésznél: Honnan ered a modernsége, a telibe találó karikírozó készsége? Bilicsi Tivadar válasza: Az emlékeknek a színész számára nemcsak tárgyi formái vannak, hanem az idegei közé rejtett titkai is. Én, jóllehet olykor önkéntelenül és tudattalanul, impressziókat is gyűjtök. Látok, megismerek, megfigyelek valakit-valamit az életben, elraktározom, aztán egy adott pillanatban kiválasztom az emlékképek sokaságából, s átmintázom az adott feladatra és szituációra. Megmondhatom, Winter eljátszásához a modell a siófoki villánk már meghalt kertésze, szegény Gyula bácsi. Az dünnyögött így, az volt ilyesforma.

Budapest, 1961. szeptember 26. Bilicsi Tivadar színművész a Vígszínház tagjaForrás: MTI/Bartal Ferenc

Hasonló siker lesz Gyurkovics Tibor Nagyvizit című darabjának Badari bácsija. Valamint Aldo Nicolaj Hárman a padon című művében Boca Libero szerepe, amely előadásban Páger Antall és Bulla Elma a fő partnerei.

A Nagyvizit kapcsán a szerző Gyurkovics Tibor idézi meg egy írásában Bilicsi Tivadar játékát. Mohó, sosem igazán élő, most a halálos ágyon az életszerepet eljátszó öregember, aki mindenbe beleszólhat végre, betegsége, életveszélye halhatatlanná, királlyá teszi őt betegtársai közt, aki okvetetlenkedhet kedvére, aki bizakodhat, aki eleszi társa elől az ebédet, aki a főorvossal is úgy beszél, mintha a világtörténelem egyetlen kérdése lenne az ő halhatatlan lúdtalpa. Bilicsi Tibor arcára figyelő értetlenkedés ült, fölfoghatatlan csodálkozás a betegágyban: hát ilyen nagyszerű az élet?  
Bocca Libero kapcsán Bányai Gábor ír recenziót a Színház című folyóiratban: Boca Libero alig lát. Bilicsi ragyogó játékkal érzékelteti, hogy mennyire fontos neki a betegség leplezése. Egészen apró mozdulatokkal érzékelteti bizonytalanságát, gyengeségét. Idegesen járkál a pad körül, várja a barátját: minden egyes kör rítusához hozzátartozik a fordulóknál egy-egy tapogatózó mozdulat, a kéz jelzése a szem helyett. Az után fokozatosan belelendül, már a lábai is tudják az utat a kéz és a szem segítsége nélkül. S amikor megjön Lapaglia (Páger Antal. Sz.Á.), aki három napja nem jelentkezett már, hangja gyerekesen számon kérővé válik, de rója a köröket tovább. Idegességében lépést téveszt, s máris riadtan rebben a kéz, a biztonságot nyújtó érzékelés irányába. Most már végérvényesen több ez a mozgás, min fizikai cselekvés: a jelemet is minősíti, szinte szavaitól függetlenül. Nem arra figyelünk, miként korholja barátját, csakis mozdulatait látjuk, melyek állandóan ellenpontozzák szavait. (...) Bilicsit nem ez az egyetlen figura érdekli, hanem azok az indítékok, amelyek típussá tehetik. Vagyis elvégzi azt, amire a szöveg képtelen. Bárhol létező és létezhető alakot teremt. Bilicsi Tivadar időközben betölti a hetvenet. Lányai szeretnék megajándékozni egy palack 1901-es évjáratú borral. Budafoki pincészet vezetőjénél érdeklődnek, hogy kapható-e náluk? Kiderül, van belőle. Amikor az árát kérdik, a borász azt feleli: Megfizethetetlen, ám legyen ajándék a közönség nevében is, mondják meg az édesapjuknak, hogy isten éltesse! 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!