Séta Chestertonnal és Lewissal

Vajon miért van az, hogy akik mind G.K. Chestertont, mind pedig C.S. Lewist kedvelik, azok szinte mindig jobban kedvelik az egyiket, mint a másikat? Erre a kérdésre leginkább egy elsöprő általánosítással lehet választ adni, miszerint a világon kétféle ember létezik – a túrázók és a sétálók. A túrázók közé tartozó olvasók inkább Lewist kedvelik; a sétáló olvasók pedig Chestertont részesítik előnyben. Erről ír Joseph Pearce, az amerikai Chesterton-társaság egyik vezetője.

Kétféle ember létezik a világon: akik jobban kedvelik G.K. Chestertont C.S. Lewisnál, és akik nem kedvelik jobban. Bármennyire is értelmetlennek tűnik, ez a lehengerlő kijelentés valójában mind szó szerint, mind logikai értelemben igaz. Merthogy akik még sosem hallottak egyik íróról sem, azok egyiküket sem kedvelhetik jobban a másiknál, akik pedig bármilyen okból teljesen közömbösek maradtak irántuk, nyilván nem részesíthetik előnyben Chestertont Lewisszal szemben. Így aztán ők is azok táborába tartoznak, akik nem kedvelik jobban Chestertont Lewisnál. Logikai értelemben persze léteznie kell azok csoportjának is, akik nem preferálják Chestertont Lewisszal szemben, hanem mindkettőt egyformán kedvelik. S bár kétségtelenül igaz, hogy a Chestertont kedvelők többsége Lewist is szereti, és viszont, épp ennyire igaz, hogy nagyon kevesen kedvelik őket egyformán. Ez annak a ténynek tudható be, hogy e két író annyira különböző stílusban közelít az igazság kérdéséhez, hogy akik olvassák őket, szinte mind előnyben részesítik az egyik megközelítést a másikkal szemben.

E két férfi egyértelműen rokon szellem. Lewis még ateista korszakában is szeretett Chestertont olvasni, s kijelentette, hogy Chestertonba több józan ész szorult, mint az összes modern szerzőbe együttvéve, azt leszámítva, hogy keresztény. Aztán a sors iróniájaként éppen Chesterton kivételes kereszténysége kényszerítette térdre Lewist, a szó legjobb értelmében - Lewis megtérése nem kis részben Chesterton befolyásának volt köszönhető. Lewis beszámolója szerint Chesterton Az örökkévaló ember című művét olvasva vált először lehetővé számára, hogy a történelem keresztény vázlatában értelmet fedezzen fel. Ez a könyv - vallotta be Lewis - fontos mérföldkő volt saját Krisztushoz vezető útján.

Gilbert Keith Chesterton Forrás: Origo

Ami Chestertont illeti, ő vélhetően soha nem olvasta Lewist, illetve nem tudott a létezéséről, mivel utóbbi szerzőként még jóval Chesterton halála után is ismeretlen volt. Aligha kétséges azonban, hogy Chesterton élvezetét lelte volna Lewis apologetika iránti friss megközelítésében, de még inkább a tündérmesékhez való üdítő vonzódásában. Csak elképzelni lehet azt a nyers örömet, amellyel Chesterton olvasta volna a Narnia krónikái, a Kozmikus trilógia, a Míg arcunk nem lesz, A nagy válás vagy a Csűrcsavar levelei című műveket. Ha Chesterton megérhette volna az olyan művek megjelenését, mint a Puszta kereszténység, valószínű, hogy a két férfi kardot rántott volna, ám küzdelmükre bizonyosan olyasféle barátságos és lovagias párbaj jegyében került volna sor, amilyet Chesterton A gömb és a kereszt című regényének főszereplői, a katolikus MacIan és az ateista Turnbull vívtak egymással. Lewis és Chesterton a kardvillanások ellenére, vagy talán éppen azok hatására válhattak volna a legjobb barátokká.

Vajon miért van az, hogy szinte mindig előnyben részesítik az egyik írót a másikkal szemben azok, akik már elfogadták és a szívükbe zárták e két keresztény hitvédő lelki rokonságát, s mindkét írót kedvelik? E kérdésre a legjobb választ újfent az átfogó általánosítással adhatjuk meg: a világon csak kétféle ember létezik. Azok, akik túrázni indulnak, és azok, akik sétálni mennek. Lewis túrázó, míg Chesterton inkább sétáló. Ez a lényegi különbség a két férfi karaktere között. Akik túrázók, azok inkább Lewist kedvelik; akik pedig sétálók, azok inkább Chestertont.

Ez talán némi magyarázatot kíván, és Lewis életének egy epizódja éppen alkalmas magyarázat lehet. Bár a forrásra már nem emlékszem pontosan (vagy Lewis publikált leveleiben, vagy esetleg George Sayer Lewis-emlékiratában olvashattam), a lényeg az, hogy egyszer Lewis és testvére, Warnie túrázni mentek jó barátaikkal, J.R.R. Tolkiennal és George Sayerrel. A Lewis testvérek szerettek lendületesen haladni, nagyokat lépkedve; Tolkien viszont inkább csak andalgott, néhány száz méterenként meg-megállva, hogy szemügyre vegyen egy virágot vagy egy fát. A testvéreket egyre jobban zavarta ez a hátráltató magatartás, egyre türelmetlenebbek lettek Tolkien időt húzó szemlélődésével szemben. Végül előrementek azzal, hogy inkább majd bevárják Tolkient és Sayert egy kocsmában.

Gyűrűk ura Forrás: AFP/Photo 12

Ez megközelítésbeli különbség, ami köztük egy vidéki séta kapcsán nyilvánult meg, világosan látható Lewis és Chesterton írásmódjának különbségében is. Lewis légvonalban repül A-ból B-be, egyenesen és tömör pontossággal a lényeg felé törve. Chesterton elkalandozik a kijelölt útról, közbevetett gondolatok és érvelések mentén haladva. Nem sajnálja az időt, nyugodt tempóban élvezi a sétát és nem igazán sietteti a célba érést. Chesterton úgy ír, ahogyan Tolkien sétál. Megáll, hogy megnézzen egy virágot vagy egy fát, hogy megfigyelje, ahogy a fák fejjel lefelé tükröződnek egy pocsolyában vagy egy tóban. Ez az oka annak, hogy Chesterton és Lewis olvasói szinte mindig előnyben részesítik egyiküket a másikkal szemben, még akkor is, ha mindkettőt rendkívüli módon kedvelik.

Akik úgy olvasnak, ahogyan Lewis túrázott, azoknak nem lesz türelmük Chesterton elmerengő kitérőihez sem, mert ő bizony képtelen olyan gyorsan a lényegre térni, ahogyan ők szeretnék. Az ilyen irodalmi túrázók szívesebben olvasnak Lewist, mint Chestertont. Akik ellenben szívesen mennek sétálni egy bölcs baráttal, s boldogan vele tartanak bárhová, akár a kitaposott ösvényen túl is, akik nem sietnek különösebben, azok Chestertont jobban kedvelik, mint Lewist.

E tekintetben Chesterton közelebb áll Tolkienhoz. Nemcsak abban, ahogyan sétálnak, hanem abban is, ahogyan írni szeretnek. Akiket türelmetlenné tesz Chesterton elkalandozása a tárgytól, azoknak valószínűleg nem lesz türelmük annak leírásához sem, ahogy a Hobbitok nagy kitérőkkel próbálnak utat találni Középföldön át.