Barabási Albert-László kutatócsoportjának kiállítása nyílik a Ludwig Múzeumban, és ennek kapcsán készített interjút a hálózatkutató fizikussal a Hajónapló

Barabási Albert-László fizikust leginkább hálózatkutatóként ismeri a világ, illetve írásai nyomán, de azt már kevesebben tudják, hogy annak idején szobrásznak készült. Az elmúlt bő húsz évben a Barabási Lab csoportja nagyon tudatosan fejlesztette a hálózatok vizuális szókészletét és világát.  Egyrészt azért, mert a kutatás szempontjából szükségük volt arra, hogy lássák, mivel dolgoznak, tehát hogyan is néznek ki ezek a hálózatok, másrészt pedig azért, mert Barabási Albert-László saját bevallása szerint „vizuális gondolkodó”, ahogy mondta a Hajónapló interjújában: „én akkor értek valamit, ha látom”.

Barabási Albert-LászlóForrás: YouTube / Hajónapló

Az interjú apropója pedig az volt, hogy a Barabási Labnek Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve címmel kiállítása nyílik a Ludwig Múzeumban, ami október 10-étől látogatható. A kiállítás a nagyrészt Barabási Albert-László fizikus és hálózatkutató tevékenységéhez köthető úgynevezett Barabási-hálózatokat felhasználó kutatások elmúlt 25 évének bemutatása. A hálózati vizualizáció alakulásának-fejlődésének nyomon követésével – a Barabási kutatólabor meghatározó projektjeinek bemutatása révén – az átfogó módszer képzőművészeti alkalmazásához juthat el az érdeklődő.

Arról, hogy miként került már közvetlen kapcsolatba a művészet a kutatásaikkal, Barabási Albert-László az interjúban azt mondta, „az elmúlt 25 évben összeállt egy nagyon sokszínű anyag, amelyen keresztül látható lesz, hogy miként alakult ki és fejlődött az a vizuális nyelv, amivel ábrázoljuk a hálózatokat. Az elmúlt 10 évben a művészeti közösség pedig elkezdte felfedezni a munkánknak ezen részét, és különböző nagy nevű múzeumok kerestek meg minket a világ különböző pontjairól.” Azt is elmondta, hogy míg a festő festékkel dolgozik, addig ők a vizualizációnál számokat használnak: „ami egyedi ezekből a munkákból, az az, hogy mindegyik mögött van tartalom, van egy történet.  Ugyanakkor nagyon fontos szerepe van az esztétikumnak. 2000-ben mikor az első vizualizációt csináltuk, már megfogalmaztam a labor tagjainak, hogy ezek a képek két szinten kell működjenek. Egyrészt mint egy ábra egy tudományos cikkben, másrészt úgy is, hogy kivesszük a tudományos cikkből és minden szöveg, minden háttér nélkül csak szép, érdekes, tartalommal bíró.”

Arra a kérdésre, hogy vajon a laikusok érteni fogják-e a kiállított tárgyak, ábrák mögöttes tartalmát, Barabási Albert-László egy kérdéssel felelt: „szükséges, hogy értsék?”. Majd így folytatta a mögöttes tartalomról való eszmefuttatást: „van egyfajta művészeti misztérium a munkánkban. Egy kortárs művészeti alkotásban rengeteg mögöttes tartalom van, amit nem feltétlen oszt meg a művész. Vagy tudatosan teszi ezt, vagy nem képes kommunikálni. Úgy érzem, hogy ha ez a kiállítás sikeres lesz, akkor két szinten fogunk tudni kommunikálni.  Lesz az a fajta katarzis, hogy a látogatónak tetszik, amit lát, és esztétikailag a helyén érzi. Amikor azt mondom esztétikailag, nem Da Vinci esztétikumával szeretném ezt mérni, hanem ezeknek a belső esztétikája, amit el kell fogadni. Amennyiben a néző nem hajlandó befogadni ezt a belső esztétikumot, akkor ezek számára csak nagyon különleges és érdekes objektumok lesznek. Az igazi izgalmat viszont az adja meg, hogy ha a belső tartalmat is befogadjuk.” 

A kiállítást az október 10-ei nyitás után 2021. január 17-éig lehet megtekinteni a Ludwig Múzeumban.