A Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadának zárásaként állítják színpadra augusztus 21-én és 22-én a Hófehérke és a hét törpe táncjáték-adaptációját, amiben a Budapesti Operettszínház
művészei táncolják a főszerepeket.

A Szegedi Szabadtéri Játékok és a Budapesti Operettszínház együttműködése igen hosszú múltra tekint vissza, számos nagyszerű darabot állítottunk már színpadra ott, köztük több ősbemutatót is - írja közleményében a Budapesti Operettszínház.

A Hófehérke és a hét törpe, Budapesti OperettszínházForrás: Budapesti Operettszínház

Az idei évben is folytatódik a hagyomány, hiszen a népszerű színházi rendezvénysorozat záróelőadása A Hófehérke és a hét törpe című táncjáték, melynek főbb szerepeiben a Budapesti Operettszínház balettművészeit láthatja a közönség. Az Újszegedi Szabadtéri Színpadon helyet kapó előadás teljesen új, kifejezetten Szegedre összeállított szereposztásban áll fel.

Hófehérkét a frissen a Budapesti Operettszínházhoz szerződött Rotter Bianka alakítja, a Királyfit pedig a 2019 végén a Diótörő című előadás címszerepében bemutatkozó Somai Valér. A Vadász Babácsi Benjámin, a mostoha Kozmér Alexandra, Kuka szerepét Szanyi Tamás ölti magára.

Ez a szereposztás később nem lesz látható

A száz százalékig magyar darab zenéjét Kocsák Tibor szerezte, ami garancia a fogós, fülbemászó dallamokra, a librettót írta és a koreográfiát készítette ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas rendező-koreográfus. A Budapesti Operettszínház Diótörőjét is színpadra álmodó koreográfus elmondta, egy igazi fesztivál-előadás lesz ez A Hófehérke és a hét törpe.

A balettkar a Szegedi Nemzeti Színház művészeiből áll, a törpéket – melyek megformálása elsősorban erős színészi kvalitásokat igényel – olyanok alakítják, akik már korábban is nagy sikerrel játszották a szerepet, rajtuk kívül a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Madách Tánciskola hallgatói is kaptak lehetőséget az előadásban.

Ez a szereposztás később nem lesz látható, így különösen érdemes a fantasztikus hangulatú Újszegedi liget színpadán megnézni az előadást. Érdekesség, hogy A Hófehérke és a hét törpe a legtöbb helyen betanított magyar balett az utóbbi évtizedekben. Nemcsak idehaza, hanem külföldön is óriási sikerrel játsszák jóformán folyamatosan: láthatta már a közönség Észtországban, Finnországban, Hongkongban, sőt még Ausztráliában és a moszkvai Nagyszínházban is.

Az Operaházban 2004 óta folyamatosan repertoáron van a darab.

Andrew Lloyd Webber-színvonalú előadás

A szegedi változat kicsit rövidebb lesz, mint az operai, illetve a színpadképben is eszközölni kellett némi változtatást a szabadtéri viszonyokhoz alkalmazkodva. Mivel ott nincsenek trégerek, felfelé nem lehet változni, így ehhez kellett igazodni. Ennek előnye is van, ilyen módon bármilyen helyszínre el lehet majd vinni az előadást, sok olyan helyen játszható lesz, ahol eddig a fent említett feltételek hiánya miatt nem lehetett.

A produkció csodás díszlete Kentaur keze munkáját dicséri, a jelmezeket pedig Velich Rita tervezte.

Musicalminőségű zenei és látványvilágra számíthatnak a nézők, az ausztrál lapok egyenesen úgy fogalmaztak, „Andrew Lloyd Webber-színvonalú” az előadás.

A Dóm téri, több mint 4000 főt befogadó nézőtérrel és 1000 négyzetméteres színpaddal szemben az 1300 fős nézőtér és az Erkel Színház-méretű színpad pont akkora, hogy nem veszik el rajta a kis, 35 fős szereplőgárda, megmarad az intimitása, jól láthatók lesznek a maszkok, öltözékek, fokozva az élményt.

Ami a történetet illeti, annak ellenére, hogy meseadaptációról beszélhetünk, az előadás alkotói nagy figyelmet fordítottak arra, hogy egy igazi családi darab legyen. Két ívben fut az esemény, a gyerekeknek és a felnőtteknek is szórakoztató módon, vagyis a szülők sem fognak unatkozni a két órás játékidejű előadáson, míg a gyerkőcöket is valóban leköti már 4-5 éves kortól, vagyis kiváló első színházi élménynek. Nem titkolt cél, hogy megszerettessék a jövő nemzedékével a színházat.

Bár hivatalos elnevezése mesebalett, érdemes tudni, hogy ez egy komplett színházi darab, nem „csak” táncelőadás. Sokkal inkább egy táncjáték, melyben a balett is, úgy mint a néptánc és a modern tánc, csak egy nyelvezet, melyet ott használ az alkotó, ahol azzal a stílussal tudja legjobban interpretálni a szituációkat és karakterizálni a szereplők jellemét.

Ez a darab a táncot nem értő vagy nem szerető, de a színházat kedvelő emberek számára is befogadható, szerethető, vagyis mindenkinek ajánlható, akit elvarázsol a mesés színpadkép, a lenyűgöző jelmezek vagy épp a fogós zene.

A fő cél a mesélés és a minőségi szórakoztatás, amire, reméljük, nincs olyan ember, akinek ne lenne igénye a mai világban. Ahogyan a tallinni premier után megjelent cikkben megfogalmazták, ez az előadás „olyan, mint egy boldogságinjekció”.