Bilicsi Tivadar, a családteremtő művész küzdelmei

2020.02.23. 15:59

Mosolyok

Bilicsi Tivadar játssza tovább a Vígszínházi sikereit. Újabb öt év telik el, újabb jeles születésnap. A műítész, Molnár Gál Péter a pártlapban köszönti a színészt, írásának címe, "Apu hod megy be": Negyedszázada mintha a huszonnégy órából a rádió tizenhatot csakis egyetlen dal lemezének leforgatásával töltött volna ki. Betelhetetlenek voltunk Bilicsi Tivadar állatkerti sétájával, kislányainak csacska kérdészáporával. „Az apu hod megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába" kezdősorú kuplé soha máskor annyi érdeklődést nem váltott volna ki, mint akkor, noha föl sem tételezzük, hogy az ártatlan dal szövege élesebb jelentéseket takart volna. De a kollektív szórakozások, építő jellegű táncdalok túltermelése után hangzott föl. A játékos semmiséget tette egyszeriben fontossá. Eltéphetetlen mindez a most hetvenöt éves Bilicsi Tivadar színészi személyétől, akár a sramli rekedségű zerkovitzok is hozzátartoznak, amelyeket annyiszor, annyi Esterházy-kockás csínnal, gumirádlis könnyedséggel adott elő. Már a negyvenes évek elején mozi sikereinek teljében is bizonytalanságban hagytak szerepei, besorolhatatlan volt szerepkörileg. Bonvivánszerepet is játszott, de ezekben a főszerelmesekben mindig komikum bujkált, a legmagabiztosabbakban is a kisemberi slemilség. Mosolyoktól kényszeredett vigyorokon át a bruhaházásig terjedt kedélyskálája: leghangosabb hangja a Csinn-bumm cirkusz bőgőmasina bohóca volt, ez a fontos színészi teremtmény. Csak látszólag keltett meglepetést, amikor a kedélyre szakosított színész Dürrenmatt szorongásosan önföladó, gülleni kispolgárát játszotta el. A mosoly és kedély ennek a színészi alkatnak a színe, a fonákja azonban a rettegő megbékélés, a jámbor áldozatra termettség. Bilicsi Tivadar mosolyait tanulságos módon elemezhetnénk, a látszólagos hasonlóság alatt történelmünk évtizedeit ilyen változó tartalmakkal mosolyogta át. 

Segít, lebeg, mosolyog

A nyolcvanhoz közeledve Bilicsi Tivadar írásba fog, anekdotákban idézi meg már eltávozott kollégáit. Megszólalásaiban hangsúlyozza: könyve nem lesz színháztörténeti munka,  csupán az a szándéka, hogy visszaemlékezéseivel hozzájáruljon ahhoz, hogy a holt alkotóknak legalább az emléke tovább éljen. Beszél arról is: ha munkájával végez, megírja majd saját életének a történetét is. Az első könyvnek az lesz a címe: „Hol vagytok, ti régi játszótársak?" A második borítójára ars poeticáját nyomtattatná: „Mulattattam, de magam is mulattam." Ám miközben ír, már fogy az ereje. Kisebb szerepeket még úgy is eljátszik, például az öregembert A 22-es csapdájában, legvégül Füst Milán Sanda bohócában Sajt Hugót.

Budapest, 1974. szeptember 30. képen: Páger Antal és Bilicsi Tivadar (j) a Pesti Színházban Aldo Nicolaj: Hárman a padon című színművében. A rendező Kapás DezsőForrás: MTI/Keleti Éva

Nem panaszkodik, de említi olykor a kollégáknak, hogy a tüdőtágulata megnehezíti kissé a napjait. 1981 tavaszán már úgy lötyögnek rajta a saját ruhái, mint egykor id. Latabár Árpád jelmeze lötyögött, amikor átvette a termetes kollégától Vlagyimir nagyherceg szerepét a Cirkuszhercegnőben. 
Nem tüdőtágulata van, maga is tudja a pontos diagnózist, de nem akarja zavarba hozni azokat, akik jó szándékkal füllentenek neki a betegségéről. 1981. április 27-én lép utoljára színpadra. Július 24-én, Siófokon végez vele a tüdőrák. Farkasréten búcsúztatják, ravatalánál Gyurkovics Tibor egyebek közt azt mondja: Bill, az öreg Bill, a zseniális Bill, az ember, a színész, az apa, a nagyapa, itthagyott minket. Bilicsi családteremtő színész volt. Nem sztár volt - rokon. Művészetének is ez volt a titka: családot varázsolt maga köré. Határtalan csodára volt képes ez a színész, ez az ember. Minden halál lesújt. Az övé fölemel. Megvallom, nem rendített meg a halála, személyes elmúlása. Miért? Mert nem múlt el. Bennem él, milliókban él, segít, lebeg, mosolyog, beszél - ez az Ő halhatatlansága. 
Bilicsi Tivadar kollégáiról írt könyve 1982-ben jelenik meg a Gondolat kiadó gondozásban. A kötetben harminc művésztárásról, és két színházi család tagjairól emlékezik meg. Bilicsi Tivadar emlékét a Vígszínház róla elnevezett szombati bérlete őrzi, valamint a családja által 2001-ben alapított Bilicsi-díj.
Utóbbit a „mosolyfakasztás" legjobbjai nyerhetik el.

Források:
Gyurkovics Tibor: Színház az egész – nem is – Világ, Kozmosz Könyvek 1984 Budapest

Kalmár Tibor: Legendás Komédiások, Kossuth Kiadó 2012

Dunavölgyi Péter: Lehet valaki olyan tehetséges, mint a nap, de mit tud csinálni egyedül? - interjú Bilicsi Erzsébettel https://dunavolgyipeter.hu/televizio_torteneti_interjuk/interjuk/bilicsi_erzsebet:_lehet_valaki_olyan_tehetseges__mint_a_nap__de_mit_tud_csinalni_egyedul_
Hangosfilm: Bilcsi Tivadar
https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/bilicsi-tivadar

A Wikipédia Bilicsi Tivadar szócikke és forrásai

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár

Előző
Következő