A népek jönnek-mennek, határokat tologatnak, de mi mégis vagyunk

Tizenhárom almafa színházi előadás

A Kommandó nevű hegyen járunk – itt ültet almafákat Táncos Csuda Mózes. Éppen húszat kapott, el is ültette mind, de csak 13 maradt meg. Aztán eljön 1940, amikor meghúzzák az új határt. Előáll egy képtelen helyzet: az almafák közül hét a magyar területre, hat pedig román területre kerül – sőt, Táncos Csuda Mózesék árnyékszéke is attól kezdve Romániához tartozik. Wass Albert: Tizenhárom almafa című csodálatos regénye az alapja a Nemzeti Színház lenyűgöző előadásának. A bécsi döntés idejéből és a Kommandóról tekint vissza korabeli dokumentumok és visszaemlékezések révén 1920-ra, az Apponyi Albert vezette magyar békedelegáció versailles-i napjaira. A színpadon párhuzamosan mutatják meg, hogyan veszett el a történelmi Magyarország egy része, és miként élte meg a visszacsatolást a kisember, a székely Táncos Csuda Mózes. A harmadik fontos része a színpadi történetnek az első világháború, amelynek következménye lett a trianoni békediktátum, és a második világháború, amelynek a frontjára keveredik a regény főhőse. A Wass Albert regénye, valamint korabeli dokumentumok és levéltári adatok alapján írt előadás célja, hogy bemutassa: a magyar nép állhatatosan tovább él, ez a kis nép életre ítéltetett – mondta Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője. A Tizenhárom almafa című darabot péntek este mutatta be óriási sikerrel a Nemzeti Színház. Táncos Csuda Mózest Szarvas József alakítja, a főbb szerepekben pedig Tóth Augusztát, Rátóti Zoltánt, Bodrogi Gyulát, Bakos-Kiss Gábort, Csurka Lászlót, Kristán Attilát, Horváth Lajos Ottót, Rácz Józsefet, Rubold Ödönt és Tóth Lászlót láthatjuk.

A politikát egy dolog írhatja felül: a szülőföldön maradás

A színpadon három különböző kor jelenik meg egy időben. 1920, 1940 és a világháború. A jelenetek, a történetek Táncos Csuda Mózes elméjében játszódnak: Visszaemlékezik, amikor megkapta az almafákat, és elültette. Megjelenik a trianoni békediktátum következménye, a fájdalom, amely akkor az országot áthatotta. Aztán az 1940-es visszacsatolás. De jelen vannak a világháborúk is.

A Tizenhárom almafa a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az előadás megmutatja, hogy mindent, ami a politikából fakad, egyetlen dolog írhatja felül: az pedig a szülőföldön való megmaradás. Wass Albert így fogalmaz: ahogyan a Jóisten kezdetben markából hintette szét a székelységet, dolgos és konok embereket szórva a földnek egy szegletére, úgy lesz időtlenné az a jelenlét is, amely egy nép örökkévalóságát szavatolja.

„A népek jönnek-mennek, háborúk pusztítanak, határokat tologatnak a világnak ezen a táján, de mi mégis vagyunk. Ebben az előadásban az élet igenlését szeretném megünnepelni. Azt, hogy van jövője ennek az országnak, és száz évvel ezelőtt is volt."

– mondta az előadás rendezője, a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila.

A Tizenhárom almafa a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ezt mutatja be a Nemzeti Színház előadása, amely több szempontból világítja meg Trianont. Lényegében az első világháborútól napjainkig viszi végig a történetet, hiszen a trianoni döntés a mai napig érezteti hatását.

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

A szövegkönyv alapja Wass Albert regénye, amelyben jelen van a székelység állhatatossága, keserűsége, időnként jóízű humora. A határok ide-oda tologatása révén pedig a családok – amelyek semmiről sem tehetnek – kénytelenek elviselni a döntések következményeit. „Az előadás lelke Szarvas József, a főszereplő, akinek személyisége és igazsága átsüt a szerepen" – mondta a rendező.

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Vidnyánszky Attila: nagy játék, nagy szimfónia ez

„Az előadás alapja természetesen Wass Albert Tizenhárom almafa című regénye, de a Jönnek és az Adjátok vissza a hegyeimet című művekből is kerültek bele részletek, valamint korabeli dokumentumokból - 1919-ből, 1920-ból, 1940-ből és 1944-ből – is idéztünk." – mondta az Origónak Vidnyánszky Attila.

Vidnyánszky Attila fotó: Talán Csaba

Jó beszélni Wass Alberttel Trianonról – tette hozzá. „Jó, hogy ő vezet végig a történéseken 1940-től 1944-ig – ezt az időszakot fogja át a regény. Ő megélte, pontosan és szívből jövően ábrázolja az eseményeket, amelyek a mai napig hatnak, és amelyek ma is meghatározzák Magyarország jelenét, és befolyásolják a jövőjét is."
A rendező azt is elmondta, hogy már a próbák legelején eldöntötte:

nem dokumentumdrámát szeretne színpadra állítani, hanem inkább érzésekről beszélnek majd. A visszafordíthatatlan, az elveszett paradicsom érzéséről. Annak a hitnek a megfogalmazását kereste, hogy ebből a veszteségből mégis lehet építkezni.

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Ez a mi számunkra is folyamatosan egy kiindulópont, amelyen keresztül nézhetjük a jövőt. Érzésekről beszélünk, ezért a történet, amit látunk, Táncos Csuda Mózes – Mózsi – agyában játszódik. Látjuk a trianoni döntés következményét, azt a fájdalmat, ami akkor az országot áthatotta, aztán az eufóriát a visszacsatoláskor. De jelen van a színpadon a világháború is. Az első és a második nagy háború. Ebből a három időszakból rakódik össze egy érzetsor. Gigantikus anyag, nagy feladat volt összefoglalni ezt a maga komplexitásában. Nagy játék, nagy szimfónia ez."

A Tizenhárom almafa a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Vidnyánszky Attila elmondta azt is, hogy ez a kis nép – a magyar – mindig büntetve volt, de nem tűnt el.

„Az Isten gondolkodik bennünk, helyünk van ebben a világban"

– hangsúlyozta a rendező.

Szarvas József: Nem a nagy pillanatban hiszek, hanem minden pillanatban

„Az érzést megmutatni nem könnyű a színpadon. Az érzést, amit hívhatunk ragaszkodásnak, hívhatunk nemzeti érzületnek vagy összetartozás-érzetnek. Olyan érzések ezek, amelyektől évtizedekig el voltunk zárva. Legalábbis én magam el voltam zárva. Ezeket az érzéseket nem adta át senki. A felnőtt életemben találkoztam ezekkel a gondolatokkal. Az előadás célja, hogy beszéljük az egymáshoz tartozásról, a bizalomról. A bizalmat pedig a közös história megismerése tudja megteremteni" – mondta az Origónak Szarvas József.

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Táncos Csuda Mózes egy székely férfi tele kétségekkel, létélménnyel, aggodalommal a családja és a kertje iránt – tette hozzá.

„Ez a férfi abban a tudatban éli az életét, hogy nem azért kell kapálni, mert gazos a kert, hanem azért, hogy ne legyen az. És éppen erről szól a trianoni történet is: ápolni kell a nyelvünket, az érzéseinket, a hitünket, az egymáshoz fűződő viszonyainkat, hogy ne gazosodjon el. Minden pillanatban ápolni kell. Éppen ezért szoktam azt mondani, hogy én nem hiszek a nagy pillanatban. Én minden pillanatban hiszek."

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Szarvas József azt is elmondta, hogy a főszereplő nagyon nehezen éli meg a történelmet. Az előadás jelenetei az ő fejében játszódnak. Általa, rajta keresztül mutatkoznak meg a történelem nagy fordulópontjai. Időben és térben is csapong a történet. De van benne egy nagy központi érzés, ez pedig a megmaradás érzése.

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Tóth Auguszta: Trianont hordozni kell, és tovább kell adni

Tóth Auguszta játssza Táncos Csuda Mózes feleségének, Rozálnak a szerepét. Azt mondta: Rozál valószínűleg egy pajkos, bájos tizenhat éves lányka lehetett, amikor Mózsi megismerte. De székelyekhez híven szikárrá vált a megpróbáltatások, a hétköznapok, a történelmi viharok, a háború, Trianon, a visszacsatolás, majd az újraelszakítás miatt. Ezek az események őt látszólag megkeményítették.

A Tizenhárom almafa című előadás a Nemzeti Színházban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az előadásról így fogalmazott: nagyon nagy jelentősége van.

„Már többször elmondtam, hogy a magyar ember a génjeiben hordozza a Trianonhoz fűződő viszonyát – természetesen vérmérséklettől függően. Mindenkinek vannak elődei, akiket valahogyan érintettek az akkori események. Azt gondolom, hogy nagyon fontos visszaemlékezni a múltunkra, és mementóként kell hordozni és átadni a fiataloknak. Ez nem is lehet kérdés."