A filmdíva, akit a szovjetek vallattak, a magyar kommunisták meg elűztek a hazájából

A két háború között írták róla egy társasági lapban: „Hazai színművészetünk lapossarkú, angolszoknyás, citrom-fanyar, whisky-izű büszkesége." Muráti Lili a maga korában első számú megtestesítője volt a modern nőtípusnak, s talán minden kolleginája közül a legszebb, legszexisebb. A színházi munkát tartotta a legfontosabbnak, de mivel egyike lett az első hazai filmsztároknak is, idolként ugyancsak szépen teljesített: vörös sportkocsival száguldozott a városban; szeretett ott lenni a fontosabb társasági eseményeken, ám rendszerint késve érkezett, úgy nagyobb volt a feltűnés. Öltözködésével is figyelmet keltett, olykor botrányt kavart. Számtalan sportágat is űzött, ám mindeközben vasfegyelemmel, teljes odaadással gyakorolta a hivatását. Megosztó személyisége ellenére rajongói száma sokszorosa volt az irigyeinek. A háború után mégis utóbbiak miatt kellett elmenekülnie Magyarországról, amelyet ötven év emigráció és sikeres spanyolországi színészi karrier után is a hazájaként szeretett.

Volt gyerekszobája

Muráti Lili 1938-ban már túl van öt filmfőszerepen (A csúnya lány, Elnökkisasszony, Pogányok, Fizessen, nagysád!, 120-as tempó). A Vígszínházban ugyancsak főszerepeket játszik, amely intézménynek korábbi teátrumi sikerei után lett tagja 1934-ben.
A Színházi Magazin 1938-as számában felteszi a kérdést a kor egyik meghatározó színikritikusának, az író, újságíró Egyed Zoltánnak:

Mi a véleménye Muráti Liliről?

Egyed Zoltán válasza:

Ő körülbelül az a modern leánytípus, akiket rendszerint játszik is a színpadon: az a kicsit fanyar, kicsit keserű, mindig érdekes figura, aki például az ő személyében oly tehetségesen vegyíti a girl jellemvonásait a ladyéval. Muráti girl: mert fiús az alakja, mert karcsú, mert sportol, mert autót vezet, s mert – rém szemtelen. Sértődés ne essék: ezt úgy értem, hogy önmaga értékeinek tudatában talán a kelleténél kicsit fölényesebb, minden gesztusa, egész megjelenése körülbelül egyenértékű azzal a békebeli emlékkel, amikor a sanzonett a színpadon hátulról felcsapta a szoknyáját... De lady is, mert a manírjai úriasak, ami csak természetes, hiszen volt gyerekszobája.

Muráti Lili és Willy Fritsch német színész a Városligeti Műjégpályán 1939-ben. Forrás: Fortepan / Bojár Sándor

Ami a karakterét illeti, Muráti Lili máig megtekinthető filmjei bizonyítják: Egyed Zoltán leírása találó.

A gyerekszoba kapcsán már akadnak talányok.

Annyi persze biztos, hogy Muráti Lilinek volt gyerekszobája. Ám kérdéses, mettől meddig időzött benne.
A Muráti Lilivel kapcsolatos rejtélyek – több is akad – legfőbb generálója Muráti Lili. Vajon miért? A pedáns német filmfilológus, Karlheinz Wendtland azt mondta egyszer:

Muráti Lili 1911-től 1914-ig született.

A színésznő sajtómegszólalásaiban inkább az utóbbi évszámot említi.
Azonban amikor Mezei Mária visszaemlékezéseiben felidézi első találkozásukat a szegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban – melynek ünnepségein mindkettőjük szépen szavalt –, állítja: Muráti Lili két osztállyal alatta járt.

Mezei Mária a lexikonok adatai alapján 1909-ben született, így tehát a nála két évvel fiatalabb Muráti Lili születési dátuma 1911.

Egyes színházi szakírók szerint azonban Mezei Mária is hajlamos volt kozmetikázni életrajza bizonyos adatait. Ám Mezei esetében legifjabb éveinek bizonyos tényei – például születésének, cseperedésének helyszínei – vonatkozó helytörténeti adatok szerint is rendíthetetlennek tűnnek.

Muráti Lili esetében semmi sem ilyen egyértelmű.

Csókot dob

Muráti Lili 2002-ben, állítólagos kilencvenedik születésnapján a Magyar Nemzet újságírójának idézi fel gyermekkorát:

Édesapám katonatiszt volt. Apám nem magyar volt. Lotharingiai franciának született. Egyik állomáshelyről a másikra küldték szolgálatba. Amikor édesanyám áldott volt velem, szüleim éppen Bulgária felé tartottak, a sors úgy hozta, hogy Nagyváradon jöttem e világra. Amint lehetett, a szüleim továbbutaztak, elfeledkeztek az anyakönyvi kivonatról, így arról, hogy mikor születtem, nem tudok pontos dátumot mondani. A rokonaim később kiderítették, hogy valójában 1912 a helyes időpont.

A színművésznő 90. születésnapja alkalmából ünnepséget tartottak az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a közönség állva tapsolta. Forrás: MTI/Rózsahegyi Tibor

Hetvenhét évet visszalépve az időben, 1935-ben Muráti Lili a Színházi Életnek nyilatkozik gyermekéveiről.

Vonaton születtem. Nem tudom, hogy honnan indult a vonat, csak azt tudom, hogy Párizs felé futott.

Az biztos, hogy vonaton születni romantikusabb, kalandosabb, mint Váradon.

További megszólalásaiban is hozzátesz ezt-azt gyermek- és kamaszkorának eseményeihez. Muráti Lili egy 1985-ös interjúban úgy meséli, hogy négyéves koráig Párizsban élt, amikor apját, Muráti Frigyest kinevezték hajóállomás-parancsnoknak a bulgáriai Listowba. /Internetes keresők nem akadnak ilyen városra Bulgária múltja és jelene vonatkozásában. Sz.Á.)

Muráti Lili kislányként állítólag ott járt óvodába, és sokat csavargott két bátyjával, Györggyel és Árpáddal a „tengerparti városban".

Nem sokkal később – állítja Muráti Lili néhány további interjúban – édesapját átvezényelték az ausztriai Brünauba, mely osztrák városka éppen szemben van a határ túloldalán álló bajorországi Sinbachhal. Muráti Lilit, elbeszélése szerint, Sinbach gyönyörű nevelőintézetébe íratták be.
Majd a család idővel Szegedre költözött, ahol Muráti Lili bekerült az Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumba, ahol színjeles tanulóként végezte az első gimnáziumi osztályt, valamint rendszeres fellépője lett az iskolai ünnepségeknek. Ám egy alkalommal, a nagy sikertől fellelkesedve,

a cirkuszművészektől látott gesztussal dobott csókot az egyházi iskola közönségének.

Adott környezetben illetlen gesztus. A gyors lefolyású botrányt követően Muráti Lilit a szülei Németországba küldték, s a harmadik gimnáziumot a marienhöhei angolkisasszonyok intézetében végezte.

Öt Rosenkranz, égi jelek, matrózblúz

A különböző korszak interjúiból összegereblyézett emlékezései szerint

rajongta az intézményt, az ott oktató apácákat is.

Egy alkalommal még egyikük fejfedőjének szegélyét is megcsókolja – amiért büntetésül öt Rosenkranzot – rózsafűzért, valójában öt rózsafüzérnyi imát – kell elmondania.

Ez a büntetés még nem töri meg. Mi több, elhatározza: Mária-nővér lesz.

Ugyanakkor azt sem hallgatja el az egykori emlékidézések egyikében, hogy valami ki nem mondott belső válságot élhetett meg akkoriban,

mert harminchárom kilóról hatvanhatra hízott.

Mindemellett az is megtörtént – ezt az epizódot is szívesen idézi –, hogy az angolkisasszonyoknál töltött második év karácsonyán kicsábította egy afrikai társnőjét a szabad ég alá azzal az ígérettel, hogy

a csillagok jeleket küldenek nekik, amelyek meghatározzák majd a sorsukat.

Az apácák hajnal felé találtak rájuk. Lilit ismét megbüntették, ráadásul a csillagok semmiféle jelet nem küldtek.

A tizenöt éves Lili az újabb büntetés után ripsz-ropsz otthagyta az intézetet.

Emlékei szerint családi ismerőseiknél, bizonyos Spretti gróféknál nyaralgatott egy darabig, majd megindult Szeged felé. Útközben összetalálkozott egy barátnőjével, aki éppen müncheni vakációra tartott a szüleivel. Biztatta Muráti Lilit, hogy tartson velük. Velük tartott, s ott is ragadt anélkül, hogy a hazaiakat értesítette volna. Hosszas sürgönyözés után akadt csak rá a családja.
Muráti Lili azt nem említi a hajdani interjúkban, hogy miután felmenői tájékozódtak leányuk hollétéről, vajon mit üzentek vendéglátóinak. Annyi biztos – amennyiben Muráti Lili kamaszkori emlékei kapcsán bármi is az lehet –, hogy az otthoniak sürgönye után barátnője édesanyja lerángatta Muráti Lilit a hotelszobából a hotel halljába, miközben

Muráti Lilin diákos matrózruha volt és harisnya, ám cipő nem.

Feltűnése komoly figyelmet keltett a hotel közönsége körében – s talán karcsú, harisnyás vádlija, lábfeje is; akkoriban már ledobhatott jó párat a hatvanhat kilóból az amúgy mutatós leány. Muráti Lili egy 1935-ös interjúban elárulja:

élvezte a figyelmet, úgy vélte, megjelenésével nagy tetszést aratott.

(Hogy miként került végül vissza Szegedre, arról nincs emlékmorzsa a vonatkozó sajtó megszólalásaiban. Sz.Á.)
Más cikkekben a marienhöhei angolkisasszonyok kapcsán Muráti Lili azt is említi: színészi képességeire ők figyeltek fel először – állítólag sikeresen játszott is intézményükben egy Szentivánéji álom színrevitelében –, s levélben javasolták családjának, hogy támogassák leányuk színi tanulmányait.
Ha ez igaz, akkor annak ellenére történt, hogy a kislány meglépett Marienhöhéből.

Vagyis a faképnél hagyott apácák még úgy is fontosnak tartották, hogy tájékoztassák a szökevény családját a szökevény színészi képességeiről.

Lehet, hogy valóban női szerzetesek ismerték fel először Muráti Lili tehetségét. Az mindenesetre biztos – és a következő tény tényleg az –, hogy az alkotói késztetés okai között Muráti Lili esetében fellelhető a genetikus háttér. Mégpedig édesapja kapcsán.

Muráti Lili 1938-ban. Forrás: Fortepan / Bojár Sándor

Genetika: egy reneszánsz ember

Murz Frigyes - a Császári és Királyi Hadsereg vonatkozó irataiban Friedrich Murz - 1852-ben született az erdélyi Barcarozsnyón, vélhetőleg szász, tehát német anyanyelvű családban.

Felcseperedvén a katonai pályát választotta.

1877-ben a 2. gyalogezred hadnagya volt, 1882 novemberétől ugyanott főhadnagy, majd 1889 májusában II. osztályú századosként a debreceni 39. honvéd gyalogezrednél szolgált. 1894 és 1897 között a bécsújhelyi katonai akadémián tanított francia és orosz nyelvet.
1899 októberében I. osztályú százados lett a gyalogságnál,

1899. november 1-jétől pedig őrnagy a nagyváradi 4. gyalogezrednél. Abban az évben változtatta nevét Murátira.

1905-ben saját kérésére nyugdíjazták.
Időközben feleségül vette gyermekei édesanyját, Széll Augusztát, aki két fiuk mellett egy lánygyermeknek is életet adott, Teodóra Auréliának – a majd Muráti Lili néven híressé váló színésznőnek.
A gyermekek édesapjának sokoldalú tehetsége csak nyugdíjba vonulása után bontakozott ki igazán.

Ebben az időszakban ismerhette meg a nyilvánosság a regényírót, a középkort kutató történészt, a tizenegy nyelven beszélő poliglottot, a franciaországi kiállításon is díjat nyerő festőművészt.

(Az 1911-es a La Rochelle-i nemzetközi kiállítás aranyérme. Sz.Á.)
Muráti Frigyes nyelvi képességei kapcsán a Budapesti Hírlap 1930. júliusi száma görög tudóst idéz:

Rendkívüli nyelvtehetség, aki a magyar nyelven kívül tökéletesen beszél franciául, angolul, németül, olaszul, spanyolul, oroszul, törökül, románul és latinul. Negyvenhárom éves korában hozzáfogott a modern görög nyelv tanulásához, majd tökéletesen megtanulta a klasszikus görög nyelvet is.

Muráti Frigyes szerzője volt egy kiváló vívószakkönyvnek - Vitőr-, kard- és párbajvivás, 1890. Debrecen - valamint fennmaradt egy francia nyelven írt regényének - Un manuscript de Constantinople – kézirata is, melyet utóbb magyarra - Egy konstantinápolyi kézirat - és görögre is lefordítottak.

A hellének ki is adták: Hen cheirographon tes Konstantinoupoleos, 1930. Athen.

A tudomány iránt elkötelezett Muráti Frigyes középkorral kapcsolatos kutatásait a tudomány emberei is elismerték,

a görögországi tudományos akadémia tiszteletbeli tagjai közé választotta.

Ami művészeti lexikonokban is jegyzett festményeit illeti: főként tiszai tájképeket készített Szeged környékén, valamint a népélet jeleneteit ábrázolta.
Muráti Frigyes 1939-es halála után írta róla február 14-én a Pesti Napló athéni tudósítója:

Ámulnunk kell, s holtában is megbecsülnünk az öreg magyar tudóst, művészt és katonát, a színes és ezerfelé is ki-kitörő tehetségének, egyéniségének ezt a tarka és erőteljes példáját, amely az átörökléstan gazdag kazuisztikájába kívánkozik: mi minden kell ahhoz, hogy valakinek a lányából végül eredeti tehetségű, kitűnő színésznő legyen.

Iparművésznek készül, színészetet tanul, tojást dobál

Muráti Lili tehát a müncheni kaland után visszatér Szegedre. Később annyit mond erről:

Úrilányoskodtam... Egymást követték a zsúrok; apámnak, az ezredesnek házában. Zsúr, tánc, mulatságok. És a kiszemelt fiatalember mindennapos vacsorája nálunk. Fél évig voltam otthon. Nem történt semmi.

Másutt annyit mond:

Hazajöttem Szegedre, majd feljöttem Budapestre azzal, hogy iparművésznő leszek. Ehelyett színházat tanultam.

Ami dokumentumok alapján is biztos: a fővárosba érve Rákosi Szidi híres színiiskolájában landolt.

Akkori körülményeiről majd 1935-ben, már befutott színésznőként nyilatkozik a Pesti Naplónak:

Minden gondolkodás nélkül beiratkoztam a színiiskolába. Egy Podmaniczky utcai panzióban laktam. Tél volt. Éjszaka. És én kint aludtam a folyosón. Nem mertem bemenni a szobámba, mert tele volt férgekkel. Néhány hétig aludtam a jéghideg folyosón. Közben ellopták szobámból a hálóingemet és a lepedőimet. Dühös lettem, elszöktem a panzióból. Egy kis gimnazistaleány velem együtt szökött. Kivettünk ketten egy albérleti szobát. A szoba a ház legfelső emeletén volt. Rideg, óriási szoba. Ebből a szobából művészszobát varázsoltunk. Újságokból, magazinokból kivágtuk a színészek, színésznők és meztelen táncosok fényképét, s ezeket a képeket a hazulról kapott akácmézzel felragasztottuk a falra. Üres Cinzano üvegeket kértünk ajándékba a házban lakó csemegéstől, és az üvegeket a fal mellett sorba állítottuk. Így akartuk tudomására hozni mindenkinek, hogy mi ketten iszákosak és bohémek vagyunk! Sohase fűtöttünk. Erre nem volt pénzünk. Az ágyban tanultunk, de ilyenkor minden ruhánk és kabátunk rajtunk volt, hogy meg ne fagyjunk. Zsebpénzünket mozira költöttük. Mozi után hazamentünk... És... Elmondjam, hogy mi történt egyszer velünk?... Hazamentünk a moziból, fürdőtrikóba öltöztünk, kinyitottuk az ablakokat, és spicceltünk addig, amíg alaposan kimelegedtünk. Azután vacsorához ültünk. Egy-egy tojás jutott mindegyikünkre. Amikor enni akartam, észrevettem, hogy én kaptam a kisebb tojást. Irtózatos dühbe gurultam. Fogtam a tojást és a barátnőm fejéhez akartam vágni. A tojás elrepült a kezemből, barátnőm lekapta a fejét és a tojás kirepült az utcára. Néhány perc múlva a házmester csöngetett. Belépett a szobába egy rendőrrel és egy kétségbeesett úrral, akinek kalapja, ruhája, arra tele volt tojássárgájával.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!