ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL

 

Édes Néném,

 

megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat...
Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Bizony, néha nagy erejű impulzusok elparavánozzák a valóságot: a mégoly sikeres és fontos millenniumi Bánk-film hatalmas faként takarta ki a hiányzó erdőt, a többi Erkel-mű gondozásának elemi hiányát. Emlékszem, ez a keserű leltár akkor mutatta meg magát számomra, amikor 2011 szeptemberében az első, az évadnyitó Bánk-előadásra indultam, és még visszhangzottak bennem a pár nappal korábban, a miniszterelnöki dolgozószobában kimondott saját szavaim. „Természetesen feladatunk lesz az Erkel Színház újranyitása, enélkül nem is tudom elképzelni az Opera társadalmi szerepét, hasznát, és persze, tovább ápoljuk az Erkel-kultuszt is.” Akkor elkezdtem keresgélni, miben is áll ez – és hamar kiderült, az Operában legalábbis nincs mit ápolni. Nincs mihez csatlakozni! Egyetlen friss felvétel árválkodott a történelmi irodában, amely legalább az ősverziót tartalmazta, de a Jókai utcai zenekari teremben készült sebtében, nem igazi stúdióban. Pedig 2010-ben elvileg Erkel-emlékév volt, de a legnagyobb magyar kulturális intézmény nem készült fel rá az év első felében, a maradék időt pedig a kormányváltás nyűgei vitték el.

Molnár Levente Bánk bán szerepében a Vidnyánszky Attila rendezte előadásbanForrás: Hegedűs Ádám Bence

Bizony, nincs fenn az Erkel-összes a polcon, sem a könyvtárakban, sem az otthonokban, pedig a mi hősünk nem 25 alapoperát szerzett – s annak még számos, vagy inkább számtalan verzióját – mint bálványa, Verdi, csak kilencet, mert idejét és erejét lekötötte a teljes magyar zenei élet folyamatos teremtése és életben tartása. Elhatározásunkat hál' Isten követhették tettek: először a Hunyadi László teljes stúdiófelvételét, később az Erzsébet erkeli felvonásának és a Dózsa György, valamint a Bátori Mária felvételeinek keresztmetszetét is megjelentettük. (Ezen lemezeink már az egész világon, az összes streamszolgáltatónál elérhetők, tehát bárki, bárhol hallgathat már Erkel-operát, akár a telefonján is.)

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be a Coopera szervezésében létrejött Bánk bántFotó: Éder Vera

Utóbbi három élő felvétel, és hogy nem a teljes mű szólal meg a lemezeken, annak egy további, rajtunk túlmutató, fájó oka van: a kritikai Erkel-kiadás ólomlábakon haladó folyamata. Amint a kották elkészülnek, stúdióban, aprólékosan újra fel kell vennünk a műveket – kétszeres munka tehát, de persze, az öröm is. Addig azonban haladnánk tovább: Erkel Ferenc születésnapján a Névtelen hősök részletei következnének az évadterv szerint – ám a vírushelyzet ilyen komplex, nagy létszámú előadásokra nem tesz minket alkalmassá. Még az OperaSzerda sorozatba illesztése sem jön össze ennek a műnek, mert sehol egy zongorakivonat, a zenekari anyag is csak hézagosan létező kézírásos lapokból szedhető össze valamelyest. Jövőre a Brankovics György, aztán a Sarolta és végül az István király is elkövetkezik, appendixként pedig elkészítjük a 2014-ben, az Opera 130. jubileumán bemutatott Magyar kantáta, a kéziratban maradt Kemény Simon-kezdemények, természetesen a Himnusz és néhány további, kisebb mű lemezét is – ezekből több megjelent 2010-ben lelkes és forrásban nem dúskáló együttesek, civil szervezetek érdemeként, de várat magára a nagy muzsikus „saját csapata”, az Opera kimunkált, a jövő felé tett vállalásának beteljesítése. (És azt hiszem, egy új Bánk-felvételcsomaggal lesz illő megkoronázni az egész, vélhetően legalább 15 éves lemezciklust, külön odafigyelve az ősváltozat, a népszerűvé vált Radnai-Nádasdy verzió, és a ma színházunk által preferált, átdolgozott ősváltozat, valamint a 2017-ben felelevenített, anno Kodály által is támogatott bariton-átdolgozásverzió megörökítésére is.

Fischl Mónika (Melinda) és Molnár LeventeForrás: Hegedűs Ádám Bence

Hogy mindez mikorra teljesülhet, mondom, a kottakiadás függvénye is. Míg e levelet írom, megint felismerés ér: lehet, hogy ennek a feladatnak segítése, ösztönzése, netán saját kézbe vétele vinne közelebb a nagy ügy, a „minket” a szinte semmiből előteremtő és „atyaként” támogató Erkel Ferenc operai életművének fizikai megörökítéséhez. A Hunyadit előttünk 30 éve vették fel utoljára lemezre, a többit stúdióban, rendes felvétel keretében még régebben, vagy soha (!) – ha kultúránkról szólunk ékes szavakkal, bennem ezért szégyenérzet keletkezik.

Hiába beregszászi és New York-i, vagy dél-koreai Bánk-turnéink, az igazi raritásként megoldott olasz szövegű keresztmetszet, az itthoni új produkciók, ha Erkel Ferenc nem csak a Bánk bánnal egyenlő, és ha idehaza sincs ott a könyvtárakban se otthon, se a közös magyar tudás és kultúra palotáiban.

Üresen még a polc, de a hiány már fáj, és jelentem, cselekvésbe fordult. Boldog születési évfordulót Erkel Ferencnek!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!”

Szilveszter

2020. november 4.