Az Origo is többször megírta: szeptember 1-jétől Vidnyánszky Attila a kuratórumi elnöke a súlyos szakmai gondokkal küzdő, mindeddig a baloldali kulturális világ kizárólagos monopóliumának tartott Színház- és Filmművészeti Egyetemnek. Emiatt Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök vagyonelkobzással fenyegette meg a Kossuth-díjas művészt, a Nemzeti Színház igazgatóját. Gyurcsány mondhatni megfújta a harsonát, a vadászkürtöt, és ez a baloldali művészvilág számára egyfajta vezényszó lett. Ha maradunk a vadászati hasonlatnál (bár a politikai közhelyszótárban is szerepel ez a kifejezés), a régi rendszer fenntartásáért küzdők számára ez egy kilövési parancs volt. Természetesen korábban is sokat támadták a konzervatív művészt, de Gyurcsány fenyegetőzése új lendületet és számukra egyfajta legitimitást adott. Nézzünk meg két példát: egy idős, kétségtelenül jelentős színházrendezőt és egy (fájdalom) jelentéktelen színésznőt. Ami a közös: mindketten leplezetlenül és nyíltan gyűlölik Vidnyánszkyt, nem akarnak változást, és mindkettő nyílt levelét a baloldali propagandasajtó számára is írta. 

Tehát, először nézzünk egy-két részletet Székely Gábor nyílt leveléből: 

"Miután ön a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen intézett támadásaival az elmúlt ötven év magyar színháztörténetének politikai érdekek szerinti átírásában aktív szerepet vállal, felhívom a figyelmét néhány, ön által talán át nem gondolt tényre.

Ön életkora és külhoni magyarsága miatt még nem vehetett részt a 70-es években kezdődő – a kultúra által képekben és szavakban is megfogalmazott – demokratikusabb magyar társadalmi változások előidézésében."

"Megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket "szakmabeliként" politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak."

"Mindezért az ön által „felügyelt" egyetemen szeptember 1-től szerződésemet felmondom, megkezdett munkámat, ha az osztályfőnökök igénylik, bérezés nélkül folytatom." (A Színművészetin az egy-egy tanulócsoportot vezető művésztanárt nevezik osztályfőnöknek. Az Origo megjegyzése.)

"Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!"

Hogy a Mejerhold-díjas, világsikerű Bűn és bűnhődés-előadásával Arany Maszk-díjat nyert, francia, német, olasz és orosz színpadokon nagy sikert elért Vidnyánszky Attilát nem tekinti Székely Gábor szakmabelinek (idézőjelben írja, hogy szakmabeli), ezzel ne is foglalkozzunk hosszabban. A kollégával szembeni fennhéjázó stílussal sem. Azzal sem, hogy vajon kinek kellene bocsánatot kérnie? Kinek kellene szégyellnie magát? 

Sőt, még azzal sem, hogy Székely Gábor pontosan úgy távozik, ahogy távozott Soros egyeteme, a CEU (maradtak), ahogy megszűnt az Index (maradt, sőt, kettő lesz belőle). Székely Gábor is marad.

De a többi rész igazából a következő fénykép és idézetek után válik igazán érdekessé.

Székely Gábor felszólal a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XI. kongresszusán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Mögötte Leonyid Iljics Brezsnyev (k), a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, mellette Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, és Nyers Rezső, az MSZMP KB tagja ülnek.Forrás: MTI/Vigovszki Ferenc

A szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként szólalt fel 1975 márciusában a Magyar Szocialista Munkáspárt 11. kongresszusán, ahol nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy Szolnok megye kommunistái küldöttként érdemesnek tartották őt delegálni pártunk (MSZMP) legmagasabb fórumára – olvasható a Népszabadság korabeli tudósításában. A beszámoló szerint az ötnapos, ünnepélyes kongresszuson „Tovább a lenini úton!" díszfelirat és Marx, Engels meg Lenin szobrai alatt beszélte meg a szocialista jövőt Kádár János, Biszku Béla, Apró Antal, de ott volt Brezsnyev, valamint Gustáv Husák csehszlovák és Todor Zsivkov bolgár első titkár (másképpen: kommunista diktátorok). Itt szólalt fel a fiatal rendező, Székely Gábor, és világnézetileg elkötelezett (értsd: kommunista ideológiájú) színházat követelt. - írta meg elsőként a Pesti Srácok.

Színházunk és a legtöbb vidéki színház igyekszik olyan új, a mához szóló, a jelenünket tükröző, a jelen kérdéseire választ kereső, világnézetileg elkötelezett színházat létrehozni, amelyben szórakoztatnak, és egyben formálják az új szocialista embert – így idézte Székely Gábort a korabeli Népszabadság.

De nézzünk még idézetet Székelytől:

"Új szervezettségű színházakra van szükség. Új műhelyekre, amelyek segítségével nemcsak a magyar színházművészet léphet jelentősen előre, hanem általuk megvalósulhat pártunk művelődéspolitikája, a tudati és esztétikai nevelés, a munkásművelődés, az ifjúság művelődése éppen úgy, mint a szocialista gondolkodás alakítása, az emberek erkölcsi-ideológiai nevelése, a szocialista, kommunista ember megformálása."

Tegyük félre Székely Gábor rendezői teljesítményét, nem Shakespeare-, Moliere-, Csehov- vagy éppen Füst Milán-előadásaival foglalkozunk most. De vajon véletlen lehetett-e, hogy 1978-ban, 34 éves korában, 3 évvel a szolnoki kommunista szónoklata után kinevezik a Nemzeti Színház vezetőjének? 

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnökefotó: Talán Csaba

Ellenben hasonlítsuk össze az 1975-ös és a 2020-as Székely Gábort. Vidnyánszky Attilát azzal vádolja, hogy az elmúlt ötven év színháztörténetét akarja átírni politikai indíttatásból és hogy Vidnyánszky az "életkora és külhoni magyarsága miatt még nem vehetett részt a 70-es években kezdődő – a kultúra által képekben és szavakban is megfogalmazott – demokratikusabb magyar társadalmi változások előidézésében."

Arról a 70-es évekről beszél, amikor ő maga, Székely Gábor az MSZMP művészetpolitikáját követelte a színházakban, a szocialista gondolkodást, a kommunista ember megformálását? Demokratikus változásokat idézett elő Székely Gábor saját véleménye szerint akkor, amikor szó szerint Kádár János és Leonyid Brezsnyev előtt az MSZMP művelődéspolitikájának megvalósulását ígérte? Nem akárkiknek. Még egyszer: Kádárnak és Brezsnyevnek.

Hogy is van ez?

Székely Gábor élete tele van titkokkal, és most, látva a fényképet, olvasva 1975-ös beszédét, érdemes ezeket a titkokat, furcsaságot felidézni. Feltenni ezeket a kérdéseket.

A Nemzeti Színház vezetése után 1982-ben a Katona József Színház alapító-igazgatója lett, majd a rendszerváltás hajnalán váratlanul lemondott. Miért éppen akkor? Aztán miért éppen 1994-ben, az MSZP-SZDSZ hatalomra kerülése idején vállalt ismét színházvezetést? Majd miért tűrte szótlanul, hogy 1998-ban váratlanul elveszi a színházát a Demszky Gábor vezette főváros? Vajon, hogy csendesen asszisztált ahhoz, hogy elvtársai kiszorítsák, szerepet játszott abban, hogy később viszont rektor lehetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen? 

Az viszont ezek után álkérdés lenne, hogy vajon mi a baja Székely Gábornak Vidnyánszky Attilával. És hogy miért éppen Gyurcsány Ferenc fenyegetőzése után szólalt meg.

Székely Gábor megkérdőjelezi levelében Vidnyánszky művészi értékeit, nemzetközi sikereit. Vidnyánszky Attila ezt fordítva sohasem tette meg. Elismerte mindig Székely Gábor művészetét. 2013-ban, amikor elkezdte vezetni a Nemzeti Színházat, meghívta az akkor már közel 20 éve nem alkotó Székelyt rendezni a színházába. Az emberi és művészi gesztusra elutasítás volt a válasz.

Gyurcsány Ferenc vagyonelkobzással fenyegette meg Vidnyánszky AttilátForrás: Mudra László/Origo

Végül foglalkozzunk azért röviden egy finoman szólva is kevésbé jelentős színházi szereplővel is. Egy fiatal színésznő, nevét a nagyközönség alig ismeri, ellenben a baloldali propagandaújságok egymást túlszárnyalva idézgették.

Ugyanis, ő is meghallotta Gyurcsány Ferenc vezényszavát, a fiatal színésznő is úgy érezte, most van a pillanat, hogy amit a színpadon nem tud megszerezni (jelentékenység), azt majd a politikával megoldja. Hogy írjon (vagy elfogadja, hogy a nevében írnak) valamit a Színház- és Filmművészeti Egyetem legitim vezetője ellen.

A levél számító embertelenséggel minősíti Vidnyánszky Attilát. Ukránozza, és öregezi. A boomerezés. Papának hívja. A generációs provokáció is megjelenik. Tűnjön el egy 55 éves művész, hiszen öreg.  Egyelőre csak a Színművészetiről. Papa. Hát persze.

Két, nyilvánosságnak szánt írás, mindez egyetlen egy nap alatt. Megszólalni, mihelyt Gyurcsány Ferenc megadja a jelet. Igazodni a baloldal kultúrdiktátumához. 

Ahhoz a baloldalhoz, amelynek vezetője - Gyurcsány Ferenc - el akarja kobozni Vidnyánszky Attila vagyonát. Ez valamiért nem zavarja őket. Sőt, erősen úgy tűnik, hogy: sőt.