A Magyar Nyelv Múzeumában hétfőn nyílt új, állandó Kazinczy-kiállítás, melynek megnyitóján beszédet mondott Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. 

Tisztelt hölgyeim és uraim!
Rövid leszek, mert ahogy a Mester mondá: „Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés".

Két évvel ezelőtt a nemzeti összetartozás napján itt a Kazinczy-kertben találkoztunk Orbán Viktor miniszterelnök úrral, valamint a kárpát-medencei magyar írószervezetek, irodalmi műhelyek képviselőivel. Akkor két kiemelt irányban egyeztünk meg: az egyik, hogy a Kazinczy-kertet elkezdjük fejleszteni, mígnem az anyanyelv zarándokhelyévé nem válik. A másik a szorosabb, még pontosabban a szervesebb együttműködés. Mindkettőhöz szükséges egy testtartás: magyar szemmel kell nézni a világra, mert – mondta rá egy évre, tavaly Orbán Viktor itt a szomszédban, Sátoraljaújhelyen a Trianon-emlékmű avatásán – „aki magyarul néz a világra, az Szent István szemével lát".

Hát gyakorolgatjuk ezt a szent istváni látásmódot. Kell is. Alighogy véget ért a száz év magyar magány, lavinaszerűen ránk zúdult a parttalan jogszaporítás és a mindent fekete-fehérben látó eltörléskultúra. Ebben az őrületben nem annyira magától értetődő köszönteni a fehérek között az európait, honfitársban a magyart. Az is ellene megy a szivárványos fősodornak, ha a másság tisztelete mellett, de az önazonosság védelmére esküszünk fel. Pedig csak azt csináljuk, amit ők is kívánatosnak tartanak szerte a világon: fölvállaljuk azt, akik vagyunk, és büszkék vagyunk rá.

Tisztelt hölgyeim és uraim!
Magyarnak lenni ma politikai állásfoglalásnak számít. Ez nekünk, a román kommunista diktatúrában fölnőtteknek nem ismeretlen, ám az anyaország még csak most tanulja, milyen az, amikor valami, ami addig olyan természetes volt, mint a levegővétel, az egyszer csak napi döntést és kiállást igényel.

Tisztelt hölgyeim és uraim!
A zarándokhelyet, jelentem, előkészítettük. Rekonstruáltuk a Kazinczy-kertet, és a Magyar Nyelv Múzeumába költöztettük Újhelyről az újragondolt állandó Kazinczy-kiállításunkat. Mert ha már megidéztük államalapító szent királyunkat, akkor talán nem túlzás Kazinczy Ferencet anyanyelvalapítónak neveznünk. Szent István magyar országgá szervezte a Kárpát-medencét, Kazinczy minden magyar nyelvévé levelezte anyanyelvünket. Szent István a kereszténység felvételével új alapokat adott a magyar jövőnek. Kazinczy sem csak nyelvet újított, hanem stílust is, nem csak jó, hanem szép magyar nyelvet szeretett volna.

Ha a Fennvaló is megsegít, nem állunk itt meg: a következő években szeretnénk azt a kertet is megépíteni, amit Kazinczy is csak megálmodott, megrajzolt.
Tisztelt hölgyeim és uraim!

Kazinczy és kortársai nem ellenkultúrát hoztak létre, nem dacból és tiltakozásból teremtették újra a nyelvi életterünket. Hanem csak a legnagyobbakra jellemző intellektuális bátorsággal csiszolták ki a magyar gondolat eszköztárát.. Amint Kazinczy megfogalmazta: „Nem lehet ott eszméket tisztogatni, ahol a nyelv az eszméket összezavarja". Ma a bőrünkön érezzük, hogy összezavart eszmékkel könnyen tévútra vihetnek. Itt van mindjárt egy példa: a tolerancia eredeti értelmében, úgy, ahogy Európában kiműveltük, nem helyeslést, hanem elfogadást, eltűrést jelent. Nekünk ma mégis az eltorzított, vagyis a behódolásig feszített helyeslés értelmében kellene ideológiai kényszerzubbonyként magunkra öltenünk. Nem fogjuk, nem tudjuk. A diktátumok, birodalmi központok parancsuralmi rendszere nem a mi kultúránk. Bár nem akartuk, de kipróbálhattuk, és nem volt jó.

Demeter Szilárd író, publicista, filozófus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaForrás: MTI/Illyés Tibor

Tisztelt hölgyeim és uraim!
A mi kultúránk a szabad szellemek összeszikrázása. Eszmetárunk a szabad gondolatok értelmes vitájával izmosodik. Kazinczy szorgalmazta és honosította meg a magyar világban azt az igényt, hogy elfogulatlan, nyílt, a közönség előtt zajló, sokszor kíméletlen, de a lehetőség szerint korrekt vitát követelt a megszülető szellemi teljesítményekről. Ezek voltak az úgynevezett „pennacsaták", amelyek sok ellenséget és persze barátot, harcostársat eredményezetek.

Mindenesetre egy új, címre és rangra nem tekintő nyilvános vitakultúra született, ami nélkül nem indulhatott volna meg a reformkor politikai sajtó- és röplapirodalmának virágzása sem. Széchenyit, a grófot nem kritizálhatta volna egy Kossuth Lajos – nehezebben nyílt volna tér Kazinczyék generációja nélkül eszmék és újítások, a modern politikai környezet létrehozásának.

Ennek az életnek – és életáldozatnak – is emléket állít a kiállítás. Meggyőződésünk, hogy a sokat támadott idős irodalomszervező hatása jóval túlnyúlt az irodalom mezőjén.

Tisztelt hölgyeim és uraim!
Értelmes vitához legalább egy közös premissza kell. A mi közös premisszánk ez a kert, ez a kiállítás, ez a múzeum, ez a régió, ez az ország, ez a kontinens. Tudjuk, mert megtapasztaltuk, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra ügye senki másnak nem fontos, csak nekünk. Sem Brüsszel, sem Washington, sem Moszkva nem fogja megvédeni, gyarapítani. A Jóistenen kívül ebben a magyaroknak nincs más szövetségese. Ez a mi dolgunk. És ha már Kossuthot említettük, szűk kétszáz évvel ezelőtt ő már megadta a módszertant: „Legyen hü a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, a mely lemondott önmagáról".

A mai találkozásunk ezen hűség jegyében szerveződött. Hazánknak, nemzetünknek, magyar kultúránknak – hívei vagyunk rendületlenül.

(Elhangzott Széphalomban 2021. június 21-én az új állandó Kazinczy-kiállítás megnyitóján.)