Lópici Gáspár és a Lottó reklámarca, a rendszerváltás környékéről. Persze, nagyon sokan így emlékeznek rá. Ez természetes, ez a színész sorsa. Ha egy színházban mondjuk harminc vagy akár száz estén át Csehovot játszik, a kollektív tudatba (vagy éppen tudattalanba) természetes, hogy kevésbé tud beépülni, mint egy három-négy generáción át ismert és rajongott tévésorozatbeli szerepével. Igen, ez természetes. Tyeleginként emlékezhet rá tízezer ember, a Keménykalap és krumpliorr plakátragasztójaként tízmillió. Igen, ez a színész sorsa.

Szilágyi István nagyszerű színész volt. Játszott a Vígszínházban, még Várkonyi Zoltán alatt, elment a MAFILM színtársulatába, ami – bármennyire is furcsán hangzik – a hetvenes évek végén egyfajta lázadás volt. Garas Dezső, Madaras József és Kálmán György is úgy döntött akkor, hogy nem akar színházhoz szerződni, mások mellett nekik hoztak létre egy színház nélküli társulatot. De persze Szilágyi István valóban jó filmszínész volt. Tudta ezt róla Sára Sándor, Makk Károly, Gaál István, Szabó István, Kósa Ferenc, Jancsó Miklós, Gábor Pál vagy éppen Maár Gyula is. Nagyon sok filmben szerepelt, a legjobb rendezők filmjeiben is.

Budapest, 2017. szeptember 7. Szilágyi István színművész a százéves Filmgyár jubileumi ünnepségén a Mafilm Róna utcai telepén 2017. szeptember 7-énForrás: MTI/Soós Lajos

A rendszerváltás után sokáig Győrött játszott. Volt Firsz is. Az idős cseléd a Cseresznyéskertben, aki nem érti az új, kegyetlen, kíméletlen világot. A világirodalom egyik leghíresebbnek tartott szerepe. Kivágják a teljes erdőt, a cseresznyéskertet, őt pedig egyszerűen ott felejtik a házban, egyedül. Még életben van, még él, de tudja: ott fog meghalni, hamarosan, egyedül.

Szilágyi István 83 éves volt.