A Rákosi-korszak, majd Nyugat-Németország ünnepelt színésznője - és Kádár János bosszúja

Ferrari Violetta, 1960 körül

Ferrari Violetta idén lett volna kilencvenéves. Húszévesen kezdte hivatását a Nemzeti Színházban, olyan művészekkel játszott együtt, mint Timár József, Gobbi Hilda, Kállai Ferenc, illetve első férjével, Básti Lajossal. 1950-től 1956-ig egyebek között eljátszotta Miller Lujzát (Schiller: Ármány és szerelem), Hippolytát, az amazonkirálynőt (Shakespeare: Szentivánéji álom), Ophéliát (Shakespeare: Hamlet), Cherubint (Beaumarchais: Figaro házassága) és Tündét (Vörösmarty: Csongor és Tünde). 1950-től filmezett is. Határozott, de érzelmes lányokat alakított a Dalolva szép az élet (1950), a Civil a pályán (1951) című filmvígjátékokban, szemüveges egyetemi tanárnőt a 2x2 néha 5-ben (1954), Szendrey Júliát a Föltámadott a tengerben (1953). Szinte gyereklányként lett Básti Lajos felesége, akitől néhány év után elvált, s hozzáment egy mérnökemberhez. 1956-ban a Nemzeti Színház Forradalmi Bizottságának kérésére hozták el felfegyverzett második férjével a színház művészeinek káderlapját a minisztériumból. Nem sokkal később elhagyták az országot, s az ország egyik legnépszerűbb színésznője biztos volt benne: disszidálása egyet jelent a színészi pálya végével. Ám alig néhány évvel később már német nyelvterületen is komoly színészi karriert tudhatott maga mögött. Majd a nyolcvanas években pánikbetegsége miatt felhagyott a hivatásával. A rendszerváltást követően csendesen, az ünneplést hárítva költözött vissza Magyarországra. Az életét nyilvános fórumokon is szívesen elmesélte, de akkor sem tetszelgett a nemzet hajdani színpadi hősnőjének szerepében.

Nem csodagyerek, tehetség

Sztanyiszlavszkij tézise a tehetségről:

Az igazi színész nem éli sohasem a kamaszkorát, hanem száraz lábbal átlépi azt, tizenkét éves korában éppen olyan tehetséges, mint ötvenesztendős születésnapján, csak éppen ért, fejlődött, több, színesebb lett közben. A tehetség nem gyarapszik, a tehetség „van", ami akkor lesz több, amikor az ember is több és igazabb lesz.

Sztanyiszlavszkij tézisét idézi Szász Péter - filmrendező, dramaturg, kritikus - a Magyar Rádió Műsorújságában 1950-ben – amikor Ferrari Violetta kézhez kapja diplomáját és elszerződik a Nemzeti Színházhoz. Szász Péter a Sztanyiszlavszkij-citátum után leírja, hogy milyennek látta a Nemzeti Színház ifjú színésznőjét még gyermekszínészként a Pesti Színház Északi fény című rossz és hamis előadásában. Szász állítja:

a produkció minden gyengéjét feledtette, amikor színpadra lépett a párkapcsolati problémákon merengő házaspár kislányát játszó hét-nyolcéves Ferrari Violetta.

Akinek minden hangsúlya, gesztusa, moccanása hiteles volt.

Megrendítő szomorúsággal, megejtő kedvességgel, kiábrándult „úrigyerek"-modorral alakította szerepét.

Szász leszögezi: Ferrari Violetta nem volt csodagyerek. Kifejti, hogy a színészi képességű csodagyerekekkel gyakorta megtörténik: hamissá válnak a rivaldában, amikor a kamaszkorral járó változások – fizikaiak és mentálisak – elkoptatják mindazt, amiből a csoda összeállt. Szász Péter a Magyar Rádió Műsorújságában felidézi Ferrari Violetta néhány későbbi színészi megmutatkozását színpadon, rádióban – amelyekre a tizenöt évesen Színművészeti Főiskolára bekerült lány esetében számtalan példa volt –, és állítja: a húszévesen a Nemzeti Színházhoz szerződtetett Ferrari Violetta a tökéletes honi példa mindarra, amit Sztanyiszlavszkij a tehetségről megfogalmazott. Szász azt írja a húszéves Ferrari Violettáról:

... nincsenek műhelytitkai, színészi mesterfogásai, habár a gyermekszínészi múlt mindig fenyeget valami rutinfelhővel, a készen kapott mozdulatok, a régről ismert hangok sablonjaival. De „száraz lábbal" átlépte a kamaszkort, és már hisszük neki a felnőtt színész szavait.

Ferrari Violetta 1960 körül Forrás: Getty Images/Arthur Grimm/United Archives/kpa

Szász Péter – alighanem az akkori korszak bizonyos elvárásai miatt – mindehhez azt is hozzáteszi:

Ne higgyék, hogy csak dicsérni lehet őt. Szertelen és hirtelen természet, ami aztán olykor a színészi munka rovására is megy. De ha többet tanul, jobban részt vesz a kollektív munka hétköznapjaiban, akkor még fegyelmezettebb lesz, és határozottabban egy lesz a mai életünkkel, amelynek embereit, kedves, vidám, harcos leányalakjait olyan őszintén és szívből jövően ábrázolja.

Vilcsi színpadra lép, partnerei között Básti Lajos

Itt jönnek a digók!

– kiáltozzák a „nyócker" suhancai a kilencszázharmincas évek derekán, amikor Giacomo Ferrari és Kuruc Júlia négy gyermeke a kicsöngetés után hazaindul a Práter utcai iskolából.
Giacomo hadifogolyként került az itáliai Veneto tartományból Hódmezővásárhelyre az első világháború vége felé, ott szeretett bele a város egyik legszebb lányába.

A Kuruc lány szülei ellenezték a kapcsolatot az ellenséggel, Júlia azonban képtelen volt nemet mondani a jóképű taljánnak.

Éltek aztán, amiből éltek, nem sokból, a nyomor elől költöznek a harmincas években a fővárosba. Négy gyermekükkel: a legidősebb Stefano, őt követi Dante László, majd a legfiatalabb fiú Giovanni-János, a legkisebb pedig a kislány, Violetta.
Budapesten, a Kálvária utca 3-ban találnak otthonra egy negyven négyzetméteres sváb parasztházban. A nyomor közeli lét változatlan: Giacomónak alkalmi munkái vannak csak, Júlia mosást vállal.

Javarészt zsíros kenyéren, köménymaglevesen élnek, bolhajárta szalmazsák az ágyuk. Ugyanakkor otthonuk mindenki előtt nyitva áll; karéj kenyér, tányér leves jut minden betérőnek.

Giacomo igazi olasz, hangos álmodozó, dalos kedvű mandolinos, aki vasárnaponként reggeltől estig könyveit bújja.
Júlia az ellentéte, csendes, ám szigorú asszony, aki hangos szó nélkül is összetartja a famíliát.
A Kálvária utca a Kálvária térre fut ki, annak oldalában áll egy színház, amelyet akkoriban Erélyi Mihály igazgat, aki egyszerre színész, színházigazgató, színpadi szerző, rendező és balettmester. A teátrummal szemben egy mozi.

A Ferrari gyerekek mindkét intézményben – néha-néha rendes jeggyel, de leginkább a színi direktor, vagy éppen csak a jegyszedők engedékenységének köszönhetően jutnak be az előadásokra - a törzsközönség tagjai.

A színházi és a filmélmények hatására a gyönyörű énekhangú Dante László jelentkezik Lakner bácsi gyermekszínházához.

Húga nem sokkal később követi, s a Lakner bácsinál kapott szerepek újabb feladatokat hoznak Vilcsinek.

Gyermekruha bemutatókon vesz rész a Corvin Áruházban, ahogy a mikrofon előtt is lehetőségeket kap a rádiórendezőként is működő, színészként akadémiát végzett Harsányi Gizellától. Básti Lajossal kilencéves korában lép először színpadra, Bárdos Artúr magánszínházában, ahol egy szalondarabban alakítja egy házaspár leányát, melyben a Básti játszotta férj mellett Peéry Piri formálja a feleséget. Vilcsi hétvégenként az Elektromos Művek színpadán, bizonyos Siliga bácsi darabjaiban is fellép.
Minden jövedelmét hazaadja. Jelmezeit Ferrariné készíti, majd foltozza – éjszakánként, hajnalba nyúlóan. Ferrari Violetta, amikor meg-megébred, kikandikál a takaró alól, s élethosszig emlékszik majd, hogy miként hullámzott a varrótű a gyenge fényű lámpás mellett görnyedő édesanyja kezében.

1961 Forrás: Arthur Grimm/United Archives via Getty Images

Hízott liba, tányér leves

Ferrari Violetta tizenhárom évesen asztmás kislányt alakít a Révai utcai Kis Színházban, Kőműves Sándor és Fényes Alice partnereként.

Apró szerepében a lapok kritikusai is felfigyelnek rá. Gázsija emelkedik, nagy szó, hiszen háború van.

A fruska legidősebb bátyját Mussolini seregébe hívják be, a frontra kerül.
A Ferrari testvérek édesapja nem titkolja, hogy mit gondol Mussoliniről. Csatlakozik az ellenállási mozgalomhoz is. Egy esetben egy cipészműhelyben tartanak konspiratív találkozót. Hiába konspirálna: már köztük van egy beépített ügynök is – kissé sánta, ártatlan képű fiatalember. Nem sokkal később csendőrök viszik magukkal Giacomo Ferrarit. A férfi védelmére a város legjobb ügyvédei jelentkeznek, önkéntesen – Violetta Kis Színházban szerzett hírnevében éreznek „lehetőséget."

Ám Giacomo még úgyis tovább marad letartóztatásban, mint az épp ésszel kibírható. Az őrizetből kijutva elmeosztályra kerül.

Az osztályvezető főorvos bolondul Itáliáért. Gyakran mesélteti Giacomót a hazájáról. Cserébe olykor-olykor kimenőt ad neki. Egyszer éppen akkor, amikor felesége hízott libát süt, mely szárnyast a jobb érzésű hódmezővásárhelyi rokonság adományozta a famíliának. Dante László hozta tőlük egy vagon tetején utazva. Júlia a libamájat tálalja kimenős urának, aki jó étvággyal elfogyasztja – majd haragra gerjedve a tűzifa mellé kirakott baltáért nyúl, támadna asszonyára, de gyermekei lefogják.

Mentő viszi vissza az intézetbe Giacomót, akinek csak étkezés után jutott eszébe: istenfélő, ráadásul olasz ember nagypénteken – tény, aznapra esett otthoni vizitje – nem ehet affélét, amit felesége elé rakott.

Attól kezdve nincs kimenő, Júlia látogatja, évekig hordja még a levest a zárt osztályra került urának. A kálváriai otthonba betérőket pedig még az ostrom előtti napokban is úgy vendégeli az asszony, ahogy mindig is vendégelte. Kérdik már a szomszédok is: mire a nagylelkűség, alig van valamije.
Ferrariné Kuruc Júlia azt feleli:

Talán az én fronton lévő kisfiamnak is ad valaki egy tányér levest.

Talán kapott, talán nem. Ami tény: Stefano Ferrari sosem tér haza a frontról.

Vattában őrzött gyémántszem

Ferrari Violetta 1945 tavaszán, tizenöt éves korában jelentkezik az Országos Magyar Színművészeti Akadémiára. Akkoriban nem kérnek érettségit a tehetséges aspiránsoktól.

Ferrari Violetta civilben gátlásos, kevés szavú kislány. Nem látszik többnek tizenkét évesnél.

Az akadémia titkára meglepve kérdezi, amikor a Ferrari lány bizonyos Vili néni, a narancssárga hajú színházi ismerős kíséretében bekopogtat hozzá:

Mi járatban, te kis cinege?

Ferrari Violetta fél fejjel, de inkább egy egésszel kisebb a többi jelentkezőnél.
A vizsgán Vili néni végszavaz neki mint Ceasar, Violetta adja Kleopátrát.

A kis cinege megtelik tűzzel, sasként szárnyal Shakespeare nőalakját alakítva.

A középiskolát még el nem végzett növendékek előkészítő osztályába kerül. Egy év után mindjárt második évfolyamra.
Gyakorlatos éveiben főszerepeket is játszik a Madách Színházban, a Nemzeti Színházban. A tanintézményt – amely 1948-től Színház- és Filmművészeti Főiskola néven üzemel tovább – a Madách Színház ösztöndíjasaként végzi el. Végzős növendékként alakítja a körúti színház kamarateátrumában a szenvedélyében nővé érő csitrit Afinogenov Kisunokám című darabjában. Az előadások után Szendrő József – mesterségtanára, ahogy Ladányi Ferenc is - kíséri haza esténként. Fenekénél fogva tolja fel a sváb ház ablakáig a leányt, akit édesanyja húz be a szobába.
Szendrő József is játszik vendégként a Nemzeti Színházban, annak tagja Básti Lajos, aki gyakran ugratja a kislányt patronáló kollégáját:

Na, elvetted már a kis Ferrarit?

Szendrő rosszallóan csóválja a fejét. Dörmögi:

„Mindenki magából indul ki.

Ferrari Violetta az 1949-1950-es tanévben lesz végzős hallgató.
A megelőző nyáron Básti Lajos leviszi Ferrari Violettát és egy ifjú színészkollégáját, Pándy Lajost a Nemzeti Színház siófoki üdülőjébe – hadd lássák a Balatont. A kislány és a Nemzeti vezető művésze magázódnak. Básti az üdülő stégjéről csónakba tessékeli a kislányt, s azt mondja:

Beevezünk a tó közepére, ott megtanítom magát úszni.

Ferrari Violetta azt feleli:

Jól van, tanítson.

A parttól távol más történik: Básti Lajos megkéri a nála húsz évvel fiatalabb leány kezét. Ferrari Viola azt feleli:

Jól van, magához megyek.

A pozitív válasz birtokában Básti Lajos levizitál Kuruc Júliánál - az asszony utóbb majd leteremti lányát, hogy nem szólt neki a híresség látogatásáról, Violetta hiába védekezik, hogy maga sem tudott róla – majd besétál a rádióba, ahol Ferrari Violetta egy rádiójáték felvételén vesz rész. A felvétel végén Básti Lajos karon fogja Ferrari Violettát:

Gyerünk, megyünk az anyakönyvvezetőhöz!

Ferrari Violetta azt feleli:

Jó, menjünk.

Ferrari Violetta évtizedekkel később többször is felidézi interjúiban az első házasságát. Egy helyütt azt mondja:

Semmiről nem tudtam semmit, szexuális tapasztalatom sem volt.

Másutt arról beszél:

Annyira gyerek voltam, annyira naiv, szófogadó, hogy mentem."/A rádióban történt házassági felszólításra utal. Sz.Á./ Persze rajongtam érte, a magam gyerekes módján. Apaszerepet játszott mellettem, ami nekem fantasztikusan tetszett, mert továbbra is gyerek maradhattam. (...) Mentalitásban, gondolkodásban, s talán még fizikailag is gyerek voltam akkor, a csintalanság, a hülyéskedés, a nagy adag humor magától értetődően jött belőlem. (...) Az édesanyám, Básti Lajos is minden gondot levett rólam. Úgy kezeltek, mint egy vattában őrzött gyémántszemet.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!