A tegnapi egyetemfoglalós szösszenetem után a vártnál is több gyalázkodó üzenetet és mailt kaptam. A cifrázásokon túl egyvalami közös bennük: legitimnek tekintik az önkényes egyetemfoglalást. (Számomra ugyan kérdéses, hogy a nekem írók mit csinálnának akkor, ha nem színházfilmművészek, hanem pékek, villamosvezetők stb. döntenének az önkényes megoldások mellett, de inkább nem próbálnám ki.) Véleményem szerint az anarcho-balliberalizmusnak több problematikus vonatkozása is van, alábbiakban azokat is jelzem, de következzenek csokorba gyűjtve a válaszok, egyenként az összes anyázásra válaszolni nincs időm - írta közösségimédia-oldalán Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, amelyet változtatás nélkül közlünk.

1. Ha nektek van igazatok, akkor bármilyen társadalmi csoport bármilyen vélt vagy valós sérelem okán dönthet úgy, hogy kilép az adott jogszabályi keretből. Soha nem lehet tudni, hogy a társadalmi elégedetlenség éppen hol üti fel a fejét. Ne csodálkozzatok, ha a fagyi visszanyal. És akkor azt is támogatnotok kell. Nem mondhatjátok, hogy ezek művészek, azok meg, mondjuk, szemétszállítók. Az elv szempontjából mindegy.

2. De ad absurdum még azzal is egyet kell értenetek, ha egy társasházban egy kisebb lakóközösség nem tartja be például a csendrendeletet. A parttalan jogszaporítás a normális élet ellen hat.

3. „Hatalom ellen lázadni erkölcsileg helyes." Ebből kiindulva szeretném felhívni a figyelmet, hogy az állam, pontosabban a kormány csak az egyik lehetséges ellenség. Hatalom többféle van. Fölháborodott aktivisták egy csoportja példának okáért bemehetne szerkesztőségekbe is. (Be is mennek, „kurva erős képeket" akarnak produkálni pl.) De még egy bíró is hatalommal van felruházva. Képzeljétek el, ha köztörvényes bűnözők döntenének úgy, hogy nem fogadják el a játékszabályokat, nem tekintik legitimnek a bíróságot és az állami erőszakszervezeteket. Minden hatalom ellen lázadni elég fura társadalmat teremthet.

4. Ezek „csak" performanszok, mondjátok. „Előadás a hatalom ellen." Aham. Ha így van, akkor miért is kell a hatalomnak ezt finanszíroznia az adófizetők pénzéből?

5. Tudom, hogy létezik a polgári engedetlenség intézménye. Általában akkor szokás alkalmazni - normális helyeken, ahol fontos a demokrácia és a jogállam -, ha már minden jogszabályi lehetőséget kimerítettek. A tiltakozásra a jelenlegi jogszabályi környezet is lehetőséget ad. Úgy hívják: sztrájk. (Igaz, annak is vannak szabályai. Ilyen diktatúrában élünk.)

6. A művészet igazsága és a művész igazsága nem ugyanaz. Hamlet igazsága leválik az őt játszó színészről. Aki lehet rossz is, Shakespeare érdemeit ezzel nem tudja csökkenteni.

7. És igen: senki nem pótolhatatlan (én sem). Ugyanakkor mindenki egyedi és megismételhetetlen életet él (én is). Sajnálnám, ha ezekből a hallgatókból nem lenne színész, rendező, operatőr stb., de hogy az lesz-e belőlük, az a választásaik függvénye. Legalább ennyire tehetséges fiataljaink vannak, hál' Istennek. Nem lesz világvége, ha most az egész SZFE feláll.

8. Nekem is szimpatikus, ha a fiatalok kiállnak az igazukért. Ami nem szimpatikus, hogy egy csapatnyi „öreg" most velük akarja megnyeretni azt a csatát, amit nekik kellett volna megvívniuk. Azt látom, hogy egy rakás gyáva értelmiségi a fiatalok mögé bújik, velük akarják elvitetni a balhét.

9. Az SZFE-ügynek akkor lesz vége, ha belecsúszik az aktuálpolitikai térbe. Akkor az SZFE jelenlegi közössége veszíteni fog. És nagyon erre tolják az ellenzéki erők. Nekik az SZFE csak egy ürügy, majd leírják ezeket a fiatalokat járulékos áldozatként. Láttunk már ilyent.

10. Nem gondolom magam tévedhetetlennek. Emberből vagyok, szoktam is tévedni. Ezeket beismerem. Még bocsánatot is szoktam kérni a tévedéseimért.