Egyre többen karolják fel Makovecz Imre életművének, a budapesti katedrális megépítésének a tervét – erről forgatott a Hír TV Credo című műsorának stábja.

Egy olyan különleges katedrális tervéről van szó, amely Makovecz Imre egyik utolsó alkotása és amelynek megvalósulása érdekében egyre többen szállnak síkra. Makovecz Imre volt a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar építésze. Neve elválaszthatatlan a hazai organikus építőművészettől, egyben ő is volt ennek a szemléletmódnak a legnagyobb hazai apostola és iskolateremtője.

Ismerjük az általa alkalmazott stílusjegyeket annak ellenére, hogy sem a kommunizmus, sem pedig a rendszerváltozás utáni, a fővárost irányító baloldali hatalom nem nézte jó szemmel Makovecz Imre nemzeti, keresztény, polgári értékrendjét. Templomai, kultúrházai, sportlétesítményei a vidéki Magyarország térképén magasodnak.

Azt talán kevesen tudják Makovecz Imréről, hogy egészen máig éppen szülővárosában, ott, ahol élt, alkotott és meghalt, Budapesten nem áll egyetlen általa megálmodott középület sem, így halt meg 2011 őszén.

Élete végéig egy terven dolgozott, egy templomén. Egy budapesti templomot álmodott meg, egy olyan merész tervet, amilyet építész még kevés alkotott.

A templom, amely a szem számára is megmutatja Isten nagyságát, sokak szerint égbetörőbb és kifejezőbb, mint Gaudí Sagrada Familia-ja.

Ez a terv a koronaékszer, ez az életmű csúcsa, megjelenik benne a teljes életmű esszenciája.

Nagy Ervin, a volt országos főépítész ötödik éve dolgozik már a Makovecz Imre által kidolgozott terveken. A katedrálishoz elképzelt 200 angyal pedig angyal Melocco Miklós szobrászművész nevéhez fog fűződni.

A templomépítők vallják, egy katedrális nem puszta épület, hanem a lelkek gyülekezőhelye, aki templomot emel Istennek, egyben szellemi közösséget is épít. A katedrális ügyét felkaroló civilek is így tekintenek kezdeményezésükre, mint a templomépítők egyre bővülő közösségére.