Kedves Néném,
Kicsit off topic ez a mai levél, de csak kicsit az.
Mert csaknem egy éve alig-alig játszunk, tulajdonképpen zárva tartunk. Mondhatjuk úgy is, hogy egy tengeralattjáró üvegablakán át mutogatunk a közönségnek (stream), és még ez is nagy érzés, de hogy tartósan fel tudjuk-e kelteni közönségünk figyelmét, az még úgy se biztos, hogy csak januártól júniusig 21 premiert tudunk televíziós módon, élőben adni ebben a reményteli 2021-es esztendőben. Annyit, amennyit senki se a világban.
Hát nem kellene mégis velünk tartani? Remélem, Néném és a többiek is vágynak a szellemi izgalomra. Mégis alapjában csak az biztos, hogy se elegendő lehetőségünk nincs, se bevételünk – mert az nulla, konkrétan.
Ebben a helyzetben az Opera 500 művésze fizetésének 2/3-án működik, további 700 munkatársunk vagy a túlélés extra feladatait szervezi, vagy rendületlenül gyártja az eltervezett produkciókat, vagy olyan munkákra irányítjuk át, amelyekkel kiválthatjuk külső szolgáltatók bevonását, magyarán, úgy építkezünk, hogy spórolunk rajta. Magánénekeseink, aki közül senki sincs állásban, a szűkös fellépési lehetőségek mellett a számukra kitalált előlegprogramban vesznek részt, fényesen abból élni nem lehet.
Mégsem lázadnak, mert pontosan tudják, értik, mi miért történik, mi forog kockán az országban. Nem mindenki ilyen szerencsés, hogy értené, egy pusztító világjárvány nyomán az ún. vis maior, az elháríthatatlanság és a senkinek fel nem róhatóság jogi státusza micsoda is volna. Hozzájuk szólnak tehát – természetesen – kitalált híreim. Farsangi ajándéktréfa Nénémnek is!
Édes Néném, Csokonaival (és a pompás Kodály-dallal) szólva űzik már a farsangot ebben a járványos második télvizes tavaszban is. Nézze el nekem a fenti bizsergést, jövő héten elmesélem, valójában mekkora sorozat is, amit most az Opera megkezdett. (Spoiler: elég nagy...)
„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"
Szilveszter
2021. február 8.