Az 1928-ban született gyönyörű színésznő, Bara Margit az ötvenes-hatvanas években ünnepelt sztár volt. Színházakban és mozifilmekben is főszerepek sorát játszotta el. A fiatalon megözvegyült művész – első férje öngyilkos lett – 1964-ben új társát is megtalálta, Gyarmati Dezső, a többszörös olimpiai bajnok vízilabdázó személyében. Ám még abban az évben rágalomhadjárat indult ellene egy koncepciós ügy kapcsán. A hatóságok sikkasztás, csalás és hűtlen kezelés gyanúja miatt kezdtek nyomozni Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat befolyásos vezetője ellen. Ezzel párhuzamosan kezdtek terjedni a pletykák, amelyek szerint az Onódy irányítása alatt álló mulatóhelyeken orgiákba torkolló tivornyákat tartanak a magas beosztású funkcionáriusok, valamint a legszebb magyar művésznők részvételével. Utóbbiak közül egyedül Bara Margitot nevesítették meg. Onódy hivatalos büntetőügyében ezek az orgiák nem szerepeltek, s így a színésznő védekezni sem tudott a rosszindulatú hazugságok ellen, amelyek terjesztői azonban elérték, hogy Bara Margit a továbbiakban ne kapjon filmes feladatokat, valamint jelentős színházi szerepeket. A megalázott művész 1977-ben úgy döntött: felhagy a színészi pályával, s visszavonul. A rendszerváltás után Kossuth-díjjal próbálta kiengesztelni - meggyalázói helyett - az akkori illetékes kormányzat, Bara Margit továbbra sem vállalt el egyetlen felkérést sem, élete végéig tartotta magát a fogadalmához. Amely döntés egyben a magyar színjátszás és filmművészet szempontjából komoly veszteséget jelent.

Bécsi út

Bara Margittól egyetlen élő alakítást láthattam.
Bécsi úti, mára bezárt kávézó teraszán.
Tavaszi délelőtt, két asszony az egyik járdára kitett asztal mellett. Közeledem feléjük. Szemből süt a nap, arcukat nem láthatom, de nyilvánvaló, hogy egyikük kiszúrt. Megemelkedik, integet széles, teátrális mozdulatokkal.
Nevemet kiáltja, s biztat: Ide, ide!Psota Irén hangját nem lehetett eltéveszteni. Irén a kávézó közelében lakott, millió emlék köti a szüleimhez, gyakorta megállított pár szóra, amikor arra jártam.
Asztalukhoz érve rápillantottam a másik asszonyra. Szép volt, korától függetlenül megkapó jelenség, ugyanakkor valamiképpen impozáns, talán a tartásából kiérződő méltóság miatt. Tekintetében egyszerre volt ott a kíváncsiság, s valami különös tartózkodás. Tudtam, láttam már, mégsem ismertem fel akkor.
Irén megragadta a karomat, s azzal a hévvel, amely akkor öntötte el, amikor fontosnak érzett egy helyzetet, közölte: Mondtam, ki vagy, mondtam, szeretnélek bemutatni! Kis hatásszünet, majd hozzátette: Mondta, hogy rendben van.Nyilvánvaló volt, hogy a fel nem ismert asszony nem akárki. Szerény mosollyal, kis főhajtással jeleztem: megtisztel. Nyújtottam a kezem, a magáét belehelyezte, megtartottam, úgy mondtam a nevem. Halkan mondta ő is a nevét, egyetlen, nyomatékkal ejtett szóval kiegészítve. Felnézve a kávéházi székéből a szemembe. Kurta mondandója végén kivette kezét a kezemből, feje lebicsaklott, tartása megcsuklott. Aztán ültében is szálfa lett megint, rám pillantott még, majd elnézett a Bécsi út messzeségébe.
Neve kulcs volt, tudtam mindent. Azt mondtam:Köszönöm, hogy megismerhettem.
Küldött egy félmosolyt a Bécsi útnak.
Mondtam, nem is zavarnék, elköszöntem. Psota Irén hévvel búcsúzott:Pá, drága, pá, vigyázz magadra!A másik asszony bólintott kettőt, nem nézett rám többé. Hiteles volt minden szavában, gesztusában. Mentem tovább, meglassult léptekkel, s közben ismétlődtek bennem a fel nem ismert színésznő szavai: Bara Margit - voltam.

Bara Margit színművésznő (1960)Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

 

Lombok között

Bara Margit 1928. június 21-én született Kolozsváron.
Édesanyja Gáll Terézia, egy kilencgyermekes gyergyóremetei székely család egyik leánya. Terézia huszonhét évesen szülte meg Margitot. A kislány édesapja – keresztnevét források nem említik – akkor huszonkilenc éves. Ha neve nem is, annyi tudható, hogy a férfi hatévesen maradt árván, egy időre román rokonokhoz került. Tizenkét évesen Budapestre ment, ahol kitanulta a cipészmesterséget, majd az első világháború végén visszament Kolozsvárra. Idővel családot alapított, már akkor a Dermata Bőrgyár munkásaként.
A Bara család második gyermeke, László, 1935-ben született.
Terézia, a gyermekek édesanyja kemény, konok székely. Tizennégy éves volt, amikor a románok egy tizedelésen Teréz apját jelölték tizediknek az első világháború alatt. Odavetette magát a tizedelést vezénylő tiszt elé. Könyörgött, rítt, üvöltött: inkább őt öljék meg. Nem öltek meg végül senkit, mindenkit futni hagytak.Margit édesapjáról azt is tudni: finom, érzékeny ember volt, rajongta a színházat. Margit leányával úgy bánt, mintha hercegnő lenne. Maga elé engedte, alásegítette a széket az étkezéseknél, bármely helyzetben igyekezett kedvére tenni. Igaz, Teréziának is Margit volt a szeme fénye.
Ha gyermekei összevitatkoztak, azzal teremtette le a nővérénél hét évvel fiatalabb Lacit: Igaza van Margitnak! Ne feleselj Margittal!Amúgy ritkán volt szükség a korholásra, nagy szeretetben ragaszkodtak egymáshoz a testvérek.
Ha nem is jómódban, de polgári igénnyel élő család kerekdombi házához jókora kert tartozott. Tele virággal. A kert alatti, Szamos menti nádas is sziromerdővel vegyült. A gyermekek édesanyja mindig szívesen, tanári alapossággal magyarázta, melyik növény mire való, ha való éppen valamire. Elbeszéli azt is, melyiktől jobb óvakodni.
Margit figyelmes kislány, az elemiben sincs gond vele. A gimnáziumot a piaristáknál végzi. A gimnázium kertjében megmászni való fák. A fiúk már serdülőkorában szívesen nézegetik a leányt, aki inkább a természetet csodálja, vagy könyvekbe mélyed, s öntudatlan gyakorolja majdani hivatását. Fák lombjai közt megbújva énekelget, szaval is olykor.

„Érdekesebb, izgalmasabb volt, mint ahogy vártam"

A gimnazista Margit az édesapja által készített, párizsi topánokat idéző cipellőkben koptatja a kolozsvári utcákat. Ruhája is a legcsinosabb.
Öccse nem bánja, ha rajongott nővérére kicsit több futja a szűkös családi kasszából.
A gimnazista Bara Margit jó barátnője a fűszeres Dorian család románul mondva Ilena, magyar szóval Ilona nevű leánya, aki majd maga is színésznő lesz Daróczy néven. Ugyancsak színi pályára kerül idővel Bara Margit másik kamaszkori barátnője, Bisztrai Mária, aki Petru Groza román miniszterelnök és Kabdebó Duci színésznő gyermeke./Petru Groza 1945. március 6-tól volt miniszterelnök 1952. június 2-ig, majd az államtanács elnöke volt 1952. június 12-től 1958. január 7-ig. Sz. Á./
Bisztrai Mari felnőve a kolozsvári magyar színház igazgatói pozícióját is megkapta. /1969-től 1985-ig. Sz. Á./
A párizsi modellnek beillő cipellők mestere, Bara Margit édesapja a ház körüli munkákban már nem jeleskedik. Ha javítanivaló akad, azt fia vagy felesége végzi. Azonban a színházat nemcsak nézni szereti, sokat beszél is róla.
Bara Margit hallgatja, s persze színházba is elkíséri.Tizenöt éves korában gondol egy merészet. Utóbb így mesélte: Egy nyáron, amikor már komolyan meditáltam a jövendő hivatásról, besétáltam a Kolozsvári Színkör Séta téri épületébe, és jelentkeztem statisztának. A rendező nagyon meglepődött, talán vagányságnak is tűnt ez a számára, bár én sohasem voltam vagány. Bevitt az öltözőbe, estélyi ruhát adatott rám, elmondta, hogy mi lesz a dolgom a színpadon: én persze nagyon boldog lettem. Érdekesebb, izgalmasabb volt, mint ahogy vártam. Igazából azt sem gondoltam, hogy sikerülni fog. Egyik este aztán megszólított a színiiskola igazgatója: ha színésznő akarok lenni, jelentkezzek a felvételire. Nem mondaná ezt, ha nagyon ügyetlennek látna, gondoltam; s nyár végén sikeres vizsgát tettem. Felvettek.

Bara Margit (b) és Somogyvári Rudolf (j) Friedrich Schiller "Don Carlos" című darabjának előadásában a Petőfi Színházban (1956)Forrás: MTI/Farkas Tamás

 

Hirtelen történések

Bara Margit egy ideig párhuzamosan végzi a gimnáziumot és a magyar Színművészeti Intézet stúdiumát. Utóbbi tanulmányai egyszersmind boldoggá teszik, mely boldogságát olykor-olykor megzavarják a külvilág történései.
1944. június 2-án Bara Margit a kolozsvári Nemzeti Színház tetőteraszán napozik a Színművészeti Intézet négy másik leánynövendékének társaságában.
/A város éppen Magyarországhoz tartozik: a trianoni diktátummal Romániához került várost az 1940-es második bécsi döntés Észak-Erdély más területeivel együtt visszajuttatta az anyaországnak. Sz. Á./
Napoznak a lányok, egyszer csak erősödő zúgást hallanak. Repülőgépek húznak el felettük, fémtörzsük nyílásán röpcédulákat eregetnek. A cédulák lustán, lassú, spirálos táncban közelítik a földet. A lányok kedvtelve nézik. Az égből küldött papírosok alábuknak a korlátszint alá, egy sem landol a teraszon.
Csend van megint, napsütés.
Hirtelen kivágódik a tetőteraszra vezető ajtó. Vaszy Viktor, a kolozsvári Magyar Opera igazgatója feldúltan kiáltja a lányoknak:Gyerünk, lányok, lefelé! Bácska, Baja, légi veszély!A csapat éppen eléri a törvényszéki óvóhelyet, már hullnak is a bombák. Hat perc telt el a támadásra figyelmeztető röpcédulák kiengedése és az első robbanások között.
Az ötven percig tartó támadás alatt a szövetségesek több mint ezerkétszáz bombát engedtek a városra.A négy növendéklány egyikének édesapja is az áldozatok között van. A lány kimarad az iskolából. A másik három, köztük Bara Margit, folytatja tanulmányait a Színházi Intézet Monostori úti épületében. Félve mennek iskolába, félve indulnak haza a tanítás végén. A szemrevaló lányoknak mindennap el kell haladniuk a zsinagóga mellett, amelyekbe időközben szovjet katonákat szállásoltak el.
A kolozsvári Színházi Intézetben 1944 őszén egy időre abbamarad a tanítás.
/Néhány hónap múlva újraindul, továbbra is magyar nyelven, de már internacionalista szellemben. Sz. Á./
Az orosz fennhatóság idején a magyar Nemzeti Színháznak meg kell válnia nevétől, Városi Színházként működik egy ideig.
Ebben az időszakban szerződtetik le ripsz-ropsz a három, tanintézmény nélkül maradt növendéklányt a társulathoz. Dorián Ilonát, László Katót és Bara Margitot. Segédszínészként kezdik, karkötelezettséggel.
A fizetésük háromszázhatvan pengő, Bara Margit első saját keresete. Mégmagyar pénz van, hiába a románoké a város. De hogy mi, merre, meddig – azt a szovjet diktálja.

 Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!