Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Augusztusban is folytatódik a Budapesti Operettszínház szabadtéri sikersorozata a belvárosi Vármegyeházán. A hangulatos klasszicista helyszín találkozik a 21. század eszköztárával, és ennek eredménye egy különleges mesekastély élménye: többek között
olyan sikerdarabok elevenednek meg fényfestéssel,
mint az Elisabeth, a Mozart!, a West Side Story, a My Fair Lady, a Mágnás Miska, a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő. A helyszín adottságai miatt nagyon közelről tapasztalhatják a nézők a színpadi élményt. A sokféle szereposztásnak köszönhetően pedig a színpadon is számos meglepetés várható. Dolhai Attila és Széles Flóra az augusztus 14., 15., 16-i hétvége szereposztásában láthatóak, sőt, 2020. augusztus 15-én együtt lépnek színpadra. Az Operettszínház honlapján közölt interjút a két művésszel.
Már júliusban is voltak Open Air koncertek a Pesti Vármegyeházán, melyeken szerepeltél is. Milyen élmény volt?
Dolhai Attila: Rég várt pillanatokat élhettünk meg. Újra együtt a közönséggel, már nemcsak a telefon kamerájának énekeltünk, hanem embereknek, akik lelkes kíváncsisággal hallgattak minket. Köszönet érte!
Volt már korábban közös fellépésetek?
D. A.: Ilyen jellegű még nem, csak a színház falain belül, előadásokon volt szerencsénk együtt szerepelni.
Széles Flóra: Attilával eddig a Carousel előadásain dolgoztunk együtt. Ez lesz az első alkalom, hogy más környezetben is találkozunk a színpadon.
Miben rendhagyó egy ilyen helyszín, egy ilyen produkció? Milyen esetleges nehézségekkel vagy könnyebbségekkel szembesülhetnek itt a művészek?
D. A.: A Vármegyeháza udvara nemcsak akusztikájával segíti az előadást, de lehetőséget nyújt a zene által a szabad ég alatt kapcsolatot teremteni a közönséggel. Magában rejti a közös nosztalgia lehetőségét, együtt emlékezhetünk nagy sikerű előadásokra, felidézhetünk egy-egy jól ismert művet.
Sz. F.: Színészként teljesen más egy ilyen találkozás a közönséggel. Most nem egy szereplő bőrébe bújva mesélünk, hanem önmagunkként mutatkozunk be. A játékok, a dalok tartalma ilyenkor a saját személyiségünkön folyik keresztül elsősorban, és nem egy megírt fejlődéstörténetet kell végigvinnünk. Én mindig jobban izgulok ilyenkor, hiszen nincs mögöttem a rendezés és a próbák biztonsága. Ugyanakkor, ha sikerül teljesen ellazulnom és felszabadulnom, sokkal inkább érzem, hogy amit a színpadról adok, az a közönség soraiban viszonzásra talál. Egy erősebb és személyesebb kapcsolat a jutalmunk ilyenkor.
Miben nyújthat mást a közönségnek?
D. A.: Az estekre jellemző a zenei sokszínűség, az élő zenei kíséret néhány hangszer által szólal meg, ami még könnyedebbé teszi az előadást. Nem lehengerelni akarjuk a nézőket, hanem elvarázsolni.
Sz. F.: Úgy gondolom, hogy leomlanak a láthatatlan falak a színész és a nézők között. Jobban megismerhetnek minket, és az élmény, amit átélünk, közössé és csak a miénkké válik.
Dancs Annamari kiszámolta, hogy 164 napja nem állt színpadon. Nektek milyen érzés hasonlóan hosszú idő után újra a világot jelentő deszkákra lépni? Ugyanolyan rutinosak vagytok, vagy elszoktatok kicsit a szerepléstől?
D. A.: Én a napokat nem számolom, de ezek a koncertek reményt adnak arra, hogy folytathatjuk a munkát, és ez nagyszerű érzés. Az eltelt idő miatt természetes, hogy a rutin kissé eltűnt az életünkből, de azt hiszem, ez jót is tehet. Talán egy kicsit érettebbek lettünk, és bátrabban merünk éretlenebbnek lenni, ha kell.
Sz. F.: A teljes bezártság megszüntetése óta állhattam már színpadon Veszprémben és Egerben is. Sokkal jobban izgultam, mint eddig bármikor. Egyszerűen elszoktam attól, hogy ennyire szem előtt legyek. Viszont abban a pillanatban, ahogy elkezdtük az előadásokat, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Biztos vagyok benne, hogy nagyon izgatott leszek az Open Air koncertek előtt is, de tudom, hogy ez el fog tűnni, hiszen hatalmas szeretet és várakozás előzi meg. Nemcsak a nézők részéről, de részünkről is.
