A magyar nézők feltehetően A profi című, kétségtelenül nagyszerű filmből emlékezhetnek rá, ebben ő játszotta Belmondo ellenfelét, egy gonosz rendőrfelügyelőt, akit Belmondo a film vége felé egy westernfilmekre utaló párbajban, Ennio Morricone zenéjére, agyonlő. Szerepelt egyébként a Volt egyszer egy vadnyugatban is, éppen Morricone miatt, egyetlen jelenetben: Henry Fonda-Charles Bronson párbaja közben a visszatekintő jelenetben ő a Frank szerepét játszó Henry Fonda bandájának egyik tagja.
Először színházakban dolgozott, játszott és rendezett. Sartre, Anouilh, Genet akkori premierjeiben játszott, de Shakespeare vagy éppen Gorkij műveiben is főszerepet kapott a negyvenes-ötvenes-hatvanas években. Ő fedezte fel Isabelle Adjanit, az ő társulatában játszotta a hetvenes évek elején a Bernarda Alba háza egyik főszerepét. Robert Hossein később a párizsi Kongresszusi Palotában vagy a Sportcsarnokban esténként sokezres közönség előtt látványos színházi előadásokat rendezett, Jézusról, De Gaulle-ról vagy a francia forradalomról. De ő rendezte meg először a Victor Hugo klasszikusából készült A nyomorultak című musicalt, a zeneszerző a magyar származású Claude-Michel Schönberg volt. A kétezres években a Marigny-t, Párizs leghíresebb magánszínházát vezette, az ő idején neve bekerült a színház nevébe is. (Théatre Marigny-Robert Hossein).
Első filmszerepét az író Sacha Guitry-től kapta, de játszott Jules Dassin, Mauro Bolognini és Claude Lelouch filmjeiben is.
Közeli barátja volt Jean-Paul Belmondo, A betörés című filmben is partnere volt, de Belmondo máig utolsó filmjében, Az ember és kutyája címűben is együtt játszottak.
Robert Hossein utolsó filmjét 92 évesen forgatta. A remény gyümölcse című drámát idén mutatták be a francia mozik.