Több évtized után befejeződött a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és legdíszesebb szárnyas oltára, a kisszebeni Keresztelő Szent János főoltár restaurálása.

Szerdától már látogatható a Magyar Nemzeti Galériában a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és legdíszesebb szárnyas oltára, a kisszebeni Keresztelő Szent János főoltár. Valószínűleg a magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget most: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, majd 1954-ben fogtak hozzá a helyreállításához. A munkálatok az MNG és a Szépművészeti Múzeum 2013-as újraegyesülése után vettek lendületet, mikor Dabronaki Béla restaurátor vette át a felújítás vezetését – mondta a szárnyas oltár szerdai sajtóbemutatóján Baán László, az intézmény főigazgatója.

Kattintson a képre a galéria megnyitásához!Fotó: Koncz Márton - Origo

Poszler Györgyi, az MNG Késő gótikus szárnyas oltárok című kiállításának kurátora elmondta, hogy a 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításban látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben. A főoltár befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai – egyedülálló módon – a Hiszekegy „képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.

A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható. Poszler Györgyi beszámolója szerint a remekművet a barokk korban az akkori ízlés szerint restaurálták és némileg átalakították, az országos nyilvánosság azonban csak a 19. század második felében fedezte fel. A három kisszebeni oltárt 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd rövidesen a Szépművészeti Múzeumba.

Dabronaki Béla restaurátor pedig elmondta, hogy a főoltár rengeteg elpusztult eleme mellett számos darab „elképesztően ép” állapotban maradt fenn. A helyreállításkor ezért úgy döntöttek, hogy a kiegészítések is az eredeti részekhez hasonló aranyozást kapnak, ennek hiánya ugyanis tönkretette volna a műalkotás élvezetét. A hitelesség érdekében a kiegészítéseket közelről látható módon, finoman jelezték. Baán László azt is elmondta, hogy a szárnyas oltár végleges otthonának a jövőben a Szépművészeti Múzeumot szánják, ez az épület ad ugyanis otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény 19. század előtti részének.