Az operarendezés „Tarantinojának" is nevezett katalán rendező, Calixto Bieito állítja színpadra Bizet: Carmenjét a Margitszigeti Színházban – az előadást június 25-én pénteken és 27-én vasárnap este nyolc órától láthatja a közönség. A rendező a 19. században, Sevillában játszódó operát a 20. századi Spanyolországba helyezi, ahol a realizmus magas fokán ábrázol egy vad és kegyetlen világot – távol tartva tőle a folklorisztikus flamenco kliséjét. A produkció első változata az egész világot bejárta, Ókovács Szilveszter hívta ide Bieitót rendezni, az operaházi bemutató előtt a Margitszigeten is játszani fogják. Calixto Bieito az Origónak elmondta, hogy először jár Magyarországon, és lenyűgözőnek tartja. A magyar kultúrát pedig imádja. Úgy fogalmazott: első mentora a magyar származású Adan Kovacsics, aki bevezette a magyar irodalomba, zenei kultúrába, képzőművészetbe. A Carmen címszerepét Szántó Andrea énekli, Don Josét és Escamillót Brickner Szabolcs és Bretz Gábor alakítja, akiket számos külföldi szereplés után magyar színpadon, a Margitszigeti Szabadtéri Színházban láthat a közönség.

Calixto Bieito: Imádom a magyar kultúrát

Honnan jött ennek a rendhagyó előadásnak az ötlete?

Hosszú utat jártam be, míg eljutottam a Carmenig, és elkészült az előadás több mint húsz évvel ezelőtt. Ez nem a klasszikus Carmen, hanem egészen más. Az ihlet onnan jött, hogy láttam Spanyolország és Marokkó határát: hatalmas volt az autósor, és gyalog is nagyon sokan jöttek. Katonák és rendőrök próbálták az embereket visszafordítani, akik pedig átjutottak Spanyolországba, onnan mosógépeket, televíziókat, hűtőszekrényeket vittek vissza. Láttunk erőszakot is. Ez adta a rendezésem alapötletét. Amikor elkezdtem a hagyományos darabbal foglalkozni, azt vettem észre, hogy több témát is feszeget, de azok nem valóságosak, nem emberiek számomra.

Calixto Bieito világhírű katalán rendezőfotó: Talán Csaba

Ekkor jutott eszembe az a kép, amit a határon láttam. Ez az, ami lehetőséget adott arra, hogy a darabot egészen más szemszögből nézzem. Számomra a Carmen a határokról szól. Nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan, pszichológiai szempontból is.  A saját határainkról. A béke, a szabadságvágy, a szerelem, a halál, a gyilkosság: megölni egy nőt a szerelemért, ami persze nem szerelem, hanem megszállottság. Ez mind benne van az előadásban, amelynek a mondanivalója nagyon mély. Távol tartottam a folkorisztikus flamenco-klisét, az én előadásomban Carmen nem cigánylány. Az előadást a világon szinte mindenhol játszottuk már: volt szőke, fekete, vörös hajú címszereplőm is. Folyamatosan játsszuk az előadást a világ számos operaszínpadán nagy sikerrel, ami persze óriási öröm számomra.

Calixto BieitoFotó: Talán Csaba

Hol mutatták be először az ön feldolgozását?

Katalóniában mutattuk be 1996-ban egy fesztiválon. Minden lehetséges díjat megkaptunk abban az évben. Azután Hollandiában játszottuk – ott rengeteg előadás volt -, ezt követően pedig a világ számos színpadán Amerikától az európai színpadokig sok helyen láthatta a közönség. San Franciscóban például egy baseballstadionban mutattuk be. Talán még Kínában nem voltam, de el kell mondanom, hogy nem vagyok túl jó üzletember, lehet, hogy ez az oka.

Calixto Bieito a képen Vági Barbarávalfotó: Talán Csaba

A klasszikus darab a 19. századi Sevillában játszódik, az ön előadása a huszadik században. A színpadon autókat láthatunk, mai, valóságos környezetben mutatja be az opera cselekményét. Milyen konkrét korba helyezi a nézőt?

A darab bemutatója után keveset nyilatkoztam az előadásról, így sokan félremagyarázták. Többen azt írták, hogy Francisco Franco idejében, vagy közvetlenül utána játszódik az én darabom, azokba az időkbe viszem vissza a nézőket. Ez nem igaz. Soha nem mondtam, nem nyilatkoztam ezt. Én valóban csak a határon lévő embereket láttam, és abból indultam ki. Az én interpretációm az, hogy ez a történet bárhol, bármikor játszódhat – és meg is történik – a világban. Nem is emlékszem Francóra. Amikor meghalt, kicsi gyerek voltam, és csak arra emlékszem, hogy nagy volt az ünneplés, nekünk pedig szünetet rendeltek el az iskolában. Természetesen a szüleim megélték azt a korszakot és meséltek később róla, de közvetlen tapasztalatom nincs. Az én előadásom időtlen és nem kötődik semmilyen korszakhoz. Amerikában például azt kérték tőlem, hogy jelenítsem meg a színpadon a mexikói-amerikai határt. Formáljam kicsit úgy az előadást, mintha a mexikói határ lenne látható. Mondtam, hogy semmiképpen, hiszen ez nem arról szól, hogy mi történik Amerikában. Az érzésvilágot szeretném megjeleníteni, ami 20 ével ezelőtt is megállta a helyét, és ma is.

Calixto Bieito, a világ egyik legnagyobb operarendezője Magyarországról mesélfotó: Talán Csaba

Először jár Magyarországon?

Igen, és bár még csak néhány napja vagyok itt, nagyon megszerettem. De Magyarország egyébként is közel áll a szívemhez, hiszen az első mentorom Adan Kovacsics magyar származású, chilei születésű spanyol műfordító. Barcelona mellett találkoztam vele először tizenhat éves koromban. Ő mutatta meg a magyar zeneszerzők remekműveit, nála láttam Magyarországról képeket, filmeket, és a magyar irodalmat is ő ismertette meg velem – természetesen spanyol nyelvre fordítva.  Tegnap volt néhány órám, és sétáltam Budapesten. Nagyon sok épület és utca ismerős volt, hiszen Adan Kovacsics korábban rengeteg képet mutatott a magyar fővárosról. Tudja, én a járvány alatt sem álltam le, folyamatosan dolgoztam Párizsban, Németországban, és más európai városokban – persze, állandóan teszteltek, hetente akár többször is átestem azon a borzalmas PCR-teszten, de most már mind a két oltást megkaptam, így szerencsére elmaradtak a szörnyű tesztelések -, szóval, jártam az európai városokat, és általában hajlamos vagyok a melankóliára. De itt Budapesten ez elmúlt. Sétáltam az utcákon, bementem a Szépművészeti Múzeumba, és lenyűgöztek a festmények. Nem akarok csapongani, de alapvetően a magyar művészet lenyűgöz. Csodálatos énekesek vannak itt, szeretem a magyar színjátszást, az operát, a magyar festőket.  Nemcsak a zenét szeretem – persze, az áll hozzám a legközelebb, hiszen a családban is több zenész van -, de az összes művészetet kedvelem. Szóval, a tegnapi napom egészen fantasztikus volt.

Calixto Bieitofotó: Talán Csaba

Ki a kedvenc magyar zeneszerzője?

Ligeti György és Bartók Béla, őket különösen kedvelem, de sok más magyar zeneszerző műveit hallgatom rendszeresen.

Hogyan tud dolgozni a magyar operaénekesekkel?

Fantasztikus énekesek. Bretz Gáborral már dolgoztam korábban együtt, őt ismertem, a többiekkel most találkoztam, és lenyűgöz a tehetségük. Nagyon érzelmesek, amit imádok, de erre is számítottam – ismerve a magyar zeneszerzőket, írókat.  A próbák során egyfajta teniszt játszottunk – együtt dolgoztuk ki a darabot. Ők is adtak valamit, én is adtam.

Izgatott az előadás miatt?

Egyáltalán nem. A való élettől sokkal jobban tartok. Azt remélem, hogy sokan eljönnek, és tetszik majd a közönségnek az előadás.

Calixto Bieito próbálja a Carment a Margitszigeti Szabadtéri Színpadonfotó: Talán Csaba

Bieito feljött a színpadra, megragadta a karomat, és jött velem, miközben énekeltem

Escamillo szerepét Bretz Gábor játssza, aki az Origónak azt mondta: már 2018-ban is dolgozott Bieitóval – egy Verdi-rekviemet vittek színpadra.

Bretz Gáborfotó:Talán Csaba

„Nagyon érdekes vele a munka. Tudatos, átgondolt előadásokat visz színpadra, minden részletet kidolgoz, amit a darab feszeget. A Verdi-rekviemet borzasztó nehéz volt próbálni, ugyanis a díszlet egyfajta urnafalhoz hasonlított, amin a szereplőknek olykor át kellett mászni, de még a kórusnak is fel kellett kapaszkodni rá – fizikailag is aktív előadás született."
Bretz Gábor úgy fogalmazott: Bieito Carmenje egészen más.  Több mint húsz éve született az előadás, és szinte minden alkalommal újrarendezi.
„Bécsben két hete mutatta be az operát, ahová be kellett ugranom. Ott is átrendezte. Most azt mondja, a bécsi variáció tetszik neki a legjobban, úgyhogy most nem változtat rajta. Korábban, évekkel ezelőtt is játszottam már Escamillo szerepét más rendezésben. A Bieito által megalkotott Escamillo-karakter nem feltétlenül a hivalkodó, büszkélkedő, mindenkit elszédítő figura, inkább meg-megvillan benne a halál közelsége. Ennek örülök, mert meg lehet formálni a szerepet nagyon leegyszerűsítve, hogy csak a szívtipró férfi példaképet jeleníti meg, de az nagyon üres lenne. A halálfélelem ábrázolása rendkívül gazdaggá teszi a szerepet."

Calixto Bieito rendezés közben, a Margitszigetenfotó: Talán Csaba


Bretz Gábor számos külföldi operaház színpadán énekelt már: többek között a New York-i Metropolitanban, a londoni Royal Opera House-ban, Münchenben, Berlinben, Bécsben, Amsterdamban, Tokióban, Bolognában és Hamburgban. Az Origónak azt mondta: nagyon jó újra magyar színpadon énekelni, magyar közönség előtt.

Carmen szerepében Szántó Andreát láthatja a közönség. Többször játszotta már ezt a szerepet különböző rendezésekben.

Szántó Andrea operaénekesnőfotó: Talán csaba

„A hangsúly mindig a természetességen volt, amit nagy örömmel fogadtam. Bieito rendezésében a való életet kell játszani. Örülök, hogy a produkció nem klisékre épül. Nagyon intenzív vele a munka. A legutóbbi próbán is feljött a színpadra, közelről hallgatta és nézte a játékot. Látszik, hogy minden alkalommal megéli a darabot, a szerepeket."
Szántó Andrea is számos külföldi operaszínpadon énekelt már: Bécsben, Grazban, Hannoverben, Frankfurtban, Glasgow-ban, Zágrábban, Toulouse-ban, Sapporóban, Tokióban. Hangsúlyozta: nemcsak az tölti el örömmel, hogy a pandémia után újra közönség előtt énekelhet, hanem az is, hogy magyar színpadon. 
Ez ajándék. Sok helyen a világban még mindig nem lehet közönség előtt fellépni. Most pedig magyar színpadon a saját népemnek éneklek. Ez óriási izgalommal, örömmel tölt el." 

Sáfár Orsolyát Michaela szerepében láthatja majd a közönség. Ő is azt mondta, hogy nagyon izgalmas Bieitóval dolgozni.

Sáfár Orsolya operaénekesnőfotó: Talán Csaba

„A legutóbbi próbán is feljött a színpadra, ott instruált, ezer fokon égett.  Volt, hogy megragadta a karomat, és jött velem, miközben énekeltem, és mondta, hogy mire gondoljak, miközben a szerepemet játszom. 

"Ez a rendezés egészen más, modern, vannak benne autók, fényképezőgépek, éppen csak mobiltelefonok nincsenek. A hagyományos opera világától elrugaszkodott rendezés. Hétköznapi figurákat játszunk, de nem vész el a karakterek ereje. Talán még így izgalmasabb is."
Külföldön Bécsben és Japán színházakban is játszott már, most azt mondta, hogy fantasztikus érzés újra maszk nélkül magyar színpadon énekelni. 
Testközelből nyújthatjuk át a lelkünket, és remélem, hogy mi is tudunk majd töltekezni a közönség szeretetéből" 

- mondta. 

Carmen a Margitszigeti Szabadtéri Színpadonfotó: Talán Csaba

Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója az Origónak azt mondta: a Margitszigeti Színház a legalkalmasabb és leginkább reprezentatív színház, amely kívánja az olyan nagy szcenírozott előadásokat, mint a Carmen.

Bán Teodóra, a Margitszigeti Szabadtéri Színház vezetőjefotó: Talán Csaba


„Igyekszünk olyan nagy produkciókat színre vinni, amelyek sokak örömére szolgálnak majd. Nem feltétlenül azok az operák kerülnek színre, amelyek a vájtabb fülű operarajongóknak szólnak csupán, hanem népszerű darabokat szeretnénk bemutatni. A Carmen egészen izgalmas előadás Calixto Bieito rendezésében, amelyet a világ számos színpadán bemutattak már az elmúlt húsz évben. Sokat elárul a darab sikerességéről, hogy jelenleg is három színházban játsszák folyamatosan. Bízom benne, hogy a magyar közönség is szereti majd ezt a különleges előadást, amely valódi kuriózum."

Bán Teodóra, a Margitszigeti Szabadtéri Színház vezetőjefotó: Talán Csaba


Számos külföldi rendező dolgozott már a Margitszigeti Színházban. Bán Teodóra hangsúlyozta: minél több nemzetközi produkciót mutatnak be a színpadon, annál inkább felzárkózik a teátrum az európai színpadokhoz.
„A Margitszigeti Színház négy hónapot játszik, június 3-tól szeptember 17-ig. Egyetlen az országban, amely épített színház, ahol mindennek a legjavát tudjuk bemutatni. Budapest közepén, egy szigeten van, a környezete is csodálatos. Azt reméljük, hogy ez a nyár is sikeres lesz."