Demeter Szilárd: Ami jó, azt terjesszük ki az egész magyar nyelvterületre

DEMETER Szilárd
Demeter Szilárd, író, filozófus, politikai elemző, publicista, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.
Vágólapra másolva!
Egyre többen foglalkoznak a magyar sajtóban a Magyar Könnyűzenei Stratégiával, amelyről lehet tudni, hogy 5 évre tervez 25 milliárdos forrásigényt. A stratégiai dokumentum készítője Demeter Szilárd, aki amellett, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, június óta a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztosi feladatokat is ellátja.
Vágólapra másolva!

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, Demeter Szilárdot júniusban nevezték ki a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztosnak. Kinevezése óta Demeter Szilárd már benyújtotta az általa tervezett Magyar Könnyűzenei Stratégiát a Nemzeti Kulturális Tanácsnak (NKT), amiről annyit már egy ideje lehet tudni, hogy 25 milliárdos forrásigénnyel tervezett a program első 5 évére. A miniszteri biztos legutóbb a Dalszerző.hu-nak részletezte a stratégia helyzetét és várható útját. A 2020 februárjában megalakult Nemzeti Kulturális Tanácsban szereplő 17 kultúrstratégiai intézmény mindegyikének az volt a feladata, hogy készítsen szakágazati stratégiát. Az intézményvezetők véleményezik egymás stratégiáit, és eldöntik, hogy melyiket támogatják, melyiknél kérik azt, hogy még dolgozzanak rajta. Az elfogadott dokumentumokat az NKT elnöke (egyben a Magyar Művészeti Akadémia elnöke), Vashegyi György benyújtja a miniszterelnöknek, aki aztán a kormány elé viszi ezeket. Végül itt dől majd el „hosszas viták után és a költségvetés, a gazdaság helyzete alapján”, hogy a kormány milyen programokra, milyen ütemezésben mennyi pénzt szán – mondta Demeter Szilárd. A miniszteri biztos elmondta, hogy az NKT tagjai között pozitív fogadtatása volt a könnyűzenei stratégiának, „jó reményeim vannak, hogy bekerül a kormány elé” – mondta Demeter Szilárd a lapnak.

Demeter Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A stratégia alkotói és háttérintézménye

A stratégiában rengeteg olyan elem, terv szerepel, amelyekről a szakmai nyilvánosságban már régóta szó van, vagy amiket szakmai szervezetek javasoltak. „Ez nem az én egyszemélyes bulim, nem nálam van a bölcsek köve, hanem egy szűk szakértői stábbal dolgoztam. Ugyanazokkal az emberekkel, akik a szakmai szervezeteknek is megírták a stratégiákat. Magyarán

és az elkötelezettségükben” – mondta Demeter Szilárd. A stáb összetétele – hiszen egy nem nyilvános döntés-előkészítő anyagról van szó – egyelőre szintén nem nyilvános. A szakmai szervezetekkel való együttműködés nemcsak az elkészítésben, hanem a megvalósításban is kulcskérdés lesz, ha elfogadják a stratégiát. A központi intézmény, ahonnan az egészet menedzselni fogják, a Petőfi Irodalmi Ügynökségen belül működő Magyar Könnyűzenei Központ lesz, amibe beolvad a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda (KÖSZI) is.

A tehetségkutatóktól és az oktatástól a zenészi életpályán át az exportig sok mindent átfogó, hét pillérre épülő stratégiát megvalósítani „elképesztően nagy munka”,

és nem arról van szó, hogy ezt egészében a Könnyűzenei Központ csinálná. A hét pillér különféle intézményekbe kerülne, amelyek az egyes részterületekért felelnének, ezekre lenne rálátásuk. „Szeretnénk minél több partnerintézményt, érdekvédelmi, szakmai szervezeteket bevonni a megvalósításba” – mondta a miniszteri biztos. A Központ végezné a „folyamatok menedzselését”, továbbá felügyelné, hogy a pénzt hatékonyan költsék el, az „jó helyre kerüljön, és ne a haverok zsebét tömködjék. Egy kőkemény közgazdász és jogász csapat fog azon dolgozni, hogy ennek a jogi és gazdasági-pénzügyi kereteit kidolgozzák.” Ez lesz az idei feladat, ha a kormány elfogadja a stratégiát.

– mondta Demeter Szilárd.

Folyamatok támogatása

„Próbáltuk úgy összerakni ezt a stratégiát, hogy logikus rendszer legyen. Ha van érdeme, akkor az az, hogy a már meglévő résztudásokat fésültük össze egyetlen nagy integratív rendszerbe” – mondta Demeter Szilárd. Ez azt is jelenti, hogy számos esetben már elindult folyamatok mennének tovább – mint például mindazok, amelyek a Cseh Tamás Program, majd a Hangfoglaló Program keretében működtek –, csak jobban megtámogatva „többletforrásokkal, nagyobb infrastrukturális, logisztikai háttérrel, szolgáltatási támogatásokkal. [...] Lelkes emberek évtizedek óta dolgoznak babszemekért ezeken a különböző részügyeken” – mondta Demeter Szilárd. Példaként említette az Öröm a zene tehetségkutatót: ezt a Hangszeresek Országos Szövetsége (HANOSZ) „úgy csinálja, hogy azt lehetetlen lenne lelkesedés nélkül. Ha ebben tudunk nekik segítséget adni, akkor még nagyobb kedvvel, még jobban fogják csinálni” – mondta. Több más, már létező programra igaz, hogy „forráshiányosak voltak, így nem tudtak nagyobb szinten, például Kárpát-medencei méretekben gondolkodni.

mert ebből mindenki csak nyerni tud.” A nagy források mozgósítása a kulcsa minden nagyobb változtatásnak – Demeter Szilárd a PIM főigazgatójaként is ezt tapasztalta: „ha egy gépezetet indít be az ember, szélesebb fronton támad nagyobb erőforrásokkal, akkor nagyobb hatást ér el, mintha gerillaharcosként babos kendőt köt a fejére és lövöldözik a bokorból. Kell egy tehetetlenségi erő, ami nyomja előre a szcénát, és ezt általában országos hatáskörű intézmények tudják biztosítani.

Tartalomgyártás

A stratégia fő hangsúlya az infrastruktúra kialakításán van: próbatermek fejlesztésétől a Magyar Könnyűzenei Intézet megalapításán át új rádió és portálok létrehozásáig. A stratégiában a már működő zenekarok támogatása is szerepel, például új művek létrehozására. Az erről szóló pályázatokat jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) írja ki. Demeter Szilárd szerint „értelmetlen két párhuzamos rendszert fenntartani”, ezért amennyiben a kormány elfogadja a stratégiát, tervei szerint az NKA-támogatásokat is integrálni tudnák a programba. Ennek része lehetne az is, hogy az Artisjus által az NKA-nak átutalt összeg, az üres hordozó díjak 25%-a is a könnyűzenei stratégia része lehetne. A művek létrehozása fontos része a stratégiának. Demeter Szilárd azt mondta, „akkor nyerjük meg azt a csatát, amit a magyar könnyűzenéért vívunk, ha kritikus mennyiség fölött tudunk tartalmakkal spammelni. Rengeteg olyan típusú tartalmat kell gyártani, amik a mostani közösségi médiás platformon tudnak terjedni, és

és az emberek elkezdik hallgatni. Ezt pedig nem lehet másképp megcsinálni, mint hogy iszonyatos tőkét tolunk bele a tartalomgyártásba, a stúdiófelvételektől a kliprendezésen át a televíziós vagy netes tartalmakig. Magyarán meg kell tolni az egész szcénát, és egy bizonyos szint fölött mindenkinek lehetőséget biztosítani arra, hogy elkészítse a hangfelvételét, a klipjét. Az összes regiszteren kell játszani, hogy azt a hatást érjük el, amit kívánatosnak tartunk.”

Rádió a magyar zenének

A könnyűzene állami támogatásának ellenzői gyakran hivatkoznak arra, hogy a piacnak kell döntenie. A kérdés a stratégia preambulumában megjelenik, mégpedig a következő formában: a magyar könnyűzene a „mindenkori kulturális kormányzat” számára „leginkább a szórakoztatóipar összefüggésrendszerében értelmeződik, tömegkulturális produktumként, és nem önálló művészeti ágként”. A stratégia szövege pedig ez ellen, a könnyűzene önértéke mellett azzal érvel, hogy „a magyar fiatalok jelentős része a mozgókép mellett leginkább a könnyűzenének köszönhetően jut egyáltalán kultúrához. Ezért a nemzeti kultúra szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű könnyűzenét hallgathatnak a fiatalok, mennyire értik azt, amit hallanak.” Demeter Szilárd az állami kultúrpolitika és a piaci működés közötti viszonyról azt mondta, „jelen pillanatban

Egyetlen olyan országos adó van, a Petőfi rádió, ami meg tudja határozni a zenei közízlést, fel tud futtatni vagy éppen második-harmadik vonalba tud szorítani előadókat. Az, hogy egyetlen csatorna van, eleve egészségtelen.” Demeter Szilárd azt is elmondta, hogy „infrastruktúrát kell teremteni és

Ez jót tesz a piacnak is, mert kialakulhat egy egészséges versenyszellem. Én hiszek a versenyben és a teljesítményben”, ezért az a cél, „az állam azt segítse elő, hogy legyen versenyhelyzet és teljesítménykényszer. Dolgozzanak a zenekarok azért, hogy elérjék a sikert, és ne a menedzser kapcsolati tőkéjén vagy a marketingen múljon az, hogy mely zenekarok lesznek headlinerek a nyári fesztiválokon.” Demeter Szilárd szerint

a cél, hogy sokféle platformon megnyilvánulhassanak a zenészek,

és ez szerepel is a stratégia kommunikációs pillérében. Többek között itt olvasható egy „saját rádiófrekvencia fejlesztésének” elképzelése. Demeter Szilárd elmondta, ez az adó elsősorban „magyar zenészek által készített zenét játszana” (azért ez a megfogalmazás, hogy beleférjenek azok is, akik angol nyelvű szövegeket írnak). „Ebben van egy kis, ha úgy tetszik, patrióta gazdaságpolitikai megfontolás” – mondta. Egy másik fontos szempont, hogy egyetlen rádióadó nem képes minden szubzsánert megmutatni, pedig ez fontos kulturális küldetés. „Az én dobosom progresszív jazzdobos, matekjazzt játszik, amit én tisztelek, és tudom, hogy mekkora tudás kell hozzá, de nem szívesen hallgatnám. De el tudom képzelni, hogy van Magyarországon pár százezer ember, aki szerint ez a zene” – mondta. A létrehozandó adó Petőfi rádióhoz való viszonyáról Demeter Szilárd azt mondta, „már akkor tárgyaltam erről a közmédia vezérkarával, amikor még csak gondolkodtunk az egészről, hogy üljünk le, beszéljük meg, hogyan tudnánk együttműködni. Nem hiszem, hogy nagy lenne az ellenállás a részükről.” A stratégiában szerepel a magyar zenei kvóta emelése, de a miniszteri biztos szerint nem azt az utat kell járni, hogy „jogszabály-módosítással felemelnék a kvótát az egekbe”, mert akkor „az egész piac visítana, hogy a hallgatók elkapcsolnak”. Szerinte a piaccal egyeztetve kell kialakítani azt, hogy hol az a határ, amit még a rádiótulajdonosok is elfogadnak. „Közhely, de az emberek szeretik azt hallgatni, ami róluk szól. A globális marketinggépezet által megtolt tartalmakkal szemben

Amit a szomszéd fiú játszik, az mégiscsak közelebb áll hozzánk, mint mondjuk egy K-Pop előadó. Csak ezzel mindig óvatosan bánnak a szerkesztők, mert ők fél szemmel a reklámpiacra sandítanak” – mondta.

Könnyűzenei oktatás

A könnyűzene oktatásáról Demeter Szilárd azt mondta, „nem akartam rögtön berúgni az ajtót, hogy a közoktatásba vigyük be a könnyűzenét”, hiszen ez ellen az oktatásirányításban és a közoktatás egészén belül is van ellenállás. Viszont szerepel a stratégiában, hogy meg kell teremteni az infrastruktúráját annak, hogy

a könnyűzene tanulását „szabadidős tevékenységként” mindenki számára elérhetővé kell tenni.

Demeter Szilárd szerint ez sem egyszerű feladat, mert hiányoznak az oktatók. Ahogy mondta, vannak, mert „rengeteg a tehetséges zenész, aki képes tanítani és tart is magánórákat”, de nincs papírjuk arról, hogy tarthatnak órákat, ezért főállású tanárként nem lehet őket alkalmazni. Ahhoz, hogy ilyen papírt szerezhessenek, felsőfokú könnyűzenei oktatás kell, aminek a megteremtéséhez viszont az szükséges, hogy elegendő olyan tanár legyen, akinek megfelelő akadémiai (pl. docensi vagy magasabb) fokozata van. Demeter Szilárd elmondta, hogy van „egy rakás megoldandó kérdés, de megvan erre szándék, az akarat. Ráadásul voltak már erre elképzelések is, ezek erősítésével szeretnénk elérni, hogy minél több felsőfokú intézményben lehessen könnyűzene-oktatói diplomát szerezni. Ez alsó hangon öt év, de ha most nem állunk neki, akkor öt év múlva is ugyanezt fogjuk mondani, hogy kell hozzá még öt év.”