ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 153. LEVÉL

Édes Néném,

amit ma küldött, az a kedves levélrészlet, amelynek valódi feladóját legfeljebb sejtjük, nem tudjuk, meg amit utána postázott, ugyanennek a témának a helyreigazítása – ha összevetem tartalmát a sajtóban megjelentekkel – jól mutatja, hol és mi a baj. Mert persze, baj mindenütt van és probléma is, naná, de minősített esetnek tartom, ha ott a baj, ahonnan felkent személyek mindig a mások bajait kürtölnék világgá. Szóval már megint a sajtónál tartunk, amely se számolni, se olvasni nem tud – és így félrevezeti a szakszervezeteket. (De ebben sincs köszönet.)

Múlt péntek éjjel megjelent egy cikk a Népszavában. Szombaton már kaptunk is levelet az abban foglaltak kapcsán a mi drága (valóban, mert sok kárt okozó) szakszervezeti elnökeinktől, amelyben – más nyűgök mellett – e sorokat rótták:

„... Örömmel konstatáltuk, hogy Magyarország Kormánya újabb, majd kétmilliárd forintot
juttat a MÁO-nak, rendkívüli kiadásának finanszírozására. Ezzel az összeggel együtt,
az idei évben az Operának juttatott többletforrás eléri a 18 milliárd forintot.
Úgy véljük, hogy ezen összegből kell, hogy jusson mindazon munkatársaknak
elismerésére, akik a munkakörükbe nem tartozó tevékenység végzésére lettek
kötelezve (térkövezés, az acél szerkezetek utólagos rozsdátlanítása, őrző védő
feladatok ellátása, kertgondozás, stb...)"

Az Opera persze, nem tehet arról, hogy e két rutinos, már nyugdíjas szakszervezeti elnök csak Népszavát olvas (a kommunizmus alatt „a szakszervezetek lapja" volt), mást nem. Ha az újsághírből sikerült volna átlinkelni a Magyar Közlönyre, nem kellett volna ennyi badarságot követelni: az 1,9 mrd Ft – hasonlóan más, ok nélkül ideszámolt összegekhez – az Eiffel Műhelyház eszközbeszerzésének forrása. Ebből lesz az asztalosok, lakatosok gépparkja, a lemezstúdió technikája, az épület látogatóközpontjának informatikai kiépítése, szemléltető eszközeinek beszerzése, stb. Lásd még: ha a boltba küldenek tejért, abból nem vehetsz mozijegyet.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója beszédet mond az Operaház 2020/21-es évada műsorának, a Francia Múzsa Szezonjának a meghirdetésén a fővárosi Eiffel Műhelyházban 2019. december 6-ánForrás: MTI/Máthé Zoltán

Ők, az ún. „érdekképviselők" már csak úgy működnek, hogy amint valami fejlesztési pénz érkezik, azt azonnal osszuk szét fizetésként (lásd még: vigyük haza a gyárat), ezzel párhuzamosan pedig az intézményben miért nincs ez, az és amaz beszerezve, miért néz ki emez úgy és amúgy (ugye, érti a rikító ellentmondást?), és mivel térben léteznek ők is, van egy harmadik akarattengely. Ezen a következő követelések szerepelnek: kevesebb előadás, három hónapos nyári szünet – és emlékszünk azokra a szép pillanatokra is, amikor a munkába járás mint a munkaidő része szegeződött az igazgatóságnak... Milyen szép is lett volna tömegesen leköltözni a Balatonra, és csak napi 4 órát dolgozni...

Néném, tehát összefoglalva: kevesebb munkát, több bért – magyarán kevesebbet többért. Egy szakszervezeti vezető (nálunk) nem fárasztja magát azzal, hogy átgondolja: kevesebb előadással kevesebb bevétel jár együtt, és az előadásokért járó ún. közreműködési díj is kevesebb lesz, így végül az illetmény is. És hogy kevesebb előadás kiszolgálása kevesebb kollégát tételez fel, tehát egy aktivitását veszítve súlytalanodó, mégis egyre több támogatást követelő Opera nemcsak bármely kormánynál, de a társadalomnál is kihúzza a gyufát, és – baloldali kabinet esetén, hisz láttuk 2007-ben! – színházbezárás és tömeges elbocsátás a vége. Ezt kockáztatják, de nekik tökmindegy, van csinos nyugdíj, kisrepülő, szórakozás (az Operával).

A funkcionáriusok funkcionális analfabétizmusa viszont a sajtóéval együtt már pusztító. Ugyanis nemcsak hogy nem vették észre a mi hátráltatóink, hogy az 1,9 mrd Ft nem személyi kiadás, hanem eszközbeszerzés, de másnap a következő kiigazított cikk jelent meg a legnagyobb politikai napilapban, ugyancsak a Népszavában:

„... Mintegy 1,9 milliárd forintot vont el a kormány az Eiffel Műhelyház és Próbacentrum beruházására, valamint a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének beruházására adott támogatásból, ezt az összeget művészeti intézmények javára csoportosítják át – derült ki az október 9-i Magyar Közlönyből. (...) Cikkünk korábbi verziójában azt írtuk, azonnali kiadásként 1 931 710 000 forintot kap a Magyar Állami Operaház az Eiffel Műhelyház és Próbacentrum működéséhez. A tévedésért elnézést kérünk."

Nos, egymást hajkurásszák immár a tévedések. 1: nem, nem azt állította a Népszava korábban sem, hogy az 1,9 mrd Ft az Eiffel Műhelyház működését segítené, de ez már nem is fontos. 2: az viszont teljesen új tévedés, hogy nem megkaptuk volna a pénzt, hanem elvonták volna tőlünk. 3: és az is tévedés, hogy a tévedésükért kérnek elnézést, hisz az első tévedésük messze nem volt akkora, mint a második, a helyreigazítás. Mert az már a döntés ellenkezője, teljes fake news. És mivel egy tévedés százat csinál, már jött is az újabb levél a két szakszervezeti elnöktől, akik még mindig úgy voltak vele, hogy nem kell körülnézni, információt szerezni, mert helyettük a Népszava alapos újságírója biztos elolvasta a közlönyt legalább másodjára rendesen (de nem). Íme:

„... A 93/2020. számú levelünkben egy országos napilap cikkében megjelent, a Magyar
Közlönyre hivatkozott hírre alapítva – mi szerint a MÁO számára további anyagi forrás
nyílik meg – kértük, hogy az Eiffel Műhelyházban a munkaköri leírásuktól eltérő
feladatokat elvégzett kollégákat részesítsétek anyagi elismerésben. A levél elküldését követően egy másik hírforrásból kiderült, hogy az igen kedvező hírnek sajnos az ellenkezője igaz. Az érintett napilap azóta a helyreigazítást is leközölte. Ennek ellenére úgy véljük, a munkákat tisztességesen elvégzőket megilleti a többletfeladatok elvégzéséért kért anyagi elismerés..."

Nénémnek lefordítom, hátha nehéz már követni. A két érdekképviselő elnök habár elismeri, hogy tévedett (ugye, tényleg tévedett, de most már igazán nagyot), és szerintük elvonás érte az Operát, azért a kifizetéseket ugyanúgy követeli. Tehát szerintük akkor is fizetnünk kell, ha nincs miből – megjegyzem, munkaidőben elvégzett feladatokról volt szó, amikor a kollégákat, akiknek a vírus miatt kicsúszott a munka a lábuk alól (magyarán semmi dolguk nem maradt), átirányítottuk olyan feladatra, amelyet ki-ki otthon is képes elvégezni, ha kell: gazolni, rozsdátlanítani, csinosítani kellett saját műszaki dolgozóinknak az Eiffel Műhelyház többhektáros parkját, sőt, néhányuk pár napig portásként is működött, ó borzalom! Hogy világos legyen: nem elbocsátottuk, nem fizetés nélküli szabadságra küldtük őket, nem tarkababot válogattak fehér babból, hogy aztán újra összeöntsük azt, míg a 8 óra le nem telik, hanem a saját munkaidejükben a saját munkahelyük szebbé, élhetőbbé tételében segédkeztek. Ezért a két nyugdíjból kibicelő elnök szerint plusz fizetés járna a havi illetmény felett, a nincsből is. Szabad-e gratulálnom?

Idézhetném újra a Legnagyobb Magyar Napilapot, amely cikkének törzsében teljesen megzavarodott, de minek. Na jó, csak pár sort (fontos tudni, hogy egyetlen adat sem stimmel, nevezzük sajtós szóhasználattal „saját gyűjtésnek", bár attól még ugyanúgy teljesen fals):

„Mintegy 1,9 milliárd forintot vont el a kormány az Eiffel Műhelyház és Próbacentrum beruházására, valamint a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének beruházására adott támogatásból, ezt az összeget művészeti intézmények javára csoportosítják át – derült ki az október 9-i Magyar Közlönyből. A kormány szeptemberben ugyanakkor az Eiffel Műhelyház és Próbacentrum beruházásának, valamint a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének beruházásának a javára 7,6 milliárd forintot csoportosított át. Az operai beruházás mintegy 30, az Eiffel beruházása 20 milliárd forintnál jár.

És a végén teljesen megkavarodtak, de nyilván úgy gondolták, a kormányzat még nagyobbat kavar:
„Az Operaház újjáépítésének beruházásától – más, meg nem nevezett művészeti intézmények javára – elveszik azt az 1,9 milliárd forintos összeget, amelyet egy másik határozattal, sokadik emelésként júniusban odaadtak."
És akkor – gondolom, most már közkívánatra – jöjjön az a nyilván nagyon nehezen olvasható Magyar Közlöny, hazánk hivatalos lapja, és az inkriminált szakasz. Remek próbatétel arra, értünk-e szöveget? (Az összeolvasandó szavakat kurziválom, a legfontosabbat egyetlent, az okhatározót pedig aláhúztam.) Tessék:

„6968. oldal M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2020. évi 222. szám

A Kormány 1650/2020. (X. 9.) Korm. határozata a XXII. Miniszterelnöki Kormányiroda, valamint a XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma költségvetési fejezetek közötti előirányzat-átcsoportosításról
A Kormány a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyház és Próbacentrum működéséhez szükséges eszközbeszerzések finanszírozása érdekében az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 33. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 1. melléklet XXII. Miniszterelnöki Kormányiroda fejezet, 19. Fejezeti kezelésű előirányzatok cím, 1. Célelőirányzatok alcím, 12. Eiffel Műhelyház és Próbacentrum beruházása, valamint a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének beruházása jogcímcsoport terhére 1 931 710 000 forint egyszeri átcsoportosítását rendeli el, a Kvtv. 1. melléklet XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet, 12. Művészeti intézmények cím javára, az 1. melléklet szerint.
Felelős: pénzügyminiszter nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter emberi erőforrások minisztere
Határidő: azonnal
Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök"

Nos, hol van itt, hogy „működésére"? Sehol, ugyanis „eszközbeszerzésről" beszél a határozat, ami gyökeresen eltér a napi rezsitől. És hol van itt elvonás? Ha a „terhére" szó szerepel is benne, az csak a fejezetet jelöli meg, ahonnan átcsoportosítanak, miközben a cél és a forrás marad, erről szól a kulcsszó, a bizonyos „érdekében". Mindez tehát azt jelenti, hogy az Opera beruházása érdekében történik átcsoportosítás, semmiképp sem az Opera kárára.
És az is lehet meglepő, de attól még tény, hogy a Magyar Állami Operaház az EMMI egyik intézménye, sőt, művészeti intézménye, tehát a szóban forgó összeg épp hozzá kerül. Mert habár a beruházások általános miniszterelnökségi felügyelete és összes forrása a nemzeti vagyonért felelős miniszter asszonyhoz került 2018-ban, ennek egy része most visszaérkezett az Opera kezelésébe. Ugyanis megállapodtunk arról, hogy a működtetéshez szükséges eszközök (újra írom: stúdiótechnika, hangszerek, informatikai berendezések, logisztikai eszközök – targonca, tréler, konténerek, szoftver –, asztalos és lakatos üzemi géppark, varrodai berendezések, stb.) beszerzése az Opera számára testhez állóbb és praktikusabb feladat – természetesen ugyanúgy a közbeszerzés törvényes keretei között. És ha ezt valaki nem érti, még mindig felemelheti a telefont, hogy megkérdezze, ám jelen esetben a lapnak és a két elnöknek is egyszerűbb volt 180 fokkal megváltoztatnia a véleményét, és így a valóságnak végképp hátat fordítania, mint tisztázni a dolgot valamiféle érdeklődéssel az Opera irányába.
Itt tartunk most. Édes Néném, azért el tudja képzelni, mik történhetnek érdekképviseleti szobákban és szerkesztőségekben ennél fontosabb ügyek tálalásakor? Hogy olvasnak, hogy számolnak? Melyik rosszabb/jobb? Ha támogat a kormány egy bűnös célt, vagy ha pénzt von el ugyanattól? Melyik ujjat kell harapni? A két szakszervezet alsó hangon 7 milliárddal számolta el magát idén írott 90. (!) levelében, a Népszava legalább 10-zel, és a tendenciát is félrelátták.
Vajon helyreigazítanak-e egy helyreigazítást?

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2020. október 16.