Eredetileg színházrendezőnek tanult. Még diplomája megszerzése előtt felfedezte a film: mint dekoratív, nagy tehetségű színésznőt. Krencsey Marianne a kilencszázötvenes-hatvanas években olyan alkotásokban játszott főszerepet, mint a Liliomfi, a Külvárosi legenda, a Két emelet boldogság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Az ígéret földje, Az arany ember, A meztelen diplomata. Huszonöt filmszerepe mellett hasonló számú színházi előadásban is fellépett, valamint televíziós produkciókban is részt vett. A filmjei kapcsán tizenegy fesztiválon, illetve filmhéten vett részt. Majd 1966-ban elhagyta a hazáját. Úgy érezte, külhonban nagyobb biztonságban lesz, mint ott, ahol sikerei ellenére mind erősebben érzékelte a kommunista hatalom szorítását. Amerikában eltöltött évtizedei alatt csak hobbiból lépett színpadra, kizárólag magyar nyelvű közönség előtt. A színésznő története a Kádár-rendszer kafkai sajátosságaira is rávilágít.

Epilógus: a vívóbajnok példakép, aki elítélte a párbajt

Krencsey Marianne EQUINOX-2001 című albuma 2001-ben jelent meg, alcíme: 35 év Budapesten, 35 év New Yorkban. Az album első négy fejezete különös részletességgel taglalja a Rákosi- és a Kádár-rezsim általa megtapasztalt visszásságait, arra is kitérve, hogy miért hagyta el az országot 1966-ban.
A szerző megfogalmazása szerint a kötet: Keresztmetszet a XX. században nekem kimért életidőből, Magyarország történelmének egyik legszégyenteljesebb időszakából, levelek, okmányok és egyéb iratok tükrében. A könyv negyedik fejezetében úgy tűnik: kronologikusan is kibontakozik a színésznő életrajza. A fejezet így kezdődik: Szerencsés csillagzat alatt születtem. Anyámék igen nehéz körülmények között áldozatos szeretettel neveltek, családon belül is demokratikus szellemben, a polgári értékek megőrzésére, fontosságára, tanulásra, munkára, diplomaszerzésre, felelősségérzetre. Meghatott szeretet és hála emléküknek. Hasonló életkörülményekre kényszerülve, én nem érek fel az ő mércéjükhöz.
Krencsey Marianne említi aztán, hogy gyermek- és ifjúkora legmeghatározóbb példaképének édesapja unokatestvérét tartja. Kiderül, hogy Budapest székesfőváros műszaki főtanácsosa, krencsi Krencsey Adorján Géza nem mellesleg a vívósport kiválósága volt. Krencsey Marianne könyvében közreadott – eredetileg újságban megjelent - nekrológja szerint: Halálával valódi „européer" távozott, a fairplay szellemének volt szószólója és megtestesítője. A legművészibb kardforgató volt, aki európai hírt szerzett saját magának, mint mérnök is: 60-70 hűtőházat konstruált.( ...) Kedves, palócos tájszólásával gyakran beszélt a párbajőrületről, ő, a legművészibb kardforgató, aki elítélte a párbajt.
Krencsey Marianne nem ígért önéletírást, a példakép kardforgató alakjának megidézése után már főiskoláskori epizódot idéz fel az ezerkilencszázötvenes évekből. Neves mozgástanáruk értesülvén, hogy Krencsey Marianne rokonságban állt az előző korszak neves vívóbajnokával – soha többé nem állt szóba a növendékkel. Krencsey Marianne több mint négyszáz oldalas albuma összességében is inkább vádirat. Vagy inkább csörte a múlttal. Érthető.

Krencsey Marianne színművésznő (1964)Forrás: MTI/Keleti Éva

Az Anna-templomban bérmálkozik, bekerül a bölcsészkarra

Krencsey Marianne 1931. július 9-én született Rákoscsabán, Iván bátyja után, második gyermekként. Szüleik Krencsey Vilmos és Lackner Anna voltak.
Nemesi származású édesapja hivatásáról nincs adat – Krencsey Marianne könyvében sem említi -, édesanyja a háztartással és a gyermekekkel foglalkozott. A család akkori körülményeiről, a háborús évekről, az ostrom időszakáról sem ír, interjúinak sem témája.
Tény azonban – amit az írás elkészítésében segítséget nyújtó rendező, a színésznő egykori főiskolai osztálytársa, Kalmár Tibor is megerősített -, hogy a Krencsey család már Marianne kisiskoláskorában Óbudán lakott a Zápor utcában.
Krencsey Marianne tizenhárom éves korától minden nyáron munkát vállal. Dolgozik gyermekfelügyelőként, bolti eladóként. Egy alkalommal irodában is dolgozik, azt pusztítóan monotonnak érzi. Megfogadja: bármi történjék is, soha többé nem dolgozik irodában.Kiskamaszként más is történik vele.
A Zápor utcában él a Sinkovits család is. Marianne jó barátságba kerül a nála három évvel idősebb Imre fiukkal. Imre az Árpád Gimnáziumba jár, ahol tagja a cserkészcsapatnak. Színművészként majd gyakran említi interjúiban: a cserkészet tanította hitre, erkölcsre, hazaszeretetre, s mindarra az értékre, ami a polgári világ elmúlhatatlanul része maradt a lényének.
A Sinkovits Imrénél ifjabb Krencsey Marianne is megkapja mindezt az értékrendet a II. kerületi Gizella Királyné Leánygimnáziumban – mely persze családjában is éppen úgy jelen volt, ahogy Sinkovitséknál.
Azonban Krencsey Marianne az 1949-1950-es tanévben érettségizik. Az előző tanévben tiltották meg a régi tankönyvek használatát, a diákok frissen stencilezett lapokból készültek az órákra. A középiskola neve is változik. Előbb a Királyné marad el, aztán Állami Gizella lesz, végül Hámán Kató.Mindezek a változások nem rendítik meg Krencsey Marianne világlátását, akit még 1947-ben Mindszenty József püspök bérmált a Batthyány téri Szent Anna-templomban.
Az 1948-as fordulat után eltart egy ideig, amíg a kommunisták kiépítik a totális ellenőrzőrendszerüket. Így, hitbéli, származási hátterétől függetlenül a kitűnő tanuló Krencsey Marianne az érettségije után sikeresen felvételizik a Pázmány Péterből Budapesti Tudományegyetemre átnevezett tanintézmény magyar-könyvtár szakára. /A későbbi ELTE. Sz.Á./
A sikerről levélben értesítik, némi ideológiai körítéssel: Népi demokráciánk fejlődése, a szocializmus megvalósítása hatalmas lehetőségeket biztosít minden dolgozó számára. Te, amikor középiskoláid befejezése után jelentkeztél egyetemi továbbtanulásra, megértetted azt, hogy milyen feladat vár az értelmiségre a szocializmus építésében. Tudatában voltál annak, hogy Pártunk ma már biztosítja minden becsületes, népi demokráciánkhoz hű fiatal számára a továbbtanulás lehetőségét.

Iskolát cserél egy rendezőhallgatóval

Persze már akkoriban is vannak kivételezett rétegek.
Kevéssel bölcsészkari felvételije előtt Krencsey Marianne a Színművészeti Főiskola színházrendező tanszakára is felvételizik.Színházi vonzódásában része lehetett polgári kultúrájának, rendszeres színház- és operalátogatásoknak.
/Hajdani interjúban említi: maga először öt-hatéves korában, a Zápor utcai bérház udvarán állt „színpadon" a poroló alatt, melyre a függönyt rögzítették - Sinkovits Imrével, a háziasszonyokból verbuválódott közönség előtt. Sz.Á./
Annak kapcsán is érhették olyan impulzusok Krencsey Marianne-t, amelyek a színház felé terelték, hogy tinédzserkorába érve bátyja, a mérnöki pályát választó Iván már megismerkedett későbbi feleségével, a jelmeztervezőnek készülő Gregus Ildikóval. Mindemellett Krencsey Marianne sikertelen felvételijét a Színházművészeti Főiskolára elsősorban polgári háttere magyarázta. A Színiakadémia 1949-es főiskolává alakítása idején ott már akkor előnyt élveztek – részben propagandacélból – a munkás- és parasztszármazású jelentkezők.
Krencsey Marianne 1951 januárjában vizsgát tesz a bölcsészkaron. Nyolc tárgyból jeles és jó eredménnyel. Marxizmusból közepes. De az mindegy.
Már korábban felbukkant az egyetemen a Színházművészeti Főiskola egyik elsőéves rendezőhallgatója, Vilmon György, aki Krencsey Marianne-nal összetalálkozva elmondja: rájött, hogy inkább lenne bölcsész, mint rendező. Azt is kifejti: a Színházművészeti Főiskola tanulmányi osztálya szerint megoldható a dolog, ha talán maga helyett egy cserediákot - és mind ő, mind a cserediák sikeresen abszolválja az első féléves vizsgáit a maga tanintézetében.
Eszerint a képlet szerint Krencsey Marianne származása és a marxizmusból elért közepes teljesítménye sem jelent akadályt.Krencsey Marianne második egyetemi félévét már a színművészeti növendékeként kezdi meg.
Mintha angyal szállt volna közénk– idézte fel Kalmár Tibor Krencsey Marianne érkezését az Origónak.
Az 1950-ben Marton Endre és Simon Zsuzsa vezetésével indított rendezőszakot – ami valójában összevont rendező, dramaturg és színész osztály – hivatalosan „kísérleti osztálynak „nevezik. Elsősorban összetétele miatt: a kezdetben huszonhét fős osztály többségét munkáskáderek adják ki. Szakérettségizett bányászok, esztergályosok, lakatosok, jó néhányan a Rákosi Műveknél dolgoztak korábban. A frissen érettségizett, polgári környezetben szocializálódott hallgatók száma Krencsey Marianne érkezését követően is csupán három fő. A két másik: Kalmár Tibor és Nagy Judit. / Utóbbi diploma után átnyergel kritikusnak, a Film, Színház, Muzsikának lesz munkatársa. Sz.Á./

Krencsey Marianne színművésznő otthonában. (1956)Forrás: MTI/Tormai Andor

Hasi légzés, majd vezeklés Sztálinvárosban

A szőke, különleges szépségű, ugyanakkor naiva küllemű Krencsey Marianne valójában rendkívül tájékozott. Figyeli, elemzi a világ történéseit, próbálja értelmezni a külhoni, a saját hazájában zajló politikai folyamatokat is.
Rendezőhallgatóként már az első évben részt vehet a Nemzeti Színház próbáin.
Ott lát először szovjet mintájú kiközösítési rituálét, nyilvános megalázást, amelynek elszenvedői közé Bajor Gizi is bekerül, amikor az akkor párttitkárként is működő Gábor Miklós egy alkalommal olyan helyzetet teremt a próbán – pedagógiai céllal – amelyet a színház első számú színésznője sem tud megoldani.
A főiskolán pedig egyik munkáskáder hallgatótársa – aki másodévtől majd Moszkvában folytatja tanulmányait – azzal bosszulja meg Krencsey Marianne, úgy is mint polgári csökevény, érkezését – , hogy rendre feljelenti Simon Zsuzsát és Marton Endrét a népművelési miniszter posztját betöltő Révai József titkárságán. Az indok: előnyben részesítik a három polgári származású növendéket.A hallgatótárs Moszkvába történő távozásáig elsősorban Simon Zsuzsa tölti ideje nagy részét a pártközpontban tartott fegyelmi tárgyalásokon, ahelyett, hogy tanítással foglalkozna. A pártközpont reflexióiról nem maradt fenn dokumentum, ám annak Kalmár Tibor személyében élő tanúja van, hogy az ügybuzgó feljelentő vádjait készséggel elhitték a munkáskáder osztálytársak. Még úgy is, hogy az események idején csupán egyetlen példát tudnak felemlíteni mindarra, ami szerintük az ideológiai alapú kivételezés tipikus példája. Mégpedig azt, hogy a beszédtanárok rendre a szemrevaló Krencsey Marianne hasának nyomogatásával szemléltetik a színészek számára ideális hasi légzést.Az 1951-es tanév végén Krencsey Marianne és Kalmár Tibor átgondolják a helyzetüket, és mintegy „vezeklésképpen" polgári hátterük miatt munkára jelentkeznek Sztálinvárosban. /Korábban Dunapentele, utóbb Dunaújváros. Sz.Á./ Akkoriban zajlanak a gigantikus vaskohó és a környező lakótelepek építkezési munkálatai. Krencsey Marianne és Kalmár Tibor azonban mázlisták. Kultúrmunkákat kapnak, a munkásosztályt mulattatják.Közben barátságuk elmélyül, olyannyira, hogy soha eszükbe nem jut átlépni annak kereteit.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!