Népirtás az Operában, avagy ki kér egy cikk Narancsot?

Az Eiffel Műhelyház
Vágólapra másolva!
172. levél   Kedves Néném, joggal kérdezi, miért nem reagálunk a vádakra, amelyek szerint „közel 300" (sőt újabban: „több mint 300") operaházi dolgozó fertőződött meg koronavírussal, és mindez tulajdonképpen azért van, mert én ezt így gondoltam helyesnek – a 236-os szám kerekítési problémáit most nem is tekintve. Hát nézzük újra együtt, mi fér bele a sajtószabadságba a Magyar Narancsnak és annak nyomán a Klubrádiónak, a szólás bajnokainak.
Vágólapra másolva!

De nem bírom ki, hogy ne a kultúra felől kezdjem – aztán majd csak kikötök Fekete-Győr Andrásnál.

Tömeges eltehetségtelenedés?

A Magyar Narancs politikában és kultúrában tartja magát erősnek – de javítsanak ki, ha tévedek. Az elmúlt 10 évben összehoztak 2 db interjút velem, mindkettő végén megsértődtek, mert a visszamutatásnál bele merészeltem írni a riporter által szerkesztett szövegbe. (Ha ő húzhat a nyilatkozatomból, én miért ne írhatnék vissza abba, a riporter kérdéseibe nem piszkálva, a leütésszámot tiszteletben tartva?) De ami még fontosabb, legalább vezető művészeink vagy mondjuk, pályakezdők hány cikket kaptak? Több mint 500 lapszámból – és végtelen internetes lehetőségből – talán összesen tízet. De a mienk a messze legnagyobb és kellőképpen művészileg is mélyre ásó (értsd: nem bulvár) intézmény, akkor hogy nem tudunk nagyobb nyilvánosságot kapni a vezető magyar kulturális orgánumban, mint holmi kétszemélyes stúdiószínházak? Annál, amely korábban annyi produkciónknál állt őrt lelkes mosollyal? Mármint 2010 előtt?

Miért énekelnek és táncolnak rosszabbul ugyanazok a művészek 2011-től, mint akik 2010 tavaszáig nagyszerűek voltak? Van-e valami összefüggése ennek – tehát a művészek és a művészet megítélésének – a 2010-es választásokkal? És azzal, hogy nem Fischer Ádám a főzeneigazgató, és nem Kovalik Balázs a művészeti igazgató? (Sokadszor jegyzem meg, hisz mindketten nagy áldozatként hagyják magukat legalábbis feltüntetni a külföldi sajtóban: Fischer még Bajnai Gordon kormánya alatt távozott, Kovalikot pedig a Hiller István által kinevezett, államtitkáraként is működött Vass Lajos mentette fel – tehát egyiküket sem a 2010-ben hatalomra került kabinet akolbólította ki.) Megnézték-e, kik dolgoznak a helyükön, a kulcspozíciókban? Kérdezték-e őket is?

A Magyar Narancsnak és néhány társutas orgánumnak tehát ostoba politikai okból, amelynek semmi köze a kultúrához, ha botrányhír kell, csak akkor vagyunk célpontjai. Ez természetesen tőről metszett bulvármentalitás. Mivel nálunk nincs megkülönböztetés, hisz tudás és nyilvántartás sincs arról, kinek milyen származása, vallása, szexuális vagy politikai identitása van, el tudom képzelni, milyen keserves lehet ez a teljes negligálás azon művészeink számára, akik balra húzzák az ikszet. Mit vétettek ők? És mit a többiek: hisz énekelni, táncolni, vezényelni, balettgyakorlatot vezetni nem lehet politikai alapon. Aki pedig jobbra voksol, visszaigazolni láthatja a Mancs és a többiek eljárásában a legkeményebb prejudikáció elvét: a médiumokat, akik politikai nézetrasszizmusban szenvednek, ezért náluk minden írás, értékítélet először a vélt vagy valós hovatartozás alapján kerül mérlegre. Illetve egyáltalán nem is kerül. Az nincs, az nem létezik.

Sajtóbadarság

Az későbbi tapasztalás, 2019/20-ban voltunk kénytelenek megszokni, hogy a Magyar Narancs nevű sajtótermék az Operában működő militáns szakszervezet üzemi hírharsonájaként működik: bármit lehoz, amit ők a mindentől, főleg tényektől független orgánumhoz odavisznek. Sajnos, ez a nyitottság az Opera esetében nem áll meg: Zsidai Péter újságíró pl. egy olyan e-mail címre küld kérdéseket, amelyet kizárólag sajtóanyagok kiküldésére használunk. Hiába tudja és használta eddig az Opera sajtófőnökének elérhetőségeit, azokat épp azért felejtette el, hogy azt írhassa – legnagyobb meglepetésünkre –: „az Opera egyetlen kérdésre sem válaszolt". Amikor a hétfőn megjelent „cikkből" (szakszervezeti irományból) megtudtuk, hogy „keresnek minket", felfedeztük a spam-fiókban lapuló levelet, és azonnal válaszoltunk. Annak ellenére, hogy tavaly olyan is előfordult, hogy rendben megküldött válaszainkat egyáltalán nem jelentették meg.

Meglepi-e Nénémet, ha azt írom: nevezett újságíró a megkeresésekre nem reagált, és neki elküldött válaszainkat a Narancs egyáltalán nem jelentette meg (újra!), hanem inkább kint hagyta „az Opera egyetlen kérdésünkre sem válaszolt" utolsó mondatot. Nekik ezt is szabad. Brüsszel látja ezt vajon? Sajtószabadság? Sajtóbadarság.

Kérdések és válaszok

Az operaház (valójában: Opera – ezerszer elmondtam már nekik is, nyilván klasszabb a nemecsekezés – ÓSZ) dolgozói közül, a társulat tagjai közül hányan estek át igazoltan koronavírus fertőzésen az elmúlt egy év során?

236 esetből kevesebb mint 10 igényelt kórházi ellátást. 236 eset a dolgozók mintegy 20%-a, a magyar társadalom bizonyított és látens fertőzöttségének összegétől nem tér el. Rengeteget tesztelünk, ezért rengeteg tünetmentes személyt is kiszúrunk. Kollégáink tömegközlekednek, járnak boltba, gyerekeik iskolába, van házastársuk, rokonuk, barátjuk, aki máshol dolgozik – mint mindenkinek, tehát a veszélynek ők is mindenhol ki vannak téve, akár jobban is, mint az Operában.

Jelenleg hány igazolt, illetve gyanús koronavírus fertőzöttet tartanak nyilván? Ők jellemzően milyen munkakörben vannak?

17 fertőzöttet és 13 gyanús esetet tartunk nyilván jelenleg. Számos területről, több tárból van 1-2 beteg, nincs jellemző munkakör.

Történt elhalálozás a fertőzöttek körében?

Nagy fájdalmunkra egy varrodai kolléganő elhunyt, nem operai fertőzés áll a háttérben. Ez az adat viszont kevesebb mint fele az országos átlagnak. Más operás dolgozó lélegeztetőgépre nem került.

Tartanak próbákat, online előadásokat? Ha nem, mióta álltak le ezekkel? Mikor indítják újra?

10 művész szereplő felett nincs próba és gyakorlat sem hetek óta, és most már online előadásokat sem tartunk. Az újraindítás május előtt nem lehetséges, tehát két teljes hónapra leálltunk a „nagyobb" aktivitással.

Az operaház (nehéz így elviselnem!) dolgozói, társulatának tagjai közül hányan kaptak már oltást?

Ez személyes adat, nem tudunk róla, hisz mindenkit a saját háziorvosa olt. Ha az oltási igazolvány majd feljogosít bármire, mi is kérni és használni fogjuk.

Az idősebb művészek, dolgozók kaphatnak soron kívüli oltást?

Nem, nincs rá külön lehetőség. (Örökös tagjaink és Mesterművészeink – összesen 36 döntően idős személy – számára megpróbáltunk szervezetten oltást szerezni, de ez nem volt lehetséges, és az oltás is felgyorsult, tehát kérésünk normál úton is teljesült.)

Az operaház (kérhetem, hogy kiérdemeljünk egy nagy kezdőbetűt mint tulajdonnév és használják a hivatalos rövid névalakot: Opera? Kedves magyar narancs... Az „operaház" egy épülettípus, tehát köznév, az Opera pedig egy intézmény neve, a mienk.) vezetése részt vesz az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete által az operaházban tapasztalt tömeges koronavírus fertőzésről kezdeményezett egyeztetésen?

Igen, mindig. A legutóbbin is jelen volt két meghatalmazott jogászunk.

Egy cikk Narancs

És van pár állítás, ami csak a megjelent cikkben/szakszervezeti levélben szerepel, minket arról megkérdezni már egyáltalán nem óhajtottak. Ezért legalább itt, ahol megjelenhet az álláspontunk, muszáj leszögezni:

- már korábban is megírtuk, hogy 2020. november 11-én a nyilvános előadásokat mi is felfüggesztettük, akár a többi színház, a mai napig, tehát közel 5 hónapja nem is tartottunk ilyet, és gyanítjuk, hogy ez már az évadban így is marad;

- a Veszedelmes éden c. produkcióban – számtalanszor leírtuk már – összesen nem vesz részt 29 ember, így annyian meg sem betegedhettek. Valójában 6 énekes és 3 zongorista, valamint 4 táncos alkotja a stábot, a próbafolyamat és a nem nyilvános, egyetlen archiváló kamerának szóló előadás rendben lezajlott – még novemberben...

- a zenekar amerikai professzionális plexi határolólapokat kapott, amíg azok nem jöttek meg, saját műhelyünkben készítettünk ilyeneket (ezek az eszközök ősz elejétől márciusig, ameddig egyáltalán próbák folyhattak, már a művészek rendelkezésére álltak, használták is azokat);

- a március 6-i online balettpremierben kereken 16 táncos vett részt, ez igazán nem minősül nagy létszámú előadásnak, a közreműködő zenekar 38 muzsikusát is teszteltük, miként a balettművészeket. Rendes üzemben nem ritka a 200 közreműködővel végrehajtott előadás sem, aki az Operát (a műfajt és az intézményt) jól ismeri, pontosan tudja, mi a kicsi és mi a nagy: a Don Juan-balett nem nagy apparátusú;

- „természetesen" a dolgozók valódi érdekvédelme, pl. álláshelyeik megőrzése, fizetésük lehetséges megtartása szempontjából kardinális kérdések, ahogy az intézmény sikeressége, közönségkapcsolata, bevétele, előadásszáma, pandémia alatt kialakított aktivitásai, stb., mindezek a szakszervezet számára kevésbé fontos dolgok, ezért ha rajtuk áll, egy éve lakat lóg az összes ingatlanunkon, a társadalom pedig joggal kérdezné, hogy tízmilliárdos bérköltség mellett hogy-hogy nem sikerül legalább digitális módokon működni, szolgálni a nézőket, mint teszi azt minden más színház is idehaza és külföldön?

- vajon a többi budapesti színházat is kiszerkeszti a Magyar Narancs, ha a neten adnak valamit? Mert mi még a művészeink anyagi túlélését is így biztosítjuk, nemcsak a közönségünk megtartását, következő szezonjaink lebonyolíthatóságát;

- az Opera teljesen transzparensen kezelte az anonim betegadatokat, rengeteg tesztelést végzett szakemberek által kidolgozott statisztikai modellek alapján. Az adatokat valamennyi operai dolgozó a lehetséges szintig megismerte, az intézmény tehát semmit nem titkolt éppen azért, mert tiszta a lelkiismerete. A dolgozók viszonylag magas esetszáma éppen a gyakori tesztek miatt került napvilágra, rengeteg tünetmentes dolgozót találtunk fertőzöttnek: más intézmények ha ezt nem végzik, az adataik is jobbak, csak nem igazak. Nem elismerést várunk, de korrekt tájékoztatást igen.

Nem tudom, hol csúszott ez félre, de a fazon, akit – most is leírom – Nagy-Magyarországot ábrázoló műbőr dzsekiben ismertem meg, és a Jobbiktól jobbra állt, most a Magyar Narancs tetszőleges felületén tetszőleges valóságtartalmú írást hozathat le, és a lap láthatóan asszisztál hozzá, hogy a „hallgattassék meg a másik fél is" ősi római elve be ne tartathasson.

Sajnos, a főszerkesztő sem méltat válaszra. Mindet túléljük, de Nénémnek legalább megírom, mert amikor Fekete-Győr András az etikátlan, szakmájuk, sőt hivatásuk alapvető normái ellen vétő újságírókat fogdosná össze jövő ilyenkortól, talán pillantson be majd ebbe a szerkesztőségbe is, amely tehát eltervezetten dezinformálja egy állami intézmény működéséről a közvéleményt.
Annak eldöntését pedig Nénémre bízom, hogy a munkatársait 4 éve bezárt Ybl palota mellett is értelmes munkával és növekvő fizetéssel, változatlan létszámmal ellátó intézménynek, a vírus idején követői számát 50%-kal növelő, mert legalább digitálisan aktív Operának, vagy az eredményeket kockára tévő, a politika szolgálóleányává vedlett szakszervezetnek kell-e hinni? 72 levelet írtak az elmúlt időszakban, olyan nagyszerű követelésekkel, mint pl. az Opera szolgálati autói mellett a dolgozók autóinak lemosása és hasonlók... Azt hiszem, valakinek tényleg elgurult a Magyar Narancsa.

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2021. március 30.