Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Markstein Bertalan igazi untermann volt.
Vágyaihoz erős akarat, szorgalom, roppant munkabírás társult.
A sváb-zsidó származású férfi ifjan baromfival, elsősorban is libával kereskedett. Klauzál téri standján minden reggel a legfrissebb szárnyas áru várta a piaci közönséget.
Éjszakánként fapados teherautóján zötykölődte körbe a Pest környéki, minőségre gondot fordító tenyésztőket. Hajnaltájt feldolgozta, majd áthordta a pultra a kínálnivalót. Így is jutott ideje nősülni, az ugyancsak zsidó vallású, részben szerb hátterű Stern Júliát vette nőül.
Együtt vitte tovább a boltot a két dolgos ember, hétvégenként pedig ünneplőben látogatták a Dohány utcai zsinagógát. Leányuk nem sokkal az után született, hogy végére értek az ezernyolcszázas évek.
Markstein Bertalan örült a gyermeknek, de úgy gondolta: elbírna ő még egy fiút is.
1912. február 28-án Júlia két fiúnak adott életet. Az ikerpár egyike a bibliai József nevet kapta, a másikat – nevét nem jegyzi az emlékezet – egy év után magához szólította az Úr.
Markstein Bertalan úgy gondolta: szükség lenne rá, s el is bírna ő egy a standnál nagyobb ívű vállalkozást. Gyakorlat nélkül vette meg egy tönkrement Garay téri kocsmáros boltját.
Azt gondolta: ha jófélét ad olcsón, abba nem lehet belebukni.
A vendéglővé átigazított kocsma kockás abroszain kiváló minőségű egyszerű ételeket kínáltak. A libamenük egyszerűségükben is hamar legendássá lettek. Stern Júlia serénykedett a tűzhely mellett, a piaci kofák – tegnapi kollégák – szállították a kiváló alapanyagot.
Markstein Józsi négyéves korától dolgozott a szülei keze alá, akárcsak nővére.
Józsi korán izmosodni kezdett, miközben hordta fel a pincéből a méretes libákat, kenyeres kosarat, egyebet.
Hátán megtartva a súlyos cipelnivalót.
Markstein Józsi hétéves, amikor a kommün leverésében serénykedő román tisztek belovagolnak a Garay téri kocsmából időközben Riviéra Kávéházzá bővített vállalkozás vendégterébe. Lovaik nyergében ittasodnak le, egy öreg pincér fejére helyezett borosüvegre lőnek célba. Nem mesterei a fegyvernek, a pult mögött remegő kenyeres lány karját is golyó éri. Akkor a románok elügetnek. Erős élmény egy hétéves gyereknek.
Mindenesetre, édesapja, Markstein Bertalan rendíthetetlen ember.
Nem sokáig siratta meggyalázott kávéházát, hamarosan Budapest előkelőségeinek kedvenc korzóján, a Stefánián nyitja meg Kollegerczki nevű kertvendéglőjét.
Markstein Bertalan alapvetése szerint működik ez is:
Első a vendég!
Ugyanakkor a családi étkezések szertartásosak. Senki nem nyúl addig az eszcájghoz, amíg Bertalan nem foglal helyet fekete ruhájában az asztalfőn, s meg nem áldja a kenyeret.
A családi asztalnál helye van a szakácsoknak, pincéreknek is.
Júlia asszony a Kollegerczkiben is a soklyukú sparhelt mellett serénykedik. Bertalan könyvel, bevásárol, a vendégekkel törődik. Az Aréna út – mai Dózsa György út – és az Abonyi út sarkán üzemelő kertvendéglőnek az a ház ad helyet, amelyben a Latabár família lakik.
A Latabár fivérek éppen úgy törzsvendégeik, mint Csortos Gyula vagy Gózon Gyula.
Markstein Józsi még nincs tízéves, amikor már fizetést kap apjától a vendéglőben végzett munkájáért. Jövedelmét a szomszédos moziban költi el. Kedvencei között Tarzan, Tom Mix, a cowboykirály és Charlie Chaplin. Erős élmények ezek is.
Markstein Józsira ragadnak a nyelvek, idővel hatot is elsajátít: németet, angolt, olaszt, franciát, oroszt és arabot. Ugyanakkor már az elemi iskolát sem kedveli. Örömét leli ellenben Adorjáni Mérő Frida illem- és tánciskolájának foglalkozásaiban.
Családi nevelőjük – egyben édesapja titkára – a volt cirkuszi artista, a törpe Barta bácsi is közel áll a szívéhez.
Barta bácsi tanítja be az akkor még hatéves Józsinak egy gyerekvers néhány strófáját, a szavalat mellé járó táncot pedig Frida néninél gyakorolja be, amikor a Stefánia úti kertvendéglőben – melyben édesapja szervezésében neves művészek is fellépnek – egy alkalommal a Markstein testvérek is a műsorba kerülnek.
Első színpadi megmutatkozása alkalmával Józsi végül nem mer megszólalni, de aztán csak elismétli a Barta bácsi által színpadra kiabált sorokat.
A tánc esetében bátrabb, szépen ropja hortobágyi csikós gúnyában, mellette nővére lépeget kalotaszegi pruszlikban.
Cseperedve Józsi sok időt tölt a ligeti vurstli varázslatos világában, az Alpesi Falu mutatványosai éppen úgy lenyűgözik, mint az Angol park szabadtéri színpadán fellépő híres fővárosi művészek.
A fair play szabályait is eltanulja, melyre egy kemény, de egyenes csibészekből álló kamasz csapat éppen úgy iskolaként szolgál, mint a cserkészmozgalom, melynek ugyancsak tagja lesz.
Józsit az elemit követően kereskedelmi iskolába íratják. Azt kerüli éppen, amikor az Alpesi Faluban bámulja egy pincérből lett cirkuszi vállalkozó, bizonyos Kővári úr csapatának próbálkozásait. A szám egyik lényegi eleme lenne, hogy az untermann elkapja a felé ugró lányokat. Ám nemigen kapja el őket. Józsi közbelép, elmondja az untermannak miként kellene mozognia, hogy a lányok a karjaiban landoljanak, ne a földbe csapódva. A kétbalkezes cirkuszművész sértetten távozik, Kővári pedig megkéri Józsefet: mutassa meg, mire gondol. Mutatja, a trupp tulajdonosa pedig közli: szerződéssel várja az este hétórás előadásra. Józsi hazaérve félve számol be szüleinek új állásáról.
Apja csodálkozik, de végül azt mondja: siessen, nem illik megvárakoztatni a vendéget, illetve a publikumot.
Józsi nem sokkal az Alpesi Faluban kapott állása előtt kezd sportolni az MTK-ban.
Atyai nagybátyja, a nehézatlétika Európa-bajnoka, Székely József javasolja az unokaöccse duzzadó izmain eltöprengve a birkózást és a súlyemelést.
Markstein Józsi alázattal tanulja meg elviselni a verést, s nem ellenségnek látni az ellenfelet. Idővel egyre több győzelmet is arat birkózóként, s mind nagyobb súlyokat emel a magasba.
Tizenöt évesen viszont kicsapják az iskolából, miután kapásból viszonozza az egyik pedagógus pofonját.
Édesapja, Bertalan is sportkedvelő ember, alapítója a Zugló S.C. sportegyesületnek, ott kezdte pályafutását a későbbi futballfenomén, Orth György is. Éttermének vendégei között is számtalan bajnok, kiváló labdarúgó. Egyikük az egykori kerékpárversenyző Róka F. Ármin, aki megszerezve a Chenard & Walcker tehergépjárművek magyarországi jogait, nemcsak kereskedéssel, hanem szervizeléssel is foglalkozni kezdett.
A kereskedelmiből kicsapott Józsi Róka úr egyik szervizébe kerül két évre inasnak. Az Alpesi Faluban vállalt untermanni munkája ezzel véget ér.
A mesterek a szervizben okkal, ok nélkül osztják a pofonokat a tanoncoknak. Józsi tűr, de amikor a második év végén megkapja a segédlevelét, sorra pofozza a tegnapi pofozkodókat.
Édesapja fia sikeres vizsgáját nagy libavacsorával ünnepli, amelyen közli Józsival: megvette Róka úr teherautóját, fia azzal fog másnap egy szállítmány libamájat Strasbourgba fuvarozni. Józsi megilletődik, addigi leghosszabb utazása a külvárosi edzőteremig tartott.
Lenyűgözik az osztrák Alpok, a müncheni kocsmák. Végállomásán, a francia városban bohém fiatalokkal mulat az éjszakában.
A nyelvet alig érti még. Nem tudja, mit csicsereg egy bájos apród frizurás gall leány, de életen át emlékszik majd rá.
Hazatérve, 1930 májusában, meséli otthon az élményeit, majd kéri apját: engedje kicsit világot járni. Apja azt feleli: menjen, csak nyerhet a dologgal.
Józsi vonaton, kétszáz kilogramm libamáj társaságában érkezik meg ismét Strasbourgba. Apja állást intézett fiának a viszonteladó vevőnél, de Józsinak nem szimpatikus a munkaadója. Búcsú nélkül lép le az első közös ebéd közben azzal az ürüggyel, hogy feltölti a kenyeres kosarat.
Párizsig menetel, ott egykori cserkésztársánál kap szállást. Elhelyezkedik a Renault-gyárban, de a szalagmunka nincs ínyére. Idővel kiderül, többet ért a szereléshez, mint a többiek, ami ingerli a francia kollégáit. Előbb csak ugratják, aztán kérgesednek a mondataik.
Józsi akkor már jól bírja a nyelvet, egy erősen kritikus megjegyzésre jobb horoggal válaszol.
Kirúgatását kiskocsmában ünnepli. Már nem éppen józanon csalja csaknem csapdájába a francia idegenlégió egyik toborzó tisztje a katonáival. Józsi észbe kapva a mellékhelyiség ablakán át szökik előlük. Pénztelenül egy hónapig tart az útja hazafelé.
1931. április 1-jén ér haza. Amikor benyit a családi éterembe, az újságokat rendezgető édesapja a toprongyos idegen láttán felriasztja a szundikáló pincért:
Ébresztő, vendég érkezett!
Tisztázódik hamar a helyzet.
Józsi részt vesz az üzletvitelben, elsősorban árut fuvaroz.
Esténként a Ligetben tölti az időt, artista ismerősök körében. Máskor a sportolóként megismert haverjaival jár el a munkásfiatalok Duna–parti központjába, a Gödi Fészekbe.
Velük birkózik, tornázik a helyszínhez kapcsolódó Munkás Testedző Egyesületben.
A Gödi Fészekben politikai szemináriumokat is tartanak.
Az előadók között Gobbi Hilda, Major Tamás, József Attila. Gyakoriak a razziák is, de a nyomozóknak soha nem sikerül senkit tetten érniük.
Érkezésük előtt az őrszemek jeleznek, a rendszerkritikus szövegek másfelé kanyarodnak. Józsi olykor röplapokat is szór a villamosról, híreket továbbít az illegalitásban.
Leginkább azért baromfit szállít, és az Alpesi Faluban untermannként eltöltött víg napjairól álmodozik. Rendre el is látogat a mutatványos centrumba, ahol egy nap összefut Kővárival, aki ismét fogó embert keres a balettjába. /Alfonzó más, erőemelő számokkal, akrobatikus ugrásokkal spékelt táncos-artistacsapatot is rendszerint balettként emlegetett. Sz.Á./ Kővári említi: Turnéra készülnek Szófiába. Markstein Józsi bolond lenne otthon maradni.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
