Meghalt Kő Pál szobrászművész

Vágólapra másolva!

Életének 80. évében meghalt Kő Pál Kossuth-díjas szobrász, a nemzet művésze – tudatta fia, Kő Boldizsár hétfőn Facebook-oldalán.

MTI

Vágólapra másolva!

gyász Kő Pál

A Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima-díjjal is kitüntetett Kő Pál néhány nappal 79. születésnapja után, hétfőre virradóra halt meg családja körében.

Kő Pál egyszerre volt a szobrászművészetben újító és több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója

– írta a művészről az MTI-hez eljuttatott közleményében a Magyar Művészeti Akadémia.
Kő Pál 1941. június 2-án született a Heves megyei Perespusztán. Édesanyja után Pataki Lajosnak anyakönyvezték, de az iskolába már édesapja vezetéknevével, Maczky Levente Lajosként iratkozott be. A Kő Pál nevet 1961-ben vette fel. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1968-ban végezte el Somogyi József tanítványaként. 1955-ben, mindössze 14 évesen már stációképet készített a jászszentandrási katolikus templom számára, egyébként 1963 óta kiállító művész volt. 1978-tól volt a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990 óta tanszékvezetője, 1990-től már docense, 1991-től egyetemi tanára, 1992-től 1995-ig már rektorhelyettese.

Kő Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész áll alkotása, az 1973-ban készült Ünnep című szobra előtt a hevesi szociális otthon udvarán 2012-ben Forrás: MTI/Komka Péter

1986-tól volt a hevesi művésztelep vezetője. 1990. és 1995. között a Kossuth-díj valamint a Széchenyi-díj Bizottságának tagja volt. Elnöke volt a Samu Géza Alapítvány kuratóriumának is. 1993-tól 1996-ig volt a Magyarok Világszövetsége Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságának elnöke. Elnökségi tagja volt a Berzsenyi Dániel Társaságnak is. 1995 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2001-ben Párizsban életmű-kiállítása nyílt.

Míves kisplasztikákkal indult szobrászatának az a gazdag vonulata, amelynek legfőbb jellemzője egyfajta ízes, érzékeny, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus. Figurái a falusi gyerekkorból hozott különös meséit idézik. Már korai szobrain jókedvű, pop-artos ötletek csillantak meg: Krisztus-arcú, hársfa Utcaseprőjére piros csíkos mellényt festett, diófa Kossuthját sujtásos filcmentébe öltöztette, tollas posztókalappal szépen faragott fején, így lett belőle kicsit groteszk, népmesebeli „Kossuth apánk”.

Sajátos, kézműves szürrealizmusát 1976-ban átemelte első nagyobb köztéri munkájába:

a mohácsi Történelmi Emlékhely hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe, amelyek a mai napig egyedülállónak számítanak a magyar emlékműszobrászatban. A faragott, festett, berakásos, szürrealisztikus munkák folytatása 1977-ben az Ady-pályázat Magyar Messiása: a sárgaréz rácsba beletört gyöngyös tollú csodamadár, a budapesti Fórum Hotelben Krúdy sosemvolt álom-Budapestjének hatalmas, színes fa domborműve és a bécsi Bankház kétméteres kakastáltoson lovagló tündérfiúja. Az életmű párhuzamos vonulata a királyok, szentek, hősök köztéri kő és bronz szoborsora.

Kő Pál 1986-os alkotása III. Béla királyról a bajai Szent Imre téren. Háttérben, a III. Béla Gimnázium, az egykori ciszterci gimnázium épülete Forrás: MTI/Váli Miklós

Kő Pál egyszerre volt a szobrászművészetben újító és több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója - méltatta a művészt az MTI-hez eljuttatott közleményében a Magyar Művészeti Akadémia. Kő Pált az MMA saját halottjának tekinti.

Díjai, elismerései

KISZ-nagydíj (1969, 1971), Munkácsy Mihály-díj (1975), az országos kisplasztikai biennálé I. díja (1976), a Művészeti Alap díja (1984), a salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás nagydíja (1989), Magyar Művészetért díj (1990), Nagypalád díszpolgára (1994), Heves díszpolgára (2000), Kossuth-díj (2001), Kölcsey-emlékplakett (2002), Prima Primissima díj/ Magyar képzőművészet kategóriában (2006), Terézváros díszpolgára (2011), A Nemzet Művésze (2014), Heves Megye Nagykövete (2015), Magyar Örökség díj (2016)

Kő Pál Szent István király elnevezésű szobra a Gellért-hegy oldalában, a sziklakápolna előtt Forrás: MTI/Juhász Gábor

Kő Pálnak számtalan köztéri alkotása ismert: Lakodalom (Budapest, 1966), Mikszáth Kálmán (Balatonföldvár, 1970, Szécsény, 1972), Az öreg halász (1970), Kislány arany fülbevalóval (1971), Utcaseprő (1971), Ünnep (Óföldeák, 1972, Heves, 1974), József Attila (Salgótarján, 1972), Chagall és én (1972), I. István (1973), Posztókabátos Kossuth (1973), Boronás (Levelek, 1974), Anyám könyvei (1975), 29 sírjel (Mohács, 1976), Magyar Messiás (1976), Mohácsi emlékpark emlékművei (1976), Páva (1977), Móricz Zsigmond (Nyíregyháza, 1977), 3 kődombormű (Vatikán, 1980), Hunyadi János (Jánoshalma, 1980), Zöldszemű lány (Budapest, 1981), Károly Róbert (Gyöngyös, Texas, 1983), Kőrösi Csoma Sándor (Dardzsiling, 1983), Kakasos fiú (Bécs, 1984), Szárnyas lovak (Budapest, 1985), III. Béla (Baja, 1986), Sinka István (Vésztő, 1987), István király és Géza fejedelem (Veszprém, 1988), Alapító (Zánka, 1988), Szondi (Drégelypalánk, 1989), Korpusz (Ajnácskő, 1990), Kölcsey Ferenc (Budapest, Sződemeter, 1990), Podmaniczky Frigyes-emlék (Budapest, 1991), Táncosnő (Budapest, 1992), Kossuth Lajos (Szolnok, Nagypalád, 1993), Menyasszony (Parádfürdő, 1994), Ráday-síremlék (Farkasrét, 1995), emlékmű (Szajol, 1996), Professzorok Tornya (Budapest, 1997), Léda, Diana (1998), Bach (Sárospatak, 1999), Grősz József (Kalocsa, 2000), Szent István-szobor (Gellért-hegy, 2001), Magyar tudomány hajója (Budapest, 2003), Szent András vértanú (Jászszentandrás, 2006), Egressy Béni (Mezőcsát, 2008), Antall emlékmű (Balatonfüred, 2008), Ratkó József szobra (Nagykálló, 2014).

Kő Pált az Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.