„Azért jöttem én színésznek, mert érzelmileg olyan feltöltött lettem" – írja Életünk, életem! című önéletrajzi könyvében Szirtes Ádám. A feltöltöttséghez gyerekkorától ifjú felnőttkoráig a szegény sors embert, emberséget próbára tévő történései adták a legtöbb impulzust. A Kossuth-díjas színművész ezzel kapcsolatban azt mondta: „Nekem olyan gyerekkorom volt, mint Móricz árvácskájának." Még nem volt tízéves, amikor dolgozni kezdett, de világra való fogékonyságát inkább finomították, mintsem erőtlenítették a sajátos körülmények között megélt élményei. Húszévesen, újságot lapozgatva bukkant rá a hirdetésre, amely munkás-parasztszármazású fiatalokat toborzott felsőfokú színészképzésre. A színész köszönte a sorsnak, hogy a „fényes szelek" korszakában lehetőséget kapott rá, hogy hivatására találjon, de volt szeme arra is, miként változtatták nézeteiket a korszak emblematikus figurái. Még színinövendékként játszotta el a Talpalatnyi föld című filmben a személyiségéhez közel álló, hasonló sorsú parasztfiú, Góz Jóska szerepét, ami országosan ismertté tette. Úgy került aztán a legnagyobb honi színészeink sorába, hogy rendíthetetlen igazságérzete miatt, vagy a skatulyázási kényszerek okán nehézségei is szép számmal akadtak a pályafutása során.

Ölelés

Szirtes Ádám erős képekkel beszélte el gyermekkorát, amikor arról kérdezték. Mélyreható mondatokkal írta meg önéletírásában is életének legmeghatározóbb korszakát. Az Éjszakák című fejezet egyik epizódja mottója is lehet az egyebeknek.
Szirtes Ádám nincs még tízéves, amikor hangoskodás ébreszti.

Budapest, 1946. Szirtes Ádám színművész portréja. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen.Forrás: MTI/Várkonyi László

Édesapja tépi, tapossa az édesanyja egyetlen lakkcipőjét, ordít közben mindent, ne abban sétafikáljon, ne topánkában illegesse magát a faluban. Az édesanya kiszalad a szobából, a gyerek riadtan indul utána, nem leli, aztán megtalálja a klozet deszkáján pityeregve. Vigasztalja, hívogatja sokáig. Végre visszamegy vele az anyja a hálóba. Nem fekszik az ura mellé, a gyerek ágyába bújik – a gyerek arrébb tol egy másikat, egyik testvért a négyből.
Csend van megint, puha sötétség, éjszaka. Megöleli akkor az anya a gyerekét, elsőszülött fiát, nagy gyöngédséggel. Csak erre az egyetlen szeretettel teli ölelésére emlékszem– zárja a mondat az Éjszakák című fejezetet.

Ostorcsapás

Szirtes Ádám édesapja, Szvitek Ádám, szerelemgyerek volt. Szvitek Rozáliának, az egyszerű parasztlánynak, és a sápi bíró fiának, Vörös Ádámnak a fia.
Az egyszerű parasztlány tizenöt volt, a sápi bíró fia tizenhat gyermekük, az ugyancsak Ádám keresztnevű fiú érkezésekor. Várandóssága alatt Rozi leszorított hassal járt Tápiósápról Pestre, maltert hordani az építkezésekre.
Mikor megszületett a gyermek, Vörös Ádám apja, az erős akaratú bíró megtiltotta a frigyet. Könnyen ment, akkor fia sem akarta már.A csecsemő így anyja után kapta a vezetéknevét.
Rozi aztán ment megint dolgozni Pestre - negyven kilométer a falutól, egész világnyi távolság. A gyereket anyai nagyanyja vigyázta, aki akkoriban szülte legkisebb lányát, így volt miből szoptatni az unokát is.Rozáliának hamarosan gyerekkel is férjet talált. Ádámnak így lett egy húga. A férj pályaudvaron végzett segédmunkát. Egyszer két vagon közé szorult, ott halt szörnyet. Pesten éppen akkoriban kezdett fogyni a munka. Rozinak nem sok ideje volt a gyászra. Volt egy tehenük, fővárosi bérházakban kilincselt naphosszat a tejjel.
Lett aztán második férj is, Szvitek Ádámnak újabb leánytestvére.Tápiósápon persze nem volt titok, ki is az apja Szvitek Ádámnak. Amikor a társai egy alkalommal meglátták, hogy Vörös Ádám szőlővel megrakott szekérrel közeleg, noszogatni kezdték a fiát: kérjen tőle pár fürtöt. Mikor megtette, Vörös Ádámot édesapjának szólítva, az ostorral vágott végig az arcán.
Szvitek Ádám élete végéig fájlalta ezt a csapást. Nem szégyellte fájdalmát, elmondja majd saját Ádám fiának is, amikor eljön az ideje.

Istálló

Szvitek Ádám kiskamasz korában utcán talált különös, sárgás, kristályos anyagot visz haza. Bedobja a sparheltbe. Jobb kezén három ujjal él aztán. Szvitek Ádám azt mondja majd felnőve: haszna is volt a dolognak, őt nem vitték a Don-kanyarba golyófogónak.
Szvitek Ádám két elemit járt ki, arrafelé az egy is sok.Nyomorított kezével is megtanulta megmarkolni a szerszámot. Napszámba járt, majd amikor az édesanyja ágynak esett, ő árulta a tejet a fővárosban.
Idővel tilos lett a dolog, a hatóság vámot vetett ki a vidékről jött árufélékre. Szvitek Ádám attól kezdve csempészte a „macskapálinkát".
Tizenhét éves, amikor kikeveredik a Keleti pályaudvarra, ott akad a szeme egy lányon, aki a vagonok ablakait mossa. Hamarosan együtt csempészik a tejet a tizenhat éves nagykátai Baglyas Erzsébettel, Bözsivel.Ahogy komolyodik köztük a dolog, Szvitek Rozi második férje begorombul, perel velük egyre. Fél az ember, hogy elveszt a család egy keresőt. A fiatalok inkább elköltöznek Erzsébet családjának közelébe. Egy év után házasodnak, 1924 novemberében. Ádám fiuk 1925. február 10-én születik. Édesanyja majd vitatja, de édesapja nem titkolja: Kisaszláron, egy istállóban jött a világra.Ott húzódtak meg éppen. Minden vagyonuk egy pokróc, meg a Baglyas Bözsi anyjától kapott petróleumlámpa.
Szirtes Ádám azt mondja majd később: ha Jézus is születhetett istállóban, emberfia számára sem kell azt szégyellni.

Térdre hullva

Ifj. Szvitek Ádám születése után nem sokkal meghal Szvitek Rozi második férje. A fiatalok hazamehetnek, összeköltöznek Rozival. Rozi hamarosan megbetegszik, fekélyes lába addig romlik, hogy már csak az amputáció segíthetne. Azt nem engedi. Szvitek Rozália harmincnyolc évesen hal meg, kínok között. A fiatalok átköltöznek ifj. Szvitek Ádám dédnagyanyjához, aki id. Szvitek Ádámot szoptatta egykor Rozi helyett.
Hamarosan megszületik ifj. Szvitek Ádám Pista öccse, majd anyjuk újabb gyerekkel lesz várandós. Világválság van, munka alig. A vámosok börtönnel fenyegetik a többször lebukott id. Szvitek Ádámot, ha nem hagy fel a tejcsempészéssel. Közben gyakori a hadd el hadd az asszonnyal is, mert alig van mit enni. Van, ahogy van, megszületik harmadik fiuk, Laci is.
Egy nap id. Szvitek Ádám Pestre megy munkát keresni. Napokig nem hallani felőle.
Felesége, Bözsi áthurcolkodik a gyerekekkel a maga felmenőihez Nagykátára. Édesanyja, testvére örömmel fogadják őket, csak akkor kerekedik el a szemük, amikor a hasára néznek. Ilonka lesz a negyedik gyerek.
Id. Szvitek Ádám egy este ott áll az ajtóban, Nagykátán. Esznek éppen Bözsiék, így a visszatért férfi héjában sült krumpli mellett beszéli el, mint kódorgott Pesten, hogyan hált utcakövön, szakadt ponyva alatt hetekig. Végül margitszigeti építkezésen kapott munkát a munkavezetőtől. Aki előbb ugyan elküldte, de amikor térdre hullva kezdett neki könyörögni, csak megszánta.Mégpedig alaposan. Id. Szvitek Ádám zsákjába nyúl: kenyér, szalonna kerül a krumpli mellé. Mondja, visszavárják, lesz dolga a következő hónapokban.

Jó étvággyal

Lett munka, tellett saját, szegényes bérleményre Tápiósápon. Hol itt, hol ott a faluban. Teszik félre a pengőt, fillért, mert házat akarnak venni.
Id. Szvitek Ádámot a margitszigeti építkezés végeztével is hívná magával a munkavezető, de nem akar távol lenni a családjától. Koldul megint munka után Pesten. Dologtalanságában kifarag magának lécdarabból egy galambot. Nézegeti. Másnap már pesti járdaszélen farag, alig fejezi be, már el is adta, készül a következő. Dicséri az utcanép a kacskakezű parasztember művészetét. Rendőr vet véget a produkciónak. Id. Szvitek Ádám arra jut: a csempészetben a legjártasabb. Két hordót applikál egy kerékpárra, bort vásárol a gazdáktól Tápiószőlősön, azt árulja Pesten literenként. Tilos ez is, mint a tejcsempészet.
Gyűltek a fillérek, a pengők a házra.
Ifj. Szvitek Ádám betölti a hatot, amikor a születésnapjára iskolatáskát kap az édesapjától. Őszig még van idő, de már táskával a hátán rója az utcákat.Akkortájt esik, hogy Péteri kisbíró felajánlja megvételre a házát a Szvitek családnak. Első szoba, konyha, hátsó szoba, kamra, padlás. Keskeny udvar eperfával, diófával. Négyszáz pengő. Kétszázötven van rá, a maradékot fizethetik részletre.

Játékok

Lett házuk, de úgy is gyakori kérdés, miből futja betevőre?
Nadrágszíjparcellán nemigen lehet gazdálkodni. A borcsempészet hullámzó jövedelem. Hanem a Szvitek gyerekek, ahogy a többi „szegénysori", megteremtik a maguk világát. Játsszák az udvaron, a mezőn a kinn a bárány, bent a farkast, az adj, király, katonát. Golyóznak az agyaggolyóikkal, faragnak fűzfasípot, furulyát. Íjaznak nádszállal.
Egyszer nyakig beássák ifj. Szvitek Ádám öccsét a legelő földjébe. Elballagott mellette a csorda, egy se pottyantott a fejére. Másik alkalommal pajtásuk udvarán játszanak. Látják, hogy a pajtás nagyapja nyelvét ölti rájuk az ablakból. Nevetnek, közelebb mennek. Szíj van az öreg nyakán, teste az ablakkilincsen lóg. Szaladnak a feleségéhez, aki a mezőn kapál. Elhadarják neki, hogy mit láttak. Az elhessenti őket:Nem lehet az! Olyan beteg, hogy fel sem tud ülni! Végül aztán kiderül, nem a gyerekek szeme káprázott. Annyi történt, hogy az öregember nem akart már a család terhére lenni. Napokig találgatják a gyerekek: honnan volt ereje, hogy megtegye, amit megtett.

Disznótor

Ifj. Szvitek Ádám nem a legszorgosabb gyerek az elemiben.
Ám felnőve is szeretettel említi majd „Mitgondúsz" tanító bácsit, Kajdi tanítót, s Fekete István kántort, aki az énekórákat tartotta. Ifj. Szvitek Ádám megszerette az olvasókönyvét is, az olvasmányokat, képeket. A számtankönyvet gyűlölte. Mikor a harmadik elemibe kerül, megszületik ötödik testvére, Bözsi. Két pelenkás van már a nagyobb fiúk mellett. Anyjukat állandóan a mosóteknő fölött találják, akár iskolából, akár napszámból térnek haza. A vacsora gyakran elmarad. Ha nagyon nyüstölik este az étel miatt, anyjuk boszorkánytörténeteket rögtönöz nagy átéléssel. Megrettennek, bújnak a paplan alá.
Nagy esemény, amikor ifj. Szvitek Ádám szülei vesznek egy kandisznót részletre a községi kiárusításon. Hónapokig hizlalják – s még előbb kiherélik, hogy enyhüljön majd a kanszag mindazon, ami készül belőle.
Karácsonykor kerül sor a torra, az Ádámok neve napján. Az ifjabbik aznap lakik jól először életében. Ott vannak a rokonok is, régi dolgok kerülnek szóba. Ifj. Szvitek Ádám születése is. Azt mondja az egyik nagybátyja: nagy ember lesz belőle, mert istállóba született. Édesanyja nem tiltakozik most az istálló miatt, másért inti le a bácsikát:Rossebet lesz nagy ember! Talán csak szerencsés, mert burokban született!

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!