Gilbert Keith Chesterton, e kivételes író-költő-filozófus 1874-ben született Londonban. H.G. Wells és G.B. Shaw kortársa, szenvedélyes vitapartnere, utóbbinak jó barátja volt. Lassan egy évszázada nincs köztünk testi mivoltában, hiszen 1936-ban az égbe költözött, ám amint elkezdjük olvasni valamely írását, néhány oldal után világosan érezhető, hogy ott ül mellettünk a szobában, s hogy voltaképp ő a mi korunknak is egyik legmodernebb és legkorszerűbb írója, gondolkodója, aki talán tisztábban látta előre mai világunkat, mint mi magunk. A múlt század első felében Angliában, az Egyesült Államokban és hazánkban is igen népszerű volt – főként szellemes és filozofikus detektívtörténeteinek köszönhetően. A 80-as években ismét kiadták legismertebb műveit magyarul, Aquinói Szent Tamás, Igazságot!, Az örökkévaló ember, Eretnekek, és persze a Brown atyáról szóló kis krimik jelentős részét is. A Századvég gondozásában nemrégen ismét megjelent két esszékötete: „A józan ész nevében" és a „Mi a baj a világgal?", valamint egy lebilincselő humorral megírt regénye „A szökevény kocsma" címmel. Néhány karácsonyi gondolatát idézzük.

„A karácsony arra a gyönyörű és szándékos paradoxonra épül, hogy a hontalanok születését ünnepeljük meg minden otthonban."

"Minél inkább büszkék vagyunk arra, hogy a betlehemi történet elég egyszerű ahhoz, hogy a pásztorok, de tán még a juhok is megértsék, annál inkább ragadnak magukkal a sötét és pompás, képzelettel teli freskók és betlehemes játékok a mágikus háromkirályok rejtélyéről és méltóságáról."

„Az, hogy a Szent Kisded decemberben született, pontosan azt jelenti, amit értünk alatta: Krisztus nem csupán a szerencsések nyári napfénye, hanem tűz a télben az elesettek számára."

"A kereszténység mindig házi vallás volt. A Szent Családdal kezdődött."

"A kereszténység, bármilyen hatalmas forradalmat vitt véghez, ezt az ősi és vad szentséget (a család) nem változtatta meg; pusztán megfordította. Nem tagadta az apa, az anya és a gyermek hármasságát. Csupán visszafelé olvasta ebben a sorrendben: gyermek, anya, apa. Ezt nem a családnak, hanem a Szent Családnak nevezte, mivel sok dolog lesz szent azáltal, hogy feje tetejére állítják.

"A Szent Család bántásnak van kitéve; még csak nem is azért, mert szent, hanem pusztán azért, mert család."

"Megszületni a legnagyobb kaland. Hirtelen besétálunk egy tüneményes és megdöbbentő csapdába. Olyasmit látunk, amiről addig nem álmodtunk. Apánk és anyánk lesben állva vár ránk, és ránk veti magát, mint egy útonálló a bokorból. Nagybátyánk kész meglepetés. A nagynénénk – a gyönyörű mindennapi kifejezéssel élve – derült égből villámcsapás. Amikor a családba lépünk a születésünk aktusával, akkor tényleg belépünk egy világba, amely kiszámíthatatlan, egy világba, amelynek megvannak a maga furcsa törvényei, egy világba, amely nélkülünk is megvolt, egy olyan világba, amelyet nem mi alkottunk. Más szóval, amikor belépünk a családba, akkor egy tündérmesébe érkezünk."

"Az otthon elvégzett dolgunk nem kevesebb, mint az emberiség testének és lelkének formálása. A család az emberiséget előállító üzem."

"A legtöbb emberi tapasztalat azt mutatja, hogy a család annál jobb, minél inkább igazi család, vagyis minél inkább apából, anyából és gyermekekből áll."

"Az életet az teszi romantikussá és tölti meg izzó lehetőségekkel, hogy léteznek (a család intézményében) e nagyszerű és világos korlátok, amelyek mindannyiunkat arra kényszerítenek, hogy találkozzunk ama dolgokkal, melyeket nem kedvelünk, vagy nem várunk."

"A legfontosabb dolgok maguk az élet forrásai: a szeretet, a születés és a gyermekkor, ezek mindig védett források, amelyek a csendes otthoni kertekben fakadnak."


"Csak akik számára a család szent, azoknak lesz valaha is erkölcsi mércéje az állam bírálatához."

„Természetes célokból erősítjük a családunkat honfitársainkkal szemben, hazánkat az emberiséggel szemben, az emberiséget a természettel szemben."

„Házasság ... Ez a nagyszerű emberi eszmény, mint minden emberi eszmény, rettentő követelményeket állít az emberi természet elé, és mint minden dolog, amit az emberek bármikor is szerettek, rejtelmességbe és veszélybe burkolózik."

„A házasság lényege, hogy egy szabad férfi és egy szabad nő úgy dönt, megalapítja a földön az egyetlen önkéntes államot; az egyetlen államot, amely megteremti és szereti saját polgárait."

"Az élet mindig komoly dolog, de élni nem lehet mindig komolyan. Bármiben, ami valóban egész életünkre kiterjed – filozófiánkban és vallásunkban – kell, hogy legyen vidámság. Ha nincs bennünk vidámság, akkor majd bizonyosan lesz helyette téboly."


"Míg a tanárnak legjobb esetben is főként elméletben kell tanítania az erkölcsöt, addig az édesanya kénytelen azt a gyakorlatban tanítani."


„A Biblia azt mondja, szeressük felebarátainkat, és azt is, hogy szeressük ellenségeinket; valószínűleg, mivel ezek általában ugyanazok az emberek."


„A kis közösségben élő ember sokkal nagyobb világban él. Sokkal többet tud az emberek szélsőséges változatosságáról és megalkuvást nem ismerő különbözőségéről Ennek oka nyilvánvaló. Nagy közösségben megválaszthatjuk a társainkat. Egy kis közösségben nekünk választanak társakat. "

"Ha azt akarjuk, hogy egy egyszerű ember harcoljon, akkor azt kell felajánlanunk neki, amiért a legjobban küzd – a saját becsületét és a saját otthonát."

Gilbert Keith ChestertonForrás: ©Leemage

A hazafiságról

„Egy befolyásos és növekvő szekta, sok modern, különböző iskolákat képviselő entellektüellel karöltve direkten támadja a hazafiság ideáját, mint ami ellentétes az emberiség szeretetének egyetemesebb érzésével. Számukra az egyedi mindenkor ellensége az egyetemesnek. Számukra minden nemzet riválisa az emberiségnek. Számukra, nem egy esetben, minden ember riválisa az emberiségnek... ...Ha megkérdezzük őket, hogy szeretik-e az emberiséget, azt fogják felelni – kétségkívül őszintén –, hogy szeretik. De ha az emberiséget alkotó bármely társadalmi csoportról kérdezzük őket, azt fogjuk tapasztalni, hogy mindet gyűlölik. Gyűlölik a királyokat, gyűlölik a papokat, gyűlölik a katonákat, gyűlölik a tengerészeket. Nem bíznak a tudomány embereiben, leszólják a középosztályt, lemondanak a munkásokról, de rajonganak az emberiségért. Csak éppen mindig úgy beszélnek az emberiségről, mint egy furcsa, idegen, távoli népségről. Egyre inkább elválasztják magukat az emberektől azért, hogy felmagasztalják az emberiséget mint idegen fajt. Elszánt törekvésük közepette, hogy emberiségiek legyenek, inkább megszűnnek ember lenni.

Az igazság, persze, hogy az igazi egyetemességet inkább úgy érhetjük el, ha arra törekszünk, hogy a lehető legjobb viszonyban legyünk a közvetlen környezetünkkel.

Az az ember, aki szereti saját gyermekeit, sokkal inkább egyetemes, teljesebb az egyetemes rend értelmében, mint az, aki vízilóbébit babusgat az ölében, avagy krokodilcsecsemőt tesz a gyerekkocsiba. Mert a saját gyerekének szeretete olyan dolog, ami sokkalta (ha szabad ezt a kifejezést használnom) elemibb vízilóság, mintha vízilovacskát babusgatna. Előbbi esetben teszi ugyanis azt, amit a vízilovak.

Ugyanez a helyzet a patriotizmussal. Az, aki szereti az emberiséget és semmibe veszi a patriotizmust, semmibe veszi az emberi természetet. Meglehet, hogy az ember, aki szereti a hazáját, nem zeng dicshimnuszokat az emberiségről, de a legnagyobb elismeréssel adózik iránta, mégpedig azzal, hogy utánozza.

A hazafiság és az efféle érzések alapvető szellemi előnye az, hogy általa minden dolog megfelelő szeretetben részesül, mert minden dolog egyedi szeretetben részesül. A kozmopolita felfogás (ma globalizmusnak hívják – a ford.) egyetlen országot nyújt, egy jót. A nacionalizmus országok százait nyújtja, és mindegyik a legjobb. A kozmopolita egyetlen pozitívumot kínál, a hazafiság a szuperlatívuszok kórusát. A hazafiság a világ dicsőítését a legközelebbi dologgal kezdi ahelyett, hogy a legtávolabbival kezdené. Ezáltal biztosítja azt, ami talán a legfontosabb a földi megfontolások közül, hogy semmi ezen a földön ne maradjon híján az őt megillető elismerésnek."