A formai-elvi kérdések mellett beszéljünk a tartalomról is. Mert az érzékenyítő mesekönyvek kapcsán – pszichológián innen és túl – rossz helyen van a vita fókusza - írja Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a hajonaplo.ma oldalon megjelent írásában.

Pár évvel ezelőtt olvastam jó néhány cikket arról, hogy Magyarországon nők egész nemzedékei élték/élik le az életüket úgy, hogy a szexuális kultúra és az életmód okán soha nem volt orgazmusuk.

Ez társadalmi probléma.

És akkor képzeld el, hogy a gyerek hazajön az oviból, és elétek áll: anyu, az óvó néni azt kérdezteti, hogy amikor engem csináltatok, eljutottál a csúcsra?

Vagy: apa, anya, egy héten ti hányszor bújtok össze? Melyik a kedvenc pozíciótok? Van utójáték is?

Majd bevonul, leemeli a polcról a Káma szútra kicsiknek című érzékenyítő könyvet, esti mese gyanánt azt olvassátok.

Létezik ilyen? Nem létezik. Vagy ha igen, pedofil tartalomnak nyilvánítják, és joggal.

Hát erről szól jelenleg a vita – csak szivárványos mázzal leöntve.

Ebből az egészből kihagynám az ovisokat. Szerintem a meleg, illetve transznemű párok sem így nevelik a gyermekeiket.

Hogy ki kivel és hogyan fekszik egy ágyba, ki kivel él együtt, az nem társadalmi probléma. A homoszexualitás nem kultúra, hanem szubkultúra. A muszlim civilizációval ellentétben a nyugati civilizációban tolerált. Senkit nem dobnak le a háztetőről csak azért, mert a saját neméhez vonzódik.

Azt mondjátok, hogy a homoszexualitás nem betegség. Nem fogyatékosság. Egyesek szerint az – de a Pride mindenkori üzenetét dekódolva a melegek nem így tekintenek magukra, következésképpen elfogadom mint teljes értékű életgyakorlatot.

Csak akkor miért akarjátok, hogy úgy tekintsünk rátok, mint problémára?

Mert erről szól az érzékenyítés. Áldozatok akartok lenni, mert az áldozatiság kultúrája morálisan igazolja azt, amit választottatok. Ha nem propaganda, akkor önigazolás.

Ahol az én heteró szemem homoszexualitást lát, ott az ovis gyerekem két, egymást szerető embert. Neki természetes, ami nekem nem az. Akkor fog rajta megütközni, ha látja, érzékeli, hogy én ezen megütközöm. Nem őt kell érzékenyíteni.

Engem kéne.

De ehhez nem az ő világán keresztül vezet az út. Sőt a botrány is mutatja, hogy az kontraproduktív.

Ezért bár elviekben kiálltam és kiállok azon jogotok mellett, hogy elmondhassátok a magatokét, a gyakorlatban minden porcikám tiltakozik az ovisokat célzó homoszexuális érzékenyítő mesék ellen. Ne használjátok eszközként a gyermekeket!