A rendszerváltoztatás óta eltelt 30 év folyamatait vizsgálja meg Václav Klaus nemrég megjelent, A szabadság hullámvasútján című legújabb könyvében. A kötet online bemutatója a Kertész Imre Intézetben volt.

Václav Klaus legújabb, A szabadság hullámvasútján című könyve a rendszerváltoztatás óta eltelt 30 év folyamatait vizsgálja. A kötetet online mutatták be a Kertész Imre Intézetben Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója, Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet munkatársa, a kötet szerkesztője és Szabó Tamás, a Kertész Imre Intézet programigazgatója részvételével. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kiadásában megjelent kötet bemutatóján Schmidt Mária már a beszélgetés elején kiemelte, hogy Václav Klaus könyvének erénye leginkább abban rejlik, hogy a szerző remekül foglalja össze az elmúlt harminc évben végbement folyamatokat,emellett pedig felhívja az olvasó figyelmét a ma már leginkább nyugatról érkező, szabadságunkat veszélyeztető eszmerendszerekre. Véleménye szerint Klaus remekül fogalmazza meg, hogy bár a rendszerváltoztatással sikerült visszaszerezni a szabadságunkat, a mai nyugati áramlatok térhódításával egyre inkább annak csorbítása figyelhető meg, ami szembe megy azzal az elgondolással, miszerint Európa államai közösen határozzák meg az európai értékeket. Azt is mondta, hogy a nyugati államok „nem voltak kíváncsiak sem a tapasztalatunkra, sem arra, hogy nekünk mi a fontos és mi mit szeretnénk”, ehelyett sokkal inkább a saját gondolataikat kívánják ráerőltetni a térség országaira.

Baczoni Dorottya egyetértett Václav Klausszal azzal kapcsolatban, hogy a kétpólusú világ megszűnése után kialakult nyugati identitásválsággal megszűnt a Nyugat klasszikus európai értékeket védelmező pozíciója, miközben a térség országai a rendszerváltoztatások után éppen ezeket az értékeket szerették volna újra magukénak tudni. Azt is mondta, hogy a könyv szerzője szerint a klasszikus liberális értékek helyett, ma már sokkal inkább a „pszeudoliberális” értékek érvényesülnek, ezzel pedig mára az olyan, korábban megkérdőjelezhetetlen fogalmak váltak megkérdőjelezhetővé, mint a család, haza, vagy épp az ember. Emondta azt is, hogy véleménye szerint értékként kell kezelnünk saját gondolkodásunkat. „Ez a régió ad egy speciális gondolkodást, amit értékként kell kezelni az összes tapasztalatunkkal és az összes negatív élményünkkel” – mondta, és hozzáfűzte, hogy szerinte ez alapján kellene mérlegelnünk, hogy egy Nyugaton aktuális vita mennyire releváns a térségünkre nézve.

Schmidt Mária arra a kérdésre válaszolva, hogy a könyvében Klaus miért nem tekint reprezentatívként a nonprofit szervezetekre, kifejtette, hogy az egyre inkább nagyobb hatalomra szert tevő nemzetközi NGO-k sokkal inkább tekinthetők lobbiszervezeteknek, amik mára mind az Európai Unió, mind pedig a nyugati országok döntéshozatalát képesek befolyásolni. Azt is mondta, ezek nem tekinthetők civil szervezeteknek, „hiszen nem civilek állnak össze és finanszírozzák ezeket a szervezeteket, hanem egy érdekcsoport hozza létre őket, amiknek a vezetőit nem választják, hanem kinevezik”. A szervezetek nyomásgyakorló erejére példaként említette az Egyesült Államokban zajlott legutóbbi elnökválasztást, amelyre az említett szervezetek komoly hatást gyakoroltak.

Arra a kérdésre, hogy mit tart a könyv legfontosabb üzenetének, Baczoni Dorottya elmondta, hogy Václav Klaus könyve arra buzdít, hogy „mi is gondoljuk végig az elmúlt harminc évünket, és hogy nekünk mi a válaszunk azokra a felvetett dilemmákra”, míg Schmidt Mária az identitásunk megőrzését és a harminc éve kivívott szabadságunk megvédését emelte ki. A kötet pedig megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban.