Épphogy csak megtűrte őket a hatalom, mégis sikerült megszervezniük a magyar rocktörténet egyik legkomolyabb rockkoncertjét. Három, abban az időben rendkívül kedvelt zenekar állt a teherautók pótkocsijaiból összetákolt színpadra, a majd 30 ezres tömeg elé. 40 évvel ezelőtt, a híradások szerint rendbontás nélkül zajlott le a Beatrice, a Hobo Blues Band, a P. Mobil és az előzenekarnak meghívott Bizottság, azaz a Fekete Bárányok koncertje.

40 évvel ezelőtt, 1980. augusztus 23-án tartották a magyar rocktörténet egyik legkomolyabb koncertjét a Hajógyári-szigeten. Amit lehet akár fesztiválnak is hívni, mert noha egynapos volt, mégis három jelentős zenekar lépett fel akkor. Mindhármat jelentős rajongótábor kísérte fellépésről fellépésre, mindhárom a keményebb hangzást választotta, és mindhárom szemben állt a rendszerrel. A Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band is amolyan törvényen kívüli zenekarok voltak, igazi feketebárányok.  Ahogy Hobo önéletrajzi könyvéből (Hobo Sapiens) is kiderül,

a nyolcvanas évek elején a HBB 9, a Beatrice 10 megyéből volt kitiltva.

Nem véletlen, hogy a Fekete Bárányok nevet választották a rendezvénynek is.

Közönség a Fekete Bárányok-koncerten. A belépő ára egységesen 30 forint volt. (1980-ban a kilós kenyér ára 3,60 volt)Forrás: Fortepan / Urbán Tamás

A hármashoz csatlakozott aznap egy negyedik zenekar is a sziget csúszdás dombjánál. Ugyanis a fellépési sorrend egyeztetése közben Nagy Feró kitalálta, hogy legyen egy előzenekar is, és akkor senkinek nem kell vállalnia az úgynevezett "backing group" szerepét. Konkrét ajánlata is volt: a Szentendrén alakult Bizottság. Az akkor még főleg csak helyben aktív avantgarde zenekarra egész sokan jártak már a fővárosból is. Nagy Feró az Origónak azt mondta, amúgy is szerettem volna, ha a Bizottság kap egy kis nyilvánosságot, és sokkal nagyobb közönség előtt lép felÍgy játszott végül négy zenekar délután 4 órától egészen este 10-ig augusztus végén.

Az nem volt kérdés, hogy a rajongók elfogadják a másik bandák programjaitForrás: Fortepan / Urbán Tamás

A Fekete Bárányok-koncert ötletgazdája az egykori Ifjúsági Magazin akkori főszerkesztő-helyettese, Czippán György volt, aki többször is leült egyeztetni a zenekarokkal. Arra a kérdésre, hogy miért pont ez a három együttes kellett akkor, Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője az Origónak egyszerűen annyit mondott: „ez adta magát. Akkor ez a három zenekar volt az érdeklődés középpontjában. Ha megnézted a korabeli szimatszatyrokat, dzsekiket, akkor ennek a három együttesnek a nevét láttad rajtuk legtöbbször. Ez egyszerűen benne volt a levegőben.” Arra pedig, hogy a Beatrice lett volna-e akkor a legfeketébb, Nagy Feró – utalva arra is, hogy ők jutottak legkésőbb nagylemezhez a három zenekar közül – csupán annyit mondott, „Ez később be is bizonyosodott. De a helyszínen is mi voltunk a legfeketébb bárány. És szerintem abban a pillanatban ott a Beatrice volt a legjobb. Abban volt az érdekesség. Na jó, nem biztos, hogy a legjobb volt, de hogy a legérdekesebb, az egészen biztos.”

A három együttes megítéléséről Schuster Lóránt azt mondta: „a három zenekar egy szemétkosárban landolt annak idején, az előző rendszer szemétkosarában. De nem egyformán voltunk azok, különböző fajtájú szemetek voltunk. Ez a különbözőség pedig az elmúlt évtizedek alatt még hangsúlyosabbá vált.”

Körülbelül 30 ezren mentek ki 40 évvel ezelőtt a különleges koncertreForrás: Fortepan / Urbán Tamás

Sóvárgás

Az viszont biztosan közös volt a zenekarokban, hogy nem a Hanglemezgyártó Vállalat tartotta el őket, hanem a rajongótáboraik. Ha engedték nekik, egész évben járták az országot. Az Országos Rendező Iroda (ORI) által meghatározott koncertgázsi nem volt valami magas, de mivel szinte naponta voltak előadásaik, meg tudtak élni. Ettől függetlenül óriási segítség lett volna egy nagylemez. Nem csupán a rajongótábor építésében, hanem azért is, hogy a zenekar valóban zenekarnak érezhesse magát. Az élő zene varázsa nem elhanyagolható, de fontos lett volna, hogy a rajongók kezükbe vehessék a lemezt. Ezt pedig akkoriban nem volt könnyű megoldani a monopol helyzetben lévő Hanglemezgyártó Vállalatnál. Ahol Erdős Péter - aki szerette magát popcézárnak neveztetni - 

akaratán, szimpátiáján vagy éppen ideológiai alapon meghozott döntésein múlt a vállalat üzletpolitikája.

És így a zenekarok sorsa is. Rengeteg zenekar el sem jutott odáig, hogy egyáltalán felmerüljön a lemezkészítés gondolata. pedig köztük volt több olyan is, amelyikről lehetett tudni, hogy  elkapkodnák a lemezeiket.  

Középen Nagy Feró (a felirat a pólóján: Nem nemzet csótánya), jobbra pedig Miklóska Lajos a Beatrice koncertjénForrás: Fortepan / Urbán Tamás

A nyolcvanas évek elején újították fel a lemezgyárat, addig kapacitáshiánnyal magyarázták, hogy miért nem kaphat akárki lemezszerződést. De Erdős nyíltan hirdette, hogy ideológiai alapon is betilt lemezeket. Abban az időben a rendszer, vagy akár a rendszert képviselő rendőrség szemében az is veszélynek számított, hogy a Beatrice Térden állva című számát a közönség valóban térdre ereszkedve hallgatta végig. 

Földes László Hobo néz hátra a dobok felé a Hobo Blues Band koncertjén a Hajógyári-szigetenForrás: Fortepan / Urbán Tamás

A Fekete Bárányok-koncerten játszó zenekarok közül az országban mindenhol ezreket vonzó Hobo Blues Band 1980-ban jelentethette meg első lemezét, a Középeurópai Hobo Blues-t. A P. Mobil - bár már a hatvanas évek legvégén megalakult - három kislemez után csak 1981-ben adhatta ki Mobilizmo című első stúdiólemezét. A Beatricének pedig, mint a "legfeketébb báránynak" egészen 1988-ig kellett várnia a lemezre, ami gyakorlatilag egy best of lemez lett, több év szünet után (közben a zenekar feloszlott Nagy Feró pedig többek között megalapította a Bikinit). Pedig a Beatricének is volt már 1980-ban érvényes szerződése a Lemezgyárral, de Erdős néhány nappal az aláírás után visszavonta azt.

Rendőri provokációk

Azzal is kellett számolniuk a zenekaroknak, hogy egy-egy lekötött koncertjük elmarad. Hiába volt szerződésük egy-egy előadásra, az korántsem volt biztosíték arra, hogy valóban lesz is koncert. A tanácsok, a helyi szervezetek sokszor akadályozták meg a koncertet (ahogy említettük a cikk elején a HBB 9, a Beatrice tíz megyéből volt kitiltva).

A csöveseknek keresztelt közönség, amely a három zenekar rajongóinak nagy részét adta, sokszor keveredett bajba. A legtöbbször a botrányt civil ruhás rendőrök provokálták, majd az egyenruhások elkezdték ütlegelni a fiatalokat.

A Beatrice egyik egri koncertjén előfordult olyan is, hogy valaki titokban könnygázt vetett be, erre Nagy Feróék rögtön belekezdtek a Térden állva című dalukba, és mivel a közönség jól tudta, mi a szokás, nem volt nehéz észrevenni az egyetlen téblábolót, akinek fogalma nem volt arról, hogy ezt a számot a közönség térdre ereszkedve szokta hallgatni. Így hamar meglett a tettes, akit saját társai kísértek ki - mert civilruhás rendőr volt. A legvéresebb az 1984-es pusztavacsi békefesztivál volt, ahol kardlapozással és vízágyúkkal oszlatták a rendőrök a tömeget.

„Itt, a domb mögött is nagyon sokan feküdtek a fűben, beszélgettek, kártyáztak, ismerkedtek Élvezték, hogy együtt lehetnek. Nekik nem is a koncert volt a fontos, hanem a jelenlét, az együttlét. És a legfontosabb talán éppen ez” – mondta egy akkor 28 éves közgazdász az Ifjúsági Magazin munkatársának a Fekete Bárányok-koncertes tapasztalatairólForrás: Fortepan / Urbán Tamás

Mivel a Beatrice egy idő után a legtöbb vidéki nagyvárosból ki volt tiltva, ez többek között azzal járt, hogy az ország minden pontjáról összegyűltek a rajongók, ha végre fel tudott lépni valahol a zenekar. A MÁV és a települések pedig sokszor nem voltak felkészülve ekkora tömegre.

A rajongók között sok volt a kommunista társadalom perifériájára került fiatal. Az első, Budai Ifjúsági Parkos koncertjükön néhány "szakadt" fiatal jelent meg. Nagy Feró ekkor mondta Miklóska Lajos gitárosnak, hogy „akkor leszünk jó zenekar, ha ezekből már 5-600 lesz a bulikon”. Így is lett: nagyok lettek, és több ezer szakadt srácnak jelentett sajátos megváltást a Beatrice ellenálló zenéje. 

A Fekete Bárányok-koncert egyik beszámolójának részlete az Ifjúsági Magazin 1980/10-es számábólForrás: Origo

A kontroll, a betiltási kísérletek (vagy a konkrét betiltások) éppen ellenkező hatást váltottak ki, mint amit a kulturális vezetés szeretett volna. 

Mi lett volna, ha...?

Örök kérdés marad, hogy mi lett volna, ha hamarabb jön ki a lemez, a hatalom nem akadályozza a zenekart. Persze, ők nem is akartak meghajolni a Hanglemezgyár előtt, Nagy Feró rendszeresen gúnyolta Erdőst vagy az általa kiemelten támogatott Neoton Famíliát (a Santa Maria című neotonos discoslágert például Sánta Mária címen játszották a Beatrice koncerteken). A sértődött Erdős Péter pedig egy televíziós vitaműsorban (ahol arról volt szó, kell-e olyan zenekar, mint a Beatrice) azt mondta, képzeljék el a nézők, amikor egy 

punkzenekar koncertjén élő csirkét darálnak. Nem nevezte ugyan meg a Beatricét, sőt formálisan azt sem mondta, hogy ez megtörtént, csak azt, hogy képzeljék el, de Erdős tudta, hogy a vidéki művelődési házak vezetői érteni fogják az üzenetet. 

A P. Mobil együttes vezetője, Schuster Lóránt ad interjút a Hajógyári-szigetenForrás: Fortepan / Urbán Tamás

Nyilvánvaló, hogy Erdős nem egyedül döntött abban, hogy melyik zenekarnak mikor enged lemezfelvételt és milyen feltételekkel.

1980. augusztus 23.

Az eseményt az Ifjúsági Magazin és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda közösen szervezte, ami mindenképpen könnyebbséget jelentett. Ugyanis a lap támogatása nélkül valószínűleg nem lehetett volna megszervezni a koncertet ezekkel a nevekkel. A Hajógyári-szigetet Czippán György főszerkesztő-helyettes javasolta a zenekaroknak, és egészen biztos, hogy a Fekete Bárányok fesztiválja volt az első komoly méretű zenei rendezvény ott: nagyjából 30 ezren mentek ki a koncertekre.A biztonsági rendszer nyilván még nyilvánvalóan nem volt olyan, mint a mostani Sziget Fesztiválokon,  így sokan akadtak olyanok is, akik beúsztak, vagy éppen csónakkal jutottak be. Arról, hogy a szervezőség mennyi jegyet adott el, Schuster Lóránt azt mondta, hogy „elég érdekes számokat vallottak be. Nagyon emlékeztetett ez a dolog arra, amikor a Metro Klubban játszottunk, és kérdeztem a beengedőket, hogy mennyien vannak. Azt mondták, »Lórikám, már majdnem négyszázan bent vannak«. Megyek a ruhatárba, kérdezem, mennyi kabát van bent. Azt mondják, majdnem nyolcszáz. Szóval vagy mindenki két kabátban jött télen, vagy jól átvágtak minket.”

A Beatrice és a P. Mobil már játszottak nagyobb helyeken, például a Budai Ifjúsági Parkban, de Schuster Lóránték ott voltak az 1973-as miskolci rockfesztiválon is, amit a magyar Woodstocknak neveztek el.  Az akkor két éve működő Hobo Blues Bandnek viszont biztosan ez volt az addigi legnagyobb közönsége. 

A Hajógyári-szigeten, a teherautók platóiból összetákolt színpadon a Bizottság kezdett. Zenéjük a közönség nagyobb részének biztosan új volt, de a beszámolók szerint jól fogadták a szentendrei avantgarde zenét. A három fő fellépő rajongóinak keménymagjai pedig aszerint változtattak pozíciót, hogy ki játszott épp a színpadon. „Az nem volt kérdés, hogy elfogadják a másik bandák programjait. Persze ebből a sorból kilógott a Bizottság, de egyébként szórakoztató volt a műsoruk – mondta Schuster Lóránt.

A felszerelés egy része. Az éneket erősítő rendszert sikerült helyrehozni a Tiszta szívvel végéreForrás: Fortepan / Urbán Tamás
Megrendítő pillanat
Földes László az Origónak azt mondta, hogy „kétségkívül óriási érdeme ennek az eseménynek, hogy az akkori körülmények között egyáltalán sikerült a hivatalos kultúrával szemben csinálni valamit”. Megosztott egy megrendítő pillanatot is, ami a Hobo Blues Band fellépésekor történt: „csődöt mondott a bérelt énekcucc, amikor mi játszottunk. Hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, és mikrofon nélkül elkezdtem énekelni a Tiszta szívvel-t. A közönség pedig átvette, ami egy döbbenetes pillanat volt. A költészet, a szabadságvágy és a zene egyszeri találkozása volt ez. Nem tartott sokáig, mert ugye rövid a vers, de számomra az volt a legcsodálatosabb pillanata a koncertünknek. Azt sem gondoltam volna, hogy ennyien tudják József Attila versét kívülről. 1980-ban ez nem volt magától értetődő, persze ma már pláne nem az.”

A három zenekar néhány nappal később eljátszotta ugyanezt a programot a körmendi várkastélyban, ahol szintén rengetegen voltak. Arra a kérdésre, hogy ennek ellenére miért nem lett több előadás, Schuster Lóránt azt mondta, „egyrészt nehéz volt a három zenekar programját egyeztetni, illetve egy ilyen rendezvénynek még az akkori viszonyok között is komoly munka volt a megszervezése, a helyszín biztosítása, vagy akár a hangtechnika miatt. És egy csomó pénzbe került az egész, és nem feltétlenül a zenekarok miatt. Az volt a legkisebb része a költségeknek, mivel gyakorlatilag gombokért játszottunk. De az orvosi ügyelettől elkezdve a rendezőségen át a reklámokig mindent biztosítani kellett, amit sokan nem vállaltak. A másik az, hogy miután ennek a három bandának rossz hírét keltették, egy csomó önkormányzat úgy döntött, hogy nem kell nekik egy ilyen zűrös rendezvény.”

A koncert után a rendőrök a Hajógyári sziget kijáratánál igazoltatták a rajongókat, azért is bevittek fiatalokat, mert gyűrött volt az igazolványuk. Voltak, akiket hetekkel később hívták be az igazgatói irodába a középiskolában és kirúgással fenyegették őket.

Egyébként szinte minden évben felmerül egy ilyen koncert újbóli megszervezése, de valószínűleg soha nem fog már megvalósulni. És ahogy Schuster Lóránt mondta, ennek elsősorban a zenekarok közé az elmúlt 40 év alatt ékelődött távolság az oka.

Egy évvel később tartottak egy hasonló rendezvényt ugyanott. A cél akkor elsősorban a zenészek szakszervezetének anyagi támogatása volt. Az eseményt Szuperkoncert névre keresztelték, és nyolc együttes lépett fel 1981. augusztus 22-én a Hajógyári-szigeten. Ott viszont a Beatrice már nem léphetett fel. 

Az első egyeztetésekre még Nagy Ferót is meghívták az egyeztetésekre, de végül a Beatrice nélkül ment le a minifesztivál. Okkal. Ugyanis a rendőrség annyit mondott a zenészeknek, hogy mindent lehet, csak a Beatrice ne lépjen fel. A zenészek döntöttek, és a Beatrice nélkül tartották meg a koncerteket, és Nagy Ferónak végül Presser Gábor a koncert napján mondta el, hogy miért hagyták ki őket. Nagy Feró néhány nappal később egy kiállításmegnyitón jelentette be, hogy feloszlatja zenekarát.